Az a sajátos konglomerátum, amelyet húsz éve MSZP néven ismerünk, kritikus ponthoz érkezett. Tizenöt éven át készséges gazdaállata volt a globális birodalom helytartó parazitájának, az SZDSZ-nek. Annak pusztulása most új kihívás a gazdaállatnak is.
A helyzet lényegének megértéséhez azonban mélyebbre kell hatolnunk. Az MSZP valójában nem politikai párt, hanem számos párt bonyolult koalíciójaként működő nagyvállalat, amelynek fő célja, hogy a megszerezhető uralmi javak minél nagyobb hányadát koncentrálja. Egyfajta politikaipari holding tehát. Ezt a szerveződést két törésvonal szabdalja fel, legalább négy fő párt üzemel benne, számos kisebbel egyetemben. Az egyik törésvonal a nemzethez mint közösséghez való viszony, a másik a tőke-munka dimenzióban leírható értékválasztás, amit szociális dimenziónak nevezhetnénk. Ezek a törésvonalak ugyan négy kombinációt tesznek lehetővé, de a valóságban az uralmi szerveződés három analitikusan elkülöníthető alakzatot hozott létre.
A két pólust képviselő belső párt egyike a Pozsgay népének maradékából álló nemzeti-szociális párt. Ez a kedvező induló pozícióit hamar elveszítette, képviselőit kiszorították, megfélemlítették, korrumpálták, így ma igen rossz állapotban van, ám most új esély nyílhat előtte. Ezt látszik megerősíteni a Gazsó Ferenc által megjelenített nézetek gyors terjedése és növekvő publicitása. A másik pólust az SZDSZ belső pártja, az uralmi javak és pozíciók monopoltulajdonosa testesíti meg, amely mostanáig abszolút domináns státusban volt, ám futtatója, az SZDSZ pusztulásával a semmibe látszik hullani. Ez a párt éppen a fordítottja az előzőnek: nemzetietlen és antiszociális, vagyis szélsőséges globaloliberális erők alkotják. E pártok között helyezkedik el egy zavarosan összekeveredett történelmi törmelékkupacként két másik tömörülés. Az egyik hajlana ugyan a szociális dimenzió képviseletére, de megrettenve a nemzeti dimenzióval való összekapcsolódástól, kényszerű eklekticizmussal globaloszociális. A másik csoportot viszont azok alkotják, akik, bár érdekük alapján tőkepártiak, de a nemzeti dimenzió számukra éppen a multikkal szembeni pozíciók kiépítése érdekében nagyon is fontos volna. És hogy még teljesebb legyen a zűrzavar, ebben a közbülső sávban még két pragmatikus párt is helyet foglal: a volt kádárista uralmi elit maradványaiból és a hozzájuk szocializálódott fiatalabbakból álló (akik hamis realizmusukkal – Bibó után – bármilyen kollaboráns berendezkedést elüzemeltetnek, ha ez az uralmi pozíciójukat garantálja), illetve a különböző kvalitású és tőkeerejű gyakorlatias rablólovagokból álló martalóc had, amely persze a nyugatias demokrácia elkerülhetetlenül oligarchizálódó tömegpártjaira a világon mindenütt rátelepül.
E "pártok" között az idők folyamán újabb és újabb konfliktusmezők képződtek, de mindig működtek azok az érdekegyeztető mechanizmusok is, amelyek, többnyire hamis kompromisszumokkal ugyan, de valahogy elrendezték a súrlódásokat. Ám most az elmúlt húsz év messze legnagyobb erejű kihívása éri ezt az egyeztető gépezetet. Az eddigi "főpárt", a belső SZDSZ összeomlani látszik – hisz mind többeknek válik nyilvánvalóvá, hogy éppen az SZDSZ mellett való végső kitartás fordítja szembe az MSZP-vel a végletekig kifosztott és csalódott választói tömegeket. A most minden fronton beinduló MSZP-s belső háború kimenetele ma még megjósolhatatlan. Legfeljebb a bizonytalan körvonalú jövő forgatókönyvei vázolhatók fel.
Az egyik lehetőség, hogy a belső SZDSZ előremenekül, és az új, "emberarcú" SZDSZ-t próbálja felépíteni az összeomló MSZP helyén, megértetve a berzenkedő többiekkel, hogy a birodalom rövid időn belül úgyis eltiporja a leendő Fidesz-kormány nemzet-újjáépítő kísérletét, és a bukás után nagy szükség lesz egy jól kipróbált, de megújult globalo-liberokrata politikai erőre. A másik elképzelhető változat, hogy az eredeti tömegbázis visszaszerzésének reményében éppen ellenkező, vagyis markáns nép-nemzeti szociális fordulat megy végbe az MSZP-ben a belső SZDSZ felszámolásával vagy radikális visszaszorításával. Ez esetben a Fidesznek egy valószínűleg hárompárti parlamentben egy baloldali nemzeti-szociális MSZP-vel és egy jobboldali nemzeti-szociális Jobbikkal kellene megtalálnia a nemzet-újjáépítés ésszerű kompromisszumait. Persze e két szélső forgatókönyv közötti térben még számos más kombináció is elképzelhető. Akárhogyan lesz is, az biztos, hogy egy SZDSZ nélküli új politikai rendszerben megnyílik a lehetőség az eddig elképzelhetetlen nemzetstratégiák és együttműködési formák előtt is.
Bogár László (Magyar Hírlap)
