Sólyom László köztársasági elnök tegnapelőtt államfőhöz méltó és a helyzetnek megfelelő nyilatkozatot tett.

Mikor szólalhat meg belpolitikai kérdésekben a köztársasági elnök?

Az alkotmányunk szerint az elnök "kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett". Vagyis az államelnöknek akkor van – de akkor feltétlenül – teendője, amikor az államszervezet demokratikus működése körül kételyek merülnek fel. A jelenlegi kormányválság, Gyurcsány Ferenc konstruktív bizalmatlansági indítványa épp ilyen helyzetet teremtett.

A miniszterelnök végre belátta, hogy az egyértelműen elutasító közhangulat miatt jobban teszi, ha távozik pozíciójából. Ez az alkotmányos jogrend szerint a kormány távozását is jelenti. S miután egy olyan kormány távozik, amely egyértelműen és tartósan elveszítette a választópolgárok, a közgazdasági szakemberek, a befektetők, a külföldi politikai körök bizalmát, e távozás egyet kell hogy jelentsen az előre hozott választások megtartásával. Tehát ez esetben nem pusztán a miniszterelnökkel szembeni bizalomvesztésről van szó, s éppen ezáltal a kormányváltást a szocialisták nem intézhetik el saját "berkeiken" belül, konstruktív bizalmatlansági indítvány keretei közt, mert ez nem ad új felhatalmazást, nem teremt új bizalmi állapotot. Ilyen körülmények között a konstruktív bizalmatlansági indítvány egy zárt kamarillapolitika része; kihagyják a választókat a változásból, a hátuk mögött "lemutyizzák" a dolgot, a diktatúrákra jellemzően.

A legfőbb közjogi méltóság nyilatkozata világos és egyértelmű. Kifejezi: a jelenlegi válságban az államszervezet demokratikus működését legjobban szolgáló megoldás a parlament feloszlatása és az előre hozott választások, a legkevésbé demokratikus pedig a konstruktív bizalmatlansági indítvány. (Nem beszélt róla, de a "kettő között" helyezkedne el az a megoldás, amit anno Medgyessy Péter tett – vagyis a kormányfő lemondása, amely után a köztársasági elnök jelöl új miniszterelnököt). Ez a beszéd, mondhatnánk, "jókor és jó helyen" hangzott el.

Számomra különösen örvendetes az államfő nyilatkozata, hisz jómagam egy éve nyílt levélben kértem a köztársasági elnököt: a belpolitikai válság feloldása érdekében vesse latba tekintélyét, javasolja a parlament önfeloszlatását és az előre hozott választások megtartását. Lehet, hogy akkor még korán jött a javaslatom; az elnöki hivatal munkatársai kifejtették, hogy az elnöki intézmény tekintélyének védelme érdekében csak nagyon alapos megfontolások után, és kizárólag különleges válsághelyzetekben lehetséges a köztársasági elnök megszólalása belpolitikai kérdésekben. Nos, úgy tűnik, ez a pillanat most érkezett el. Az elnök lépése bevonul a magyar politikatörténetbe.

Az államfőt a nyilatkozata miatt ért szocialista és szabad demokrata támadások mélységesen nemtelenek és antidemokratikusak. Ez a két politikai kompánia a hatalmának görcsös és mindenáron való megtartása érdekében nem válogat az eszközökben. Számukra semmi sem drága; hogy elkerüljék az előre hozott választásokat, az államelnöki intézmény tekintélyét is igyekeznek a sárba taposni. Ezzel újabb sebet ejtenek demokráciánkon. Sose felejtsük el nekik!

A legjellemzőbbet a magyar közélet tán legirritálóbb személyisége, Lendvai Ildikó fogalmazta meg: az elnöknek nem dolga, hogy ebben a helyzetben fejezze ki pártszimpátiáját, Fidesz iránti elkötelezettségét, hanem majd az urnák előtt állva tegye ezt meg. A frakcióvezető ezzel nem kevesebbet üzent: ha az államfő a szocialistáknak nem kedvezően nyilatkozik, akkor elfogult, akkor "pártpolitizál". E mentalitás mögöttese kifejezetten elkeserítő. Lendvai nyilatkozata ugyanis újabb tanúbizonysága annak, hogy a szocialisták számára a független hatalmi ágak sem valók semmi másra, mint hogy a nekik tetsző módon viselkedjenek, s ha nem így tesznek, akkor azt a hatalmi ágat lejáratják és megalázzák. (Gondoljunk a "renitens" PSZÁF sorsára, a Szabó Máté ombudsmant ért rejtélyes fenyegetésekre, az Állami Számvevőszék és elnöke, Kovács Árpád semmibevételére, az Alkotmánybíróság nemtelen megtámadására, nem beszélve Gyurcsány "csúcsteljesítményéről", az ügyészségek és a bíróságok megvádolásáról.)

Kinek az "oldalára" állt az elnök? Senkiére. A legdemokratikusabb válságkezelő megoldásra hívta fel a figyelmet. Ez tehát államférfiúi nyilatkozat volt. És ezzel az emberek döntő többségének "oldalára" állt, akik hasonlóképpen vélekednek; és a gazdasági, pénzügyi szakértők oldalára, az egyházak oldalára, Medgyessy Péter meg az egyre több baloldali gondolkodó oldalára, a Fitch Ratings hitelminősítő intézet oldalára és így tovább. Az elsöprő többség véleményével azonosult. Ez a nagy baj, MSZP–SZDSZ?

A köztársasági elnök szava irányadó. Biztos vagyok benne, hogy erős és látványos társadalmi támogatottságra találnak majd szavai. És ez elég erő lehet a fordulathoz, amit az ország nagy többsége vár.

Fricz Tamás, politológus
Magyar Hírlap