Egyre inkább igaz a mai mezőgazdaságra nézvést, hogy a rossz termés azért csapás, mert nincs mit eladni, a jó termés meg azért, mert csak mélyen értéken alul, a termelési költség megtérülése nélkül értékesíthető. Az értékesítésnél ugyanis ma a felvásárlók illetve a feldolgozók diktálnak.
A mezőgazdasági tárca élén bekövetkezett miniszterváltást a gazdálkodók a korábbi nagyon rossz tapasztalatok után reménykedéssel fogadták. Lássuk, hogy ez a bizalom mennyire volt megalapozott: Mit bizonyítanak az események?
2007 évben bekövetkezett fagykár az ország egyes térségeit nagyon súlyosan érintette. A termelők megállapodásra törekedtek, a minisztériummal szerződést kötöttek, amely csak kis részben teljesült.
2008. évben Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a meggy nagy része a fán maradt. Egyezség a tárcával most is volt, amiből alig teljesült valami.
A léalma körüli vita már-már nemzetközi szintre emelkedett, a megoldást a tárca most sem találta.
A dinnyeügy látványos és emlékezetes, összességében az eredmény szinte semmi.
És most a felvásárlók hatékony közreműködése következtében az egri és tokaji szőlő- és borvidék termelői kerültek lehetetlen helyzetbe. Mindkét borvidéken családok jövője került végveszélybe, mert elhitték a gazdálkodók, hogy érdemes akár erőn felül újratelepíteni, nemes fajtákat létrehozni, biztos piacot teremteni.
Kérdezem miniszter urat: mit kíván tenni annak érdekében, hogy a szőlősgazdák megkapják a méltányos vételárat, különösen a már elszállított szőlő ellenértékét?
Az eseti tűzoltáson felül, amit eddig sikertelenül gyakoroltak, kíván-e a tárca hatékony jogszabályokban is testet öltő garanciákat biztosítani arra, hogy a felvásárlók és a feldolgozók erőfölénye a termelővel szemben megszűnjön, a termelő biztonsága garantált legyen?
A gazdálkodók többsége ma már úgy ítéli, hogy a minisztériummal, a tárca vezetőjével megkötött szerződések nagyjából annyit érnek, amennyit a krízis tetőfokán ki lehet kényszeríteni, minden más a feledés homályába merül.
A mezőgazdasági termelőknek most arra van szüksége, hogy világos és egyértelmű szabályozás következzék, amely a felvásárlók, a feldolgozók jogosítványait tartósan, biztonsággal megállapítja.
A piacgazdálkodásra most nem kellene hivatkozni, mert ha a kőkemény piaci szabályozók nem kötik az államot a bankok feltőkésítésénél, nem kötik cégek felvásárlásánál, akkor talán a tisztességes szabályozók megjelenhetnek a gazdálkodók érdekében is, kötelező erővel.
Azok a gazdálkodók, akik még kalapot emeltek, tapsoltak a fagykár, a meggy vagy a léalma súlyos problémájának megoldását ígérő miniszternek, ma már tudják, hogy a Gyurcsány-kormányon belül nem érdemes különbséget tenni, változást csak új, szabadon választott kormánytól remélhetnek.
(kpe.hu)
