Aki azt mondja, hogy mindaz, ami nálunk rendszerváltás címén történik, nem egyéb, mint a magyarság ellen elkövetett trianoni merénylet meghosszabbítása más eszközökkel, az nem téved, és semmi esetre sem túlozza el a történet megítélését. Különösen érvényes ez a szabad demokraták és a szocialisták közös hatalomgyakorlásának, kormányzati ténykedésének éveire. De nemcsak azokra. Azon évekre is igaz, amikor – akár a rendszerváltás előtti években, akár később – a szabad demokraták és támogatóik beleszóltak a magyar közélet, a politika alakításába még kormányzati hatalmon kívülről, ellenzéki szerepkörben vagy más pártokba beépülve.
Mindig megtalálták mások zsarolásának a módját, és ehhez mindig megvolt a szükséges támaszuk mind a hazai sajtóban, mind a nemzetközi kapcsolatokban. A hírek szerint most is zsaroltak. Bajnai miniszterelnöki kinevezésének támogatását – gondolom, egyebek között – ahhoz kötötték, hogy az MSZP ezért cserébe támogatja Magyar Bálintnak a felsőoktatásra vonatkozó törvényjavaslatát. Ez utóbbi szerint az ő vezérletükkel húsz év alatt kifosztott, elszegényített országba be kell engedni állami finanszírozású egyetemi képzésre is külföldieket. Végtére is mért ne fizessen a magyar állam külföldi diákokat… Az pedig kimondottan hasznos, ha ennek következtében még inkább kiszorulnak a felsőoktatásból a szegény rétegek magyar gyermekei. Hogy kinek jó ez? A válasz egyszerűnek látszik: Magyar Bálintnak, Soros Györgynek, a velük egyívásúaknak és mindazoknak, akik eddig is részt vettek az ország gyarmatosításában, és akik igényt tartanak arra, hogy mielőbb ki is sajátítsák maguknak az országot – teljesen.
Igaz ugyan, hogy egy ország birtokba vételének elemi feltétele katonai ellenálló képességének felszámolása, ma pedig – legalábbis Európában – gazdaságának megbénítása, kivásárlása és irányításának átvétele.
Mindez azonban elemi, de nem elégséges feltétel. Ugyanezt végbe kell vinni a szellemi életében is. A tömegtájékoztatási eszközök birtoklása egy nép tudatállapotának átalakításához és műveltségi szintjének lesüllyesztéséhez önmagában is kiváló és pótolhatatlan fegyvertár. Ám ez a fegyvertár csak akkor lesz teljes, ha az ország köz- és felsőoktatásának egész rendszere is ugyanazok kezében van. Ellenkező esetben az iskolákban olyan tudatú és olyan lelkületű nemzedékek nőnek fel, amelyeknek java erős öntudattal, jól alapozott műveltséggel és főleg gondolkodási képességgel rendelkezik: tehát szellemében és karakterében nem gyarmatosítható. Az egyetemekről, főiskolákról pedig olyan értelmiségi rétegek kerülhetnek ki, amelyek nemcsak szakmai felkészültségükkel, hanem nemzeti elkötelezettségükkel alkothatnak a nemzet életének irányítására alkalmas nemzedéket. Ha pedig egyszer felnő egy ilyen nemzedék, és színre lép a kulturális életben, a kisebb-nagyobb közösségek irányításában, akkor ez a nemzeti értelmiségi vezető réteg igényt fog tartani az ország politikai irányítására is. Ezt meg kell előzni, és amennyire csak lehet, az idegen tőke bérrabszolgájává kell tenni a felnövekvő nemzedékeket. A nemzeti értelmiség kiiktatásával meg kell fosztani a népet attól, hogy saját kebeléből való vezetőt választhasson, ki kell forgatni legértékesebb hagyományaiból, és meg kell törni öntudatát.
Ez a törekvésük jól megfigyelhető volt már korábban is, elsősorban attól a pillanattól kezdve, hogy Magyar Bálint és csapata először nekirontott a közoktatásnak. Ez olyasformán zajlott, mint amikor egy vaddisznócsorda nekimegy a kukoricásnak: amit tud, felfal, a többit letapossa. Az ő esetükben azonban jól megtervezett, tudatos rombolásról volt szó. Ennek következményei a közoktatásban jól ismertek. Amit eddig reform címén ez a társaság a felsőoktatással művelt, annak is megvannak a minden tekintetben züllesztő eredményei. Magyar Bálint most a külföldi egyetemek betelepítésével akarja megnyitni a kaput valakik, alighanem Soros György és más nemzetközi spekulánsok előtt, hogy ezáltal majd végképp padlóra vigye a magyar felsőoktatást. Ha ennek a szellemi népirtással felérő merényletnek is szabad utat enged az Országgyűlésben a lezüllesztett szociálliberális szavazótábor, akkor ne csodálkozzunk, hogy Magyarország és a nemzet létének szellemi alapjai megszűnnek. Mindezt Magyar Bálinték nem ostobaságból teszik: ez a cél és valószínűleg ez a megbízás lényege.
A helyzet talán-talán mégsem ennyire reménytelen. Új kormány jön, addig már csak kibírjuk valahogy. Ám az új kormánynak nemcsak a romok eltakarítása lesz a dolga, hanem a rombolók eltakarítása is, hogy szinte elölről kezdjen mindent. Sőt hogy az alapoktól fölfelé elkezdhesse az újjáépítést, a többi között a szellemi életben, az oktatási-nevelési intézmények teljes vertikumában is. Erő és bátorság kell majd hozzá! Mert az a szélsőjobboldalizás, antiszemitázás, nacionalistázás, ami eddig hallatszott ellenünk, és zengett egész Európában és Amerikában, az egy lágy keringődallam volt. Főleg ahhoz képest, amilyen zenebonát már az új kormány első, nekik fájdalmas intézkedései nyomán alakítani fognak. Ha azonban a kormány majd megijed és meghátrál, nos, akkor valóban Magyarország felszámolásához járul hozzá.
Ez lenne a kegyelemdöfés a magyarságnak, mert attól a reménytől is megfosztaná, hogy egyszer mégiscsak visszaveheti azt, ami az övé, és ami megilleti.
Bíró Zoltán
MH
