KISGAZDÁK BLOGJA

Szigorú törvénnyel kell megvédeni a magyar termőföldet, melynek megalkotása a következő kormány feladata lesz – nyilatkozta az MNO-nak Turi-Kovács Béla. A Kisgazda Polgári Egyesület elnöke többek között arról is beszélt, hogy szociális földprogrammal lehetne enyhíteni a munkanélküliséggel sújtott települések gondjain.

– A közelmúltban egy lakossági fórumon Kövér Lászlóval arról beszéltek, hogy háborús pusztítás nyomait viseli az ország.
– Ez messzemenően így van. Magyarországon elhúzódó háborús pusztítás zajlik, ami folyamatában is borzasztó, mert felszámolja az emberekben azt az akaratot, hogy munkát vállaljanak. Soha nem voltak így lepusztulva a magyar falvak, mint most. A Fidesz programjának egyik legfontosabb tétele új munkahelyek létesítése.

– A költségvetéssel kapcsolatban úgy nyilatkozott, ez nyolcéves kifosztásunk beteljesülése. Ezzel szemben az FVM azt mondja, hogy az agrárágazat csaknem ugyanannyi támogatást kap jövőre, mint az idén.
– Ez csak a szokásos szocialista csúsztatás. A magyar mezőgazdaság két forrásból kap támogatást. A 2004-ben megkötött uniós szerződés roppant hátrányos volt a magyar mezőgazdaság számára, azonban az európai uniós partnerek hozzájárultak ahhoz, hogy a közösségi támogatást nemzeti forrással is ki lehessen egészíteni. A hazai gazdálkodók ugyanis mintegy 50 százalékkal kaptak kevesebbet, mint az uniós versenytársak. A versenyhátrány kiegyenlítése céljából minden évben – a szerződésben meghatározott mértékben – nemzeti támogatást kaphatnának a magyar mezőgazdaságban érdekeltek. A valóság azonban az, hogy harmadik éve csökkentik a támogatásokat. Az elmúlt évben 20 milliárd forintot vontak el a mezőgazdaságtól, ez már a korábbival együtt 50 milliárd forint. Ebben az évben semmilyen nemzeti támogatást nem állítottak be a költségvetésbe. Ezek szerint ettől az esztendőtől kezdve nem csökken a hátrányunk az uniós versenytársakkal szemben, hanem emelkedik. Nagyon súlyos valótlanság az, amit az agrártárca állít.

– Mindenki előtt tudott volt, hogy a magyar mezőgazdaság versenyhátrányból indult az uniós piacon. Ha Ön akkor döntési pozícióban lett volna, milyen lépéseket tesz?
– A magam részéről azt vallom, hogy a mezőgazdaságnak és általában a gazdaságnak nem támogatásra van szüksége, hanem ár-érték arányos termelésre. A magyar paraszt mindig is azt követelte, hogy őt ne támogassák, hanem amit megtermel, annak kapja meg a valós értékét. Ma az történik, hogy egy támogatási rendszeren belül óriási különbségek alakulnak ki a régi európai uniós tagállamok között. Vannak, akik hosszú-hosszú ideje agyon vannak támogatva, eközben pedig a hazai mezőgazdaság nagy lemaradásból indult, és kevesebb támogatásból kell a versenyt állnia. Célkitűzésnek az lenne helyes, hogy jöjjön létre értékarányos mezőgazdasági termelés, ezt követően már csak akkor kell a támogatás, ha valami egészen katasztrofális helyzet áll elő. Egy új kormánynak arra kell törekednie, hogy mind a nemzeti támogatási rendszert, mind a magyar mezőgazdaság versenyképességét visszaállítsa.

– Mi legyen az új kormány első lépése, hogy ebből a vert helyzetből talpra álljon a mezőgazdaság?
– Az első teendő – minden mást megelőzően – nem a támogatások osztogatása, hanem a föld védelme kell, hogy legyen. 2011 májusától ugyanis – a jelenlegi szerződés szerint – a föld a tőke szabad áramlásának kategóriájába fog esni. Ennélfogva a gazdagabb országokból Magyarországra érkező tőkebefektetők is vásárolhatnak magyar földet. Nem elsősorban attól tartok, hogy a burgenlandi paraszt fogja felvásárolni Kelet-Magyarországot, sokkal inkább attól, hogy a legbiztosabb tőkebefektetést fogják alkalmazni azok, akik a spekulációs pénzeket a világban mozgatják. Ez számukra óriási lehetőség. Azzal számolnak, hogy az elkövetkező évtizedekben nagy élelmiszerhiány lesz mindenhol. Egyre több lesz az éhező ember, akikről gondoskodni kell, és a föld olyan érték lesz, amely leginkább profitot termel. Ennélfogva óriási befektetési lehetőséget fognak látni a földben, és ez roppant veszélyes. Nem is kell kitalálni semmi újat. Be kell vezetni és érvényesíteni azokat a szabályozókat, melyek Dániában és Ausztriában működnek.

