Balogh József országgyűlési képviselőnk a tanyák és tanyás térségek megőrzéséről, fejlesztéséről szóló országgyűlési határozati javaslat kapcsán szólalt fel a Parlamentben május 18-án.
BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Örömmel tölti el a szívem, hogy egy évtized után a magyar tanyákról beszélünk az Országgyűlésben, éspedig pozitív értelemben. Talán én vagyok az utolsó olyan képviselő, aki tanyán él. Egy igazi tanyasi ember vagyok, aki a tanyáról jár fel nap mint nap a Magyar Országgyűlésbe. Egyébként a Magyarországi Tanyákon Élők Egyesületének az elnöke vagyok, amelynek tagja Lezsák Sándor és Ékes József is. Ezt azért hoztuk létre 2007-ben, hogy végre a tanyákon élőket is figyelembe vegyék, és valamit tegyenek az érdekükben. Köszönöm a patkó mindkét oldaláról ezt a hozzáállást, mert összefogással tényleg eredményt tudunk felmutatni.
Mint tanyán élő képviselő mindenekelőtt az egészséges tanyasi élelmiszerre szeretném felhívni a figyelmet, arra, hogy mennyire fontos ez számunkra és mi mindenre ad megoldást. Sorolhatnám a közbiztonságot, az utat, a villanyt, a tiszta ivóvizet is, de erre nincs idő.
A különböző statisztikai adatokból megállapítható, hogy Magyarországon a tanyavilág alapvetően négy megyére jellemző: Bács-Kiskun, Békés, Csongrád és kisebb mértékben Szolnok megyére. Ha ezt területi lefedettség alapján vizsgáljuk, akkor ez tulajdonképpen a magyar Alföld jelentős része, vagy más megközelítésben az ország területének közel egynegyede. Ez azt is jelenti, hogy az ország természeti adottsága ezen a területen a legalkalmasabb a mezőgazdasági termelésre, benne a tanyasi gazdálkodásra is. Bizonyára őseink is így gondolkodtak, legalább az előző két évszázadban, és teremtették meg a tanyasi családok megélhetését. Tehát tradícióról is beszélhetünk, amikor apáról fiúra, nemzedékről nemzedékre adták át a sokoldalú tapasztalatokat a tanyán élő őseink.
A hatalom uralói vagy éppen bitorlói hol jobban, hol kevésbé segítették a tanyán élők sorsát és megélhetését. Most azt gondolom, hogy az elmúlt évtizedekben a "kevésbé" jelző volt a jellemző, hiszen a tanyavilágot folyamatosan leépítették. Az okok között sorolhatjuk az idegen érdekek kiszolgálását, a hazai piacok felhígítását silány termékekkel, az egyenlőtlen versenyhelyzetet a gazdaságban, az értékesítési nehézségeket a kistermelőknek és a nagyüzemi gazdálkodás előnyben részesítését. Ma már sok mindent lehet gépesíteni a mezőgazdaságban, és ez jó dolog, azonban a kézi munkát igénylő termelést semmilyen munkagéppel nem lehet pótolni, még a nyugati farmereknél sem. A nagyüzemi gépesítés sok esetben minőségvesztést okozott, amit vissza kell állítani, amihez a belső feltételek adottak, például a családi gazdálkodók, köztük a tanyákon élők is. Az almát, a meggyet, a cseresznyét nem lehet géppel szedni. A paprikát sem, mert a gép nem látja, hogy piros-e a színe vagy füstös, vagy még éppen csak zöld. De ugyanígy nem lehet összehasonlítani a tanyán a szabadban tenyésztett baromfit - tyúkot, libát, kacsát - a nagyüzemi gépies, ketreces változattal.
A zöldségféléken és a baromfin kívül ide kell sorolni a többi egészséges tanyasi élelmiszert is: a füstölt sertéssonkát, a töltelékárut, a marhahúst, a birkahúst, a tejtermékeket, a különféle sajtokat, a túrót, a tejfölt, a tejet, vagyis mindazt, amit a korábbi évtizedekben a szüleink és a nagyszüleink a piacon értékesítettek. Ezeknek az élelmiszereknek az előállításához fontosnak tartjuk, hogy a tanyán gazdálkodók jelentősebb pluszköltségek nélkül is bevizsgálásra legyenek képesek. Javasolunk létrehozni a biotermék mellett egy újabb kategóriát, az egészséges tanyasi élelmiszer kategóriát, amely minősítés megszerzése egyszerűsített eljárás keretében történhessen, és ezek után egyfajta védjegyként szerepeljen a tanyasi gazdaságok által előállított élelmiszereken.
