Ötven esztendővel ezelőtt, 1959. június 21-én halt meg Pécsett Kovács Béla, a Független Kisgazdapárt volt főtitkára, akit a Vörös Hadsereg hurcolt el, miután a magyar nemzetgyűlés mentelmi bizottsága nem adta ki a kommunista politikai rendőrségnek. Kovács Béla a magyar demokrácia azon kiemelkedő csillagai közé tartozott, akik rendíthetetlen bátorsággal küzdöttek egy független, demokratikus Magyarországért. "A nemzet megsiratja nagy hősét halála alkalmából – mondotta Nagy Ferenc 1959. június 25-én New York-i emlékbeszédében –, ha a hős és a nemzet a kivívott eredmények áldásait élvezi."
Kovács Béla 1908-ban született Mecsekalján; négy középiskolai osztályt, majd gazdasági iskolát végzett. Hamar felismerte szülőföldje súlyos gondjain keresztül hazája társadalmi bajait; az ezer holdak közé zárt, pusztuló nép sorsát felháborodva figyelte. A jobbító szándék vitte a Gaál Gaszton vezette Független Kisgazdapártba, amely a nemzet felemelkedéséért vívott harcainak kerete maradt élete végéig. Egy másik fiatal politikussal, Nagy Ferenccel kidolgozták egy olyan szervezet tervét, amely célul tűzte ki a parasztság nemzetbe emelését.
A második világháborúban, ahogy a legnagyobb ellenzéki párt a magyar parlamentben, harcot folytatott a háborúból való kilépés mellett. Kovács Béla igazi közéleti szereplése a háború legvégén vette kezdetét. Már ott volt 1944. december 21-én Debrecenben az Ideiglenes Nemzetgyűlés és kormány megalakulásánál. Itt lett a Belügyminisztérium politikai államtitkára, és az újjászülető kisgazdapárt programjának kidolgozásában is részt vett. Olyan politikai, társadalmi, gazdasági rendszert akart életre hívni, amely demokratikus, szociális, és amelynek alapja a szabad szervezkedés. Úgy kívánták a magántulajdont biztosítani, hogy a kulcsiparok a nagyüzemi kartellek helyett szövetkezeti tulajdonba kerültek volna. 1945 februárjának elején Tildy Zoltán ismét átvette a párt vezetését, Varga Béla alelnök, Nagy Ferenc főtitkár, míg helyettese Kovács Béla lett. Ugyanakkor az 1945-ben megalakuló Parasztszövetség főtitkárává választotta.
A kommunisták döbbenten látták a kisgazdapárt előretörését, politikai súlyának és népszerűségének növekedését, és leginkább a sztrájkjog követelését kifogásolták. 1945-ben a budapesti és országos választások előkészítésére Kovács Béla otthagyta a Belügyminisztériumot, és visszatért a pártapparátusba. A választások után a földművelésügyi tárcát foglalta el, és igyekezett a földreform folyamán elkövetett törvénytelenségeket orvosolni. Azt vallotta, hogy a béketárgyalások után az oroszoknak el kell hagyniuk Magyarországot. Ebben a hitben keményebb magatartást követelt pártja vezetőitől. Miután visszatért a pártapparátus élére, átvette a Kis Újság irányítását is, főtitkárságának ezt a korszakát a következő meggondolások jellemezték: a pártok csak a választásokon szerzett számarányuknak megfelelően vehetnek részt a politikai hatalomban; az államvédelmet fel kell oszlatni; a háborús bűnpereket be kell fejezni; a hadifoglyok hazahozatalát fokozottan követelni kell az oroszoktól.
1947 elején a kommunisták irányításával elindították az első koncepciós pert, amelynek végcélja a Független Kisgazdapárt felmorzsolása volt. Ennek kapcsán lett Kovács Béla az első áldozat a FKGP legfelső vezetéséből. Elhurcolása után lényeges nyugati támogatás nem volt, így került először az alsó-ausztriai Badenbe, majd az oroszok politikai börtönébe, Neukirchenbe. 1952-ben a gulágra hurcolták, ahonnan ugyan 1955-ben hazahozták, de azonnal átadták az ÁVH-nak. Itt rosszabb sorsa volt, mint az oroszoknál – és csak 1956 tavaszán engedték ki.
Az 1956-os szabadságharc idején – részben rossz egészségi állapota miatt – vonakodva vett részt az alakuló közéletben, de így is a FKGP elnöke és a Nagy Imre-kormány államminisztere lett. November 4-én, a második szovjet inváziókor az amerikai követségre menekült, de néhány nap után kénytelen volt a diplomáciai képviseletet elhagyni. Később próbálták a nevét, tekintélyét kormányalakításhoz felhasználni, s miután ez nem sikerült, végérvényesen visszatért Pécsre. Az árulók még az emlékétől is féltek, ezt lehetett látni halálakor is. Temetésének intézését is kezükben tartották, csak azért, hogy ezt a nép előtt eltitkolhassák. 1959. június 21-én hunyt el, sem a pécsi, sem a budapesti lapok nem közölték a temetés idejét, mert féltek a tüntető néma tömegtől. Kovács Béla megalázását szolgálta, hogy temetésén a beszédet a kisgazdapártba annak idején beépített titkos kommunista, Ortutay Gyula mondta.
Haas György közíró