– Többször is hangoztatták, hogy azonnali moratóriumot kell bevezetni az állami földek értékesítésénél. A magyar föld védelme érdekében országgyűlési határozatot is benyújtottak. Mi lett ennek a sorsa?
– Legelső feladatunk az lenne – és arra is buzdítom a szövetséget –, hogy a választásokig hátralévő néhány hónapban is követeljük az állami földek értékesítésénél a teljes moratóriumot. Tucatszám vannak kiskapuk, amelyekkel megkerülik a jelenlegi törvényeket, és a legkülönbözőbb formákban kötnek szerződéseket a magyar termőföldre. Azt is ki merem jelenteni, hogy ha az új kormány bizalmat akar maga iránt szerezni, akkor nagyon helyes, ha kimondja, hogy az állami földek értékesítését és tartós bérbeadását is mindaddig felfüggeszti, amíg meg nem hozza azokat a jogszabályokat, amelyek garanciákat adnak arra, hogy az állami földek odakerüljenek, ahová valók: a kis- és középbirtok megerősítésére. A szocialisták egyébként teljes egyetértésben szavazták le a föld védelmére vonatkozó javaslatunkat.

– A szocialisták első lépése az volt, hogy a föld elővételi jogát odaadták a bérlőnek a tulajdonossal szemben. Változtat majd ezen az új kabinet?
– Az elővételi jog nem lehet a bérlőnél, hiszen a bérlők többségében nem földművelők, hanem már ma is nagyvállalkozók. Olyan hatalmas tőkeelőnyben vannak, hogy nincs esélye a kis- és középbirtokosnak, hogy földhöz jusson. Az a normális rendje a világnak, hogy a tulajdonost illesse az elővételi jog, voltaképpen ez az első számú lehetőség. A második lehetőség, hogy változatlanul meg kell tartani és végrehajtani azt a földszerzési korlátozást, amely ma érvényes, csak nem tartják be. Ma egy magyar polgár 300 hektárnál több földet nem szerezhetne. Ezt úgy szokták kicselezni, hogy mindenféle strómanokon keresztül vásárolnak földet. Az efféle spekulációk ellen megint kell hozni egy törvényt, amely a zsebszerződésekre is orvosság lesz. Nyomatékosítani szeretném, hogy a magyar jog szerint – és ezt felejtik el az emberek – tulajdont csak azzal lehet szerezni, ha azt bejegyzik a telekkönyvbe. Amíg nincs oda bejegyezve, a vevő nem számít tulajdonosnak.

Magyarországon mindig is nagyon komoly igény volt arra, hogy vidéken a nagybirtokrendszer csak a legszükségesebb mértékben maradjon meg, a föld pedig kerüljön egyértelműen azokhoz – parasztemberekhez, gazdálkodókhoz –, akik azt megművelik, és megélhetésüket biztosítani tudják generációkon keresztül. Azonban úgy kell érvényt szerezni a szabályozásoknak, hogy meghatározott térmértéken felül ne lehessen tulajdont szerezni. Itt is nagyon keményen kell fellépni. Még odáig is elmennék – lesz, akinek nem fog tetszeni –, hogy azok a törvénykijátszások, amelyek nyilvánvalóan jogtalan tulajdonszerzésre irányulnak, büntetőjogi kategória alá tartozzanak. Elrettentő ereje csak így lesz a törvénynek. Lehet, hogy ez drasztikusan hangzik, de úgy tűnik, másként nem lehet megállítani ezt a folyamatot. Mi tartjuk magunkat ahhoz, hogy Magyarországon legalább egymillió új munkahelyre lenne szükség. Sajnos ezt vidéken nem lehet másként megteremteni, csak úgy, ha a föld tulajdonára épülő rendszer alakul ki, melyben magyar kézben van a feldolgozó- és a felvásárlóipar, ennélfogva magyar értéktöbblet kerül előállításra.

