Solymosy József, Fejér megye 4.sz. választókerület kisgazda vezetőjének 2009. október 23-iünnepi beszéde.
 |
 |
| Solymosy József |
Kérem engedjék meg, hogy rövid megemlékezésemet térségünk költőfejedelme, Vörösmarty Mihály soraival kezdjem:
Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?
Századok ültenek el, s te alattok mélyen enyésző
Fénnyel jársz egyedül. Rajtad sűrű fellegek és a
Bús feledékenység koszorúzatlan alakja lebegnek.
Napjainkban a Bús feledékenység lehetne Bűnös feledékenység is. Nem évszázadok, csupán mintegy öt évtized múlt el, és az agyonhallgatás meghozta gyümölcsét, a rothadt gyümölcsét. Ebben ugye igazat adnak nekem kedves Megemlékezők? Hiszen elég az ifjúság körében kutakodni, mit tudnak, intézményesen mit tanítottak nekik szent Forradalmunkról, amely az egész világon alapjaiban rengette meg a bolsevizmus diktatórikus hatalmát? Mit tudnak? Semmit! Minden európai ember szemében (tehát nem európai államot mondtam) a dicsőség, a hősiesség példaképei lettünk. Hivatkozhassam a Nobel-díjas Albert Camus: Magyarok vére c. minden európai nyelvre lefordított dolgozatára. A nyugati világ versengett értünk, magyarokért! Az üldözött, emigrációba kényszerült nemzettársainkat mindenhol befogadták, azok jelentősebb része meglehetős karriert futott be a Nyugati világban.
Egy téveszme uralkodott el az évek folyamán, hogy tudniillik spontán, minden előszervezés, szervezkedés nélkül tört ki szent Forradalmunk azzal, hogy a műegyetemisták elindultak a Bem-szoborhoz. Hát ez nem így, egyáltalán nem így történt! Úgy történt, hogy Szegeden megalakult a MEFESZ (Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége). Küldöttei (magam is) végigjárták az ország egyetemi és főiskolai kollégiumait, tudatva a szegediek pontokba szedett követeléseit (a későbbi 16 pontot.)
Mi történt, hogyan indult Szegeden a szervezkedés? A bölcsészkar Auditórium maximumában okt.16. -án volt az első, az alakuló gyűlés. Kiss Tamás II. éves joghallgató (később 8 évet kapott) vezette le a sok ezer diák összejövetelét. Körvonalazódtak követeléseink, de végső formát 20.-án kapott a 16 pont, amelyben hosszú vita után már a "Ruszkik" haza követelés is szerepelt. Ekkor már Perbíró József jogász prof. állt a szervezkedés élén (utólag 4 évet kapott). Ekkor döntöttünk a küldöttek egyetemi városokba indításáról. A pesti Műegyetemen 23.-án Kiss Tamás olvasta be a 16 pontot, ekkor és főleg ezért indult el a műegyetemi ifjúság a Bem-térre.
Szegeden is 23-án este indult meg az egyetemi-főiskolai diákság, a Kossuth Lajos sugárúton egyre több civil is csatlakozott, a színház félbeszakította előadását, a színészek és nézők csatlakoztak hozzánk.
Megalakult a Nemzetőrség, Országh őrnagy és Lazúr Barna főhadnagy - a Honvédelmi Tanszék tanárai - (később 6, illetve 5 évet kaptak) vezetésével. Közintézmények elé fegyveres őrséget adtunk, akinek jogosítványa volt - ez korosztályunkban ritkaságnak számított, nekem volt - gyógyszert, kötszert szállítottunk Pestre, illetve ezt hoztuk be Ausztriából.
Október 26.-án délelőtt nagy tüntetés volt, a Takaréktár u. irányából haladtunk a Széchenyi-tér felé, a teret fegyveres katonai kordon állta körül. Az elől haladókat a mögöttes sorok nyomták előre, a tiszt tűzparancsot adott, a katonák ezt magasra tartott csővel teljesítették, egy fiatal munkás, Schwartz Lajos mégis találatot kapott, a helyszínen életét vesztette. Ne tudják meg barátaim, hogy milyen érzés hasalni az aszfalton, az ember felett golyók süvítenek, próbáljuk magunkat akár körömmel bekaparni az aszfaltba, persze sikertelenül.
A szegedi megtorlásokról annyit, hogy aljaemberek mindenhol vannak, még sorainkban is voltak. Lelkesen fényképezték az eseményeket. Igyekeztünk hősi pózban, fegyverrel a kézben, vagy vállon a lencsék elé állni. Nos Forradalmunk leverése után ezen fotók egy része került a pufajkások kezébe. Akiről fegyveres felvételük volt, azokat kirúgatták az egyetemről és Bírósággal börtönre ítéltették, akiről csak olyan fényképük volt, amin fegyver nélkül vettünk részt valamelyik tüntetésen, azokat "csak" kirúgatták az egyetemről, vagy főiskoláról. Szerencsémre (?) az útóbbi csoportba tartoztam.
Nehéz elfogulatlanul szólni, ősszegezni Forradalmunk kitörésének okait. Miért robbant ki? Miért érezzük, hogy most hasonló hangulat van az országban, mint a Forradalom kirobbanása előtt? Mert e-l-é-g volt! Elég volt! Akkor is és most is! Miből volt elég? Mindenből, főleg a milliárdos cinikus önjelölt gazemberekből, és valamennyi nemzetünk ellen elkövetett bűncselekményeikből.
Demokratikus választás következik, bármennyit csalnak is a hatalmon lévők; győzünk! Nehéz lesz a józan, a törvényes, a demokratikus centrumban maradni. Mindannyink bölcsességére szükség van a szavazólap kitöltésekor is és utána is. Fel a fejjel! A hamarosan képviselőjelöltünk; L. Simon László személye is garancia arra, hogy a következő kormány a nép kormánya, a mi kormányunk lesz. Úgy legyen!
Zárhassam megemlékezésemet Csokonai szavaival:
Siess késő század! Jövel oly boldog kor,
Én ugyan lelketlen por leszek már akkor,
De jöttödre vígan zengem énekem,
Vajha te csak egyszer említenél engemet.