Az egészséges tanyasi élelmiszer-termeléshez állami támogatással segíteni kell a félkész- vagy késztermékek előállítását. Az értékesítéshez pedig szükségesnek tartjuk létrehozni a tanyasi élelmiszer-üzletláncot, amelynek segítségével ezeket az élelmiszereket el lehet juttatni a nagyobb városokban élő fogyasztókhoz, mint védjeggyel levédett egészséges tanyasi élelmiszert. Ez a gondolat nem teljesen új eredetű, csak a termék megjelölése az új élelmiszer-kategória. Ugyanis ma Magyarországon elvileg létezik a kiváló magyar élelmiszervédjegy. A kiváló magyar élelmiszervédjegy jól láthatóan jelzi a régebben csak külföldi áruktól elvárt minőséget és az ennek megfelelő megjelenést. A mindennapi bevásárlás során a hiper- és szupermarketek árudzsungelében nem könnyű eldönteniük a vásárlóknak, hogy a polcokon sorakozó termékek közül melyik a valóban hazai alapanyagból készült és emellett megbízhatóan jó minőségű élelmiszer. Ennek analógiájára lehetne létrehozni az egészséges tanyasi élelmiszer kategóriát jelentősen csökkentett bürokráciával és költségekkel, természetesen betartva a szükséges mértékű élelmiszer-biztonsági szabályokat. A félkész- és késztermékek előállítását, csomagolását hazai munkaerővel meg lehetne oldani.
Javaslatunk szerint erre lenne hivatott a tanyasi élelmiszer-üzletlánc, amelyben a fogyasztók biztonsággal vásárolhatnának, mert ezekben a boltokban csak tanyáról származó élelmiszerek lennének. A védjegyen szerepelne a termék neve, származási helye, az, hogy tanyasi élelmiszer, a szavatossági ideje és a termelő neve. Ez a termelőket nemcsak védené, de ösztönözné is a további fejlesztésre. A hazai vevők szempontjából elsősorban azért lenne előnyös, mert egészséges, ízletes élelmiszereket fogyaszthatnának.
De tegyük a szívünkre a kezünket - ma is működik bizonyos formában, de miért ne lehetne ezt teljesen legálisan, életforma szerint végezni? Ennek a megvalósításához természetesen állami támogatásra, ösztönzésre, kiszámíthatóságra, önszerveződésre, tárolókra, hűtőházakra, feldolgozókra, kislaboratóriumokra és állami akaratra van szükség. A termelőkre eső rész ebből megvan, most az államon van a sor, hogy partnerséget vállaljon ebben. Fontos cél, hogy a termelők és a fogyasztók érdeke érvényesüljön, a közvetítőket, neppereket, haszonlesőket ki kell iktatni a rendszerből. Mi egy valódi Hangya szövetkezeti modellben gondolkodunk, amelyben a termelők érdeke is érvényesül, és a termelő a termelésen kívül közvetlenül részt vehet az értékesítésben mint tulajdonos, és az érdekeit közvetlenül érvényesítheti.
A támogatáson kívül van még egy nagyon fontos állami feladat, ez a piacszabályozás, konkrétabban a magyar érdekek érvényesítése, szemben a jelenlegi multinacionális vállalatok előnyben részesítésével. Arról nem is szólva, hogy az itt forgalmazott ismeretlen eredetű, silány minőségű élelmiszerekkel indulni lehetne a pocsék áruk versenyén is - és ezek után csodálkozunk, miért vagyunk ilyen betegek? Mert nem tudjuk, hogy mit vásárolunk és fogyasztunk, honnan származik, netán ki termelte. A magyar élelmiszerek termelésére, előállítására és népszerűsítésére több figyelmet kellene fordítania az oktatásnak és a médiáknak is, hogy kellő megbecsülést kapjanak a termelők és a termékeik.
Tisztában vagyunk azzal, hogy nem egyszerű kivitelezni a kitűzött célokat, de egy komplex, átfogó kormányzati programmal van esély a megvalósításra, és ha ez sikerül, akkor ennek három nyertese lesz: a termelő, mert a család megélhetése a munkaerő foglalkoztatása által biztosított, a fogyasztó, mert egészséges magyar élelmiszer kerül a család asztalára, és a harmadik az állam: kevesebb lesz a beteg, kevesebb segélyt kell osztani. Sorra kerül a természeti adottságaink jobb kihasználása, az önellátásra való berendezkedés - a külföldi függőségi viszony csökken -, nemzetünk fejlődése, benne a magyar emberek megbecsülése.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