– Magyarországon vannak olyan települések, ahol 80-100 százalékos a munkanélküliség. Akár erre lenne megoldás az Ön által már többször említett szociális földprogram?
– Fontos lenne, hogy az önkormányzatok rendelkezzenek olyan földdel, amelyet akár közmunkavégzés céljára tudnak használni. Értelmetlen főtérsöprögetés helyett értelmes földmunkát tudnának biztosítani az erre jelentkezőknek. Azoknak pedig, akik valóban munkát akarnak és tudnak végezni, garantálni kell egy idő után a földhöz jutást is. Érezzék azt, hogy tartósan dolgoznak. Olyan jövőképet kell felvázolni ezeknek az embereknek, hogy ha dolgozik, és termelni akar, akkor van remény arra, hogy földhöz jut. Amiatt roppant nagy nehézsége lesz a következő kormánynak, hogy az emberek jórészt elvesztették a politikába vetett bizalmukat. Annyi ígéret volt az elmúlt időszakban, ami nem teljesült, hogy most azt fogják nézni az első héttől, az első hónaptól kezdve, mit tesz az új kormány. Ha azt látják, hogy a kormány tényleg partnerként kezeli őket, akkor meglesz a bizalom.

– Korábban említette a feldolgozóipar és a felvásárlás fontosságát. Hogyan lehetne megállítani a hazai feldolgozóipar rohamos leépülését?
– Nemrég a Herz Szalámigyár ment csődbe, a gyulai feldolgozó is a csőd szélén áll, a békéscsabai szintén. Az én álláspontom szerint létesíteni kell egy olyan nemzeti alapot, amely azt a célt szolgálja, hogy az államnak elővételi joga legyen, amikor a tőkéscsoportok összejátszása folytán nagy értékű feldolgozóipari létesítmények nagyon alacsony áron gazdát cserélnek. Minden esetben el kell érni, hogy az állam éljen is az elővételi jogával. Az így felvásárolt ipari létesítményekbe pedig vonja be a termelőket is. Ezzel el lehetne érni, hogy a magyar feldolgozóipar azoknak a kezében legyen, akik a termelésben is érdekeltek. Ez persze hosszabb folyamat lenne. Akár új ilyen jellegű létesítmények alapítására is meg kell adni a lehetőséget. Mindehhez azonban nagyon erős szövetkezeti mozgalmat kell elindítani.

– Nincs az emberekben erős ellenállás a szövetkezetekkel szemben? Azért még sokan emlékeznek a kolhozokra.
– Rettentően erős az ellenállás, de feloldható. Egyfelől szükség van tudati meggyőzésre, hogy a szövetkezet nem valami Istentől elrugaszkodott dolog. Itt az emberek éppen azt a tulajdonságukat tudják kihasználni, amelyik a legfontosabb, hogy szociálisan is egymásra utalva tudnak jól dolgozni, közösen eredményt produkálni. A szövetkezés propagálása annak a pártnak lesz leginkább a feladata, amelyik nagy támogatottságot kap a választásokon. Hiszem azt, hogy a szövetségnek olyan támogatottsága lesz most, amilyenre a rendszerváltás óta nem volt példa. Ezt fel kell használni arra, hogy az embereket meggyőzzük arról, mi azt akarjuk, hogy a kicsik is megmaradjanak, de ezért szövetkezeteket kell létrehozniuk. Ez a szövetkezési forma hozhatja meg, hogy egy teljes vertikum tudjon működni a termeléstől a feldolgozáson át a felvásárlásig. Erre vannak jó példák Hollandiában, Dániában, amelyeket nem bűn átvenni és alkalmazni.

– Hogy lehet az apátiából kimozdítani az embereket, például a tejtermelőket, akiknek a gondjairól nap mint nap hallani? 
– A magyar állattartás ilyen mélyponton még sosem volt. A sertéstartással kezdem: több mint tízmillió sertés volt Magyarországon a rendszerváltás idején, ma egyesek szerint 3 millió sincs. A tejtermelők valóban olyan helyzetben vannak, hogy hosszú ideje egész egyszerűen nem jövedelmet termelnek, hanem veszteséget. Azt azért látni kell, hogy ebben az Európai Unió jelenlegi működésének igen nagy szerepe van. Az unióban az agrárkérdés területén kapkodást lehetett tapasztalni, és félek, hogy ez a jövőben is így lesz. Ezekben a kérdésben muszáj nekünk szövetségeseket keresni. A tejtermelők esetében a hazai megoldás nagyon nehezen képzelhető el. Ehhez elengedhetetlen az EU-szabályok módosítása, és nem utolsósorban az szükséges, hogy amikor ilyen nagy bajt okoztak ők maguk, akkor szíveskedjenek tenni azért, hogy helyreálljon az egyensúly a tejpiacon.

Magyarország ezt nem tudja egyedül elérni, de vannak itt szövetségesek. A szocialista kormányok legnagyobb bűne, hogy agrárkérdésekben egyetlenegy szövetségest nem tudtak maguk mellé állítani. Annál nagyobb butaságot el sem tudok képzelni, hogy Közép-Európában nagyjából ugyanolyan helyzetben lévő, agrárügyekben érdekelt országok egymással szemben lépjenek fel. Abban bízom, hogy a következő Orbán-kormány ebben is nagy lépést tud tenni előre. Lehet akármilyen rossz a viszonyunk nemzeti kérdésekben Szlovákiával, de a tejtermelők helyzete már ott is hasonló, mint Magyarországon, a románokéról nem is beszélve. Következésképpen, ha együtt tudunk fellépni egy-egy ügyben, akkor biztos lesz eredmény is.

