A Magyar Hírlap interjúja Wittner Máriával, '56-os halálraítéltel, a Fidesz országgyűlési képviselőjével.
Wittner Mária részt vett az 1956-os forradalomban, ezért a Kádári megtorlásban halálra ítélték. Később életfogytiglanra változtatták az ítéletet, 1970-ben szabadult. A rendszer elnyomó gépezete egészen a rendszerváltásig megfigyelés alatt tartotta. 2001. február 25-én, az először megrendezett kommunizmus áldozatainak emléknapján nagy hatású beszédet mondott a parlamentben. Ezt ma is megismételné.
- Érez még gyűlöletet azok iránt, akik halálra ítélték?
- Én nem gyűlölök, én az igazságot szeretem. Egy hazug és hamis rendszer ítélt halálra, a hazugságnak pedig nem a gyűlölet az ellentéte, hanem az igazság.
- Igen, de balliberális politikusok szerint a jobboldal folyamatos gyűlöletben él, és ettől a gyűlölettől nem megy semmi sem ebben az országban, ezért is szeretné végre az MSZP és az SZDSZ tető alá hozni a gyűlöletbeszéd-törvényt...
- Nézzük az etnikai bűnözés ügyét! Ha valaki kimondja itt az igazat, rögtön rasszizmussal, gyűlölködéssel, ha úgy tetszik gyűlöletbeszéddel vádolják. Holott nem azért mondta ki valaki az igazságot, mert gyűlölni akar, hanem azért, mert a balliberális oldal szinte szünet nélkül hazudik ezen a téren is. És a hazugságnak nem a gyűlölet, hanem az igazság az ellentéte. Az új jogszabály egyébként hosszú távon arra is alkalmas lesz, hogy szinte minden kormány- és baloldalellenes kritikát belefojtson a politikai ellenfelekbe és a társadalom tagjaiba. Mondhatnánk azt is, hogy tulajdonképpen ezért készül a törvény. Nem véletlen, hogy tavaly októberben egyszer leragasztott szájjal mentem be az Országgyűlés üléstermébe.
- Ez érdekes gesztus volt. Amúgy önbe nyilván egy törvény sem tudná belefojtani a szót, a kritikát. Amikor 2001-ben az először megtartott kommunizmus áldozatainak emléknapján beszédet mondott a parlamentben, felháborodtak a baloldalon, hogy megemlékezés helyett vádolt és vádaskodott.
- Elmondtam, amit igaznak tartottam. Ami a baloldal hazugságait illeti azelőtt sem volt jó a helyzet, ma viszont még rosszabb. Hallom mindenütt, amint folyton számokról százalékokról, árfolyamokról beszélnek. De szerintem az ország gazdasági-pénzügyi válsága csak egy tünet, a régóta meglévő erkölcsi krízis következménye. Amíg morálisan nem tud felemelkedni az ország, addig kár is gazdasági kárenyhítésről, meg a kilábalás reményéről beszélni.
- Hogy juthatott erre a morális mélypontra az ország?
- Ez mindjárt 1945 után kezdődött, amikor egyetlen tollvonással elvették a polgári osztály minden vagyonát. Tulajdonképpen 1988-ban is ez történt az előprivatizáció során. Mindegy minek nevezzük a vagyont, állami vagy magántulajdonnak, az a lényeg, hogy egy jól körülírható politikai kör tartja a kezében, az élvezi a vagyon minden hozadékát. Szomorú, hogy ebbe a folyamatba Antall József sem avatkozott bele, noha ez lett volt a néptől kapott feladata. Ezt a visszataszító jelenséget pedig egy átfogó ellenőrzési és manipulációs rendszer próbálta legálissá tenni, méghozzá a hagyományos polgári értékek rombolásával, megkérdőjelezésével. Ez a rendszer ma is zavartalanul működik, most hálózatnak hívják.
- Miért ennyire elégedetlen Antall tevékenységével?
- Meghirdették, hogy 1956 eszmeiségére épül a rendszerváltás. Aki részt vett a forradalomban, akkor az nagyon büszke volt erre, úgy érezte: lám itt van végre a harc és az áldozat eredménye. Hamar kiderült azonban, hogy 1956 eszmeiségéről szóló szöveget csak a Nyugat megnyugtatására kántálták. Mára pedig végképp lelepleződött minden. Sokszor olyan emberek papolnak napjainkban a demokráciáról, akik azelőtt a kádári diktatúrát szolgálták. Egy erkölcsi bokaficam az egész.
- Mi maradt el, aminek nagyon is meg kellett volna történnie 1990-ben?
- Már utaltam a gyanús és bűnös privatizációs ügyekre. Ezeket nem állította meg senki. A másik pedig az, hogy át kellett volna alakítani a titkosszolgálatokat. A besúgókat már nyilvánosan megneveztük, elítéltük. De vidáman fickándoznak tovább azok a tartótisztek, akik a szocializmus elnyomórendszerét működtették, a szolgálat motorjai voltak. Hol itt, hol ott tűnnek föl most is. Politikában, gazdaságban egyaránt folytatódnak a zsarolások, beszervezések, megfigyelések, a dossziézások. És persze a barátok most is jól járnak. A Hócipő című lap például egészen szép pénzt kapott azért, hogy népszerűsítse a titkosszolgálatokat. Elég morbid, nem?
- Igen, de nem lehet egy ilyen rendszert az idők végezetéig fenntartani, ezt nyilván Gyurcsány Ferenc is tudja...
- Mindent megpróbálnak. Azt is, ami már bőven a törvény és a morál mezején kívülre esik. Már eleve úgy gyártják a jogszabályokat is, hogy csak a saját túlélésükre gondolnak. Az előbb említettem például a gyűlöletbeszéd-törvényt. De itt van az a tervezet is, hogy akik hazahozzák a külföldi "offshore" cégekben levő pénzeiket, azoknak csak öt százalék adót kell fizetniük ebből, s le van tudva minden. Morbid ez is, de a balliberális gazdasági elit jól jár vele. Ez a lényeg.
- Az idén EP-választás lesz, jövőre pedig országgyűlési és önkormányzati választások. Elegendő erő és hit van a szavazókban ahhoz, hogy végképp leszámoljanak Gyurcsánnyal és pártjával?
- A mostani népszerűségi mutatók szerint igen. A baloldal persze annál rafináltabban manipulálja a társadalmat. Még az ellenzéki pártokat is. A Fideszt például bevitték az elhatárolódások zsákutcájába... Érdekes, a túloldalon senki sem határolódik el a másiktól. Még Havas Szófiától sem határolódtak el baloldali politikus társai, amikor egy régebbi felszólalásában brutálisan nekirontott az 1956-os forradalomnak.
- Ön most nagyon pesszimista.
- Inkább realista vagyok. Sőt bizakodó! Többé nem szeretnék ugyan képviselő lenni, de majd más formában teszem a dolgom, mert nem lehet véletlen, hogy az Isten többször is visszaküldött az életbe. Hiszem, hogy a sok manipulációval sem tudták kilúgozni az emberekből az igazság utáni vágyat. És ha az Isten is megsegíti ezt a nemzetet, akkor egyszer még magasra emelkedik. Csak a hazugsággal és a hazugokkal számoljon le örökre.
- Újra elmondaná a 2001-es beszédét az Országgyűlésben?
- Újra. Időszerűbb, mint valaha.
Magyar Hírlap