– Azt hallani, hogy a vidék lassan senkinek sem hisz. Az almatermelőknek például, akik elkeseredésükben kivágják a fáikat, mit lehet mondani?
– Az elmúlt húsz évben annyi változás történt, amely sokféle aggodalmat és még több nyomorúságot hozott. Ha vissza akarjuk nyerni a bizalmukat, akkor olyan törvényeket kell hoznunk mindjárt az elején, amelyeken látszik, hogy amit mi ígértünk ellenzékből, azt kormányon is teljesíteni fogjuk. Orbán Viktor nemrégiben arra kérte a gazdákat, hogy ne vágják ki a fáikat. Hiszek abban, amit ő mondott: mindenképpen megteremtjük annak a feltételeit, hogy ezek a gyümölcsösök megmaradjanak. Nem csak Németh László álma, hogy „Kert-Magyarország” legyen, de nincs is nagyon más lehetőség. Többek között mi azért vagyunk a szövetségben, mert úgy gondoljuk, hogy ezen belül lehet három legfontosabb célunkat elérni. Az első, hogy a föld maradjon meg magyar kézben, a második, hogy vizeink megfelelően legyenek használva, a harmadik pedig a termálenergia, amelyben rengeteg kihasználatlan lehetőség rejlik. Mi a szövetségtől azt várjuk, hogy ezeken a területeken induljanak el programok.

– Tudjuk, hogy a piacvédelem mennyire fontos. A termelők szerint azonban Magyarországon se a piacvédelem, se a piacszabályozás nem működik.
– Az Ausztriában bevált gyakorlat jól használható lenne nálunk is, ahol nagyon szigorú szabályok vannak, melyeket a helyi gazdálkodók is betartanak. Itthon viszont a külföldiekkel kellene nagyon szigorúan betartatni. Akkor nem fordulhatnának elő olyan anomáliák, mint például a mézzel. Tehát egy nagyon kemény élelmiszer-védelmi törvényre és annak végrehajtására van szükség. Mindezeken túl vissza kell állítani egy jól működő, erős, de nem nagy létszámú apparátust, valamint meg kell erősíteni a falugazdász-hálózatot.

– Kitörési pont lehet tehát az állami tulajdonban lévő 6 millió hektár termőföld? 
– Magyarországnak megvannak még azok a természeti kincsei, amelyek kitörési pontokat adnak. Meg vagyok róla győződve, hogy a Fidesz alapprogramja és a kiegészítésként általunk elkészített program is ezt tartalmazza. Ha vidéken van egy ilyen kitörési pont, akkor az az egész országra kihat. Orbán Viktor ezt mondta maga is legutóbb: a magyar vidék felemelése kulcskérdése annak, hogy Magyarországon elinduljon egy olyan fejlődés, amely felzárkózást jelenthet a gazdagabb országokhoz. Mi 2002-ben egy választási szövetséggel indultunk a Fidesz oldalán. Bejutott 10 kisgazda képviselő az Országgyűlésbe, és együtt tudtunk dolgozni egy közös érdek mentén. 2003-ban Magyarországon olyan politikai fordulat következett be a szövetség létrehozásával, amilyen az 1867-es újkori magyar parlament megalakulása óta nem volt.

Fontosnak tartom még egyszer leszögezni: miközben a politológusok nem győzik hangsúlyozni, hogy megbukott az egy a tábor, egy a zászló elképzelés, az én meggyőződésem szerint mindez megvalósult. Természetszerűen mindig vannak kívül maradók, és van olyan vonulat, amely ebbe a táborba nem fér be. Ez tény. De az is ténykérdés, hogy létrejött Magyarországon egy ilyen szervezet, amely tulajdonképpen egy nagy táborba foglalja azokat, akik a keresztény, polgári és nemzeti gondolkodást egyaránt tudják képviselni. Azért hiszek abban, hogy a következő kabinet sikeres lehet, mert ilyen széles palettájú támogatása még nem volt Magyarországon egyetlen kormánynak sem. És ezzel a támogatással szerintem egy jól működő kormány tényleg hozhat olyan változást, amely egy emelkedő országot eredményezhet. Ma egyetlen olyan kisgazda irányzat van, amely megmarad az eredeti népnemzeti gondolat mellett, amelynek a szegényebb néprétegek képviselete az elsőrendű feladata. Ez a vonulat pedig mi vagyunk.