Interjú Széles Gáborral a Magyar Hírlapban
-Milyen egyenleget vonna a szombaton megtartott nemzeti csúcsról?
- Ez a fórum önmagában édeskevés, sehova nem vezet. A kormány prekoncepcióval jött, amelyet esze ágában sem volt módosítani. Korábban az Országos Érdekegyeztető Tanácsban is ezt művelte, a párbeszédet csak formálisan gyakorolta.
- Mit kellene tenni?
- A kormány fordítva ül a lovon. Csak restriktív szemlélettel, megszorításokban tud gondolkodni. Pedig az embereknek már nincs hova beljebb húzni a nadrágszíjat. Mindaddig nem lesz gazdasági növekedés, amíg nem csökkennek az adók. Azt várni, hogy a növekedés majd beindul magától, s azt követően csökkenthetők az adók, dilettantizmus. A bővüléshez adót kell csökkenteni!
- A jelenlegi globális és hazai állapotok ismeretében ez nem túl kockázatos?
- Korábban, amikor a társasági adó kulcsát a felére mérsékelték, több pénz folyt be a központi költségvetésbe, mint addig. A másik példa: a kilencvenes évek közepén, ha egy magánszemély állampapírt vett, annak mértékét az adóalapjából leírhatta. Ez jelentősen generálta a piacot, mégsem okozott jelentős kiesést a büdzsének. A rendezvényen sajnálattal tapasztaltam, hogy a munkaadói oldal elvetette az adócsökkentés ötletét, illetve teljesen beállt a kormány uszályába. Lehet, hogy nyomásra tették? A hatvan hozzászólóból pedig húsz "nevesincs szakember" a kormányoldalt igazolta, ahogy ez az átkosban volt szokás a pártkongresszusokon.
- Milyen konkrét adóváltoztatást javasol?
- Az újonnan alakuló cégek kisebb adókulccsal adóznának, a már meglévő vállalkozások pedig a jelenlegi mértékkel, ám utóbbiak a többletként befizetett adójukat a pályázatoknál önerőként beszámíthatnák, vagy kamatos kamattal növelten visszakapnák egy-két év múlva. Rendkívül kilátástalan a pályakezdő fiatalok helyzete, nehezen tudnak elhelyezkedni. Ezért kedvezményes adókulcsot kellene számukra is biztosítani az életkezdéshez. Amelyikük vállalkozna, az fizessen kisebb adót egy-két évig, hiszen ezzel könnyebben teremthetne magának helyet a munkaerőpiacon, a gazdaságban. A központi költségvetés is jól járna, hiszen az illető e nélkül egy fillér adót nem fizetne, így amit végül befizet, az talált pénz a büdzsének. A falvak felélesztésére, gazdaságba integrálására nem kellene sajnálni a pénzt, s ez nem is kerülne sokba. Ha a támogatással a falvakban átlag öt vállalkozás beindulna, s ezekhez településenként tízmillió forint támogatást adna az állam, az országos szinten csupán 25 milliárdba kerülne, ami néhány kilométer autópálya építési költségével egyezik meg. Azt hiszem, könnyen eldönthető ilyen gazdasági helyzetben, melyik a fontosabb az országnak. A programmal munkahelyeket lehetne teremteni, s meg lehetne őrizni falvainkat.
- Mennyivel vagyunk előrébb, mint a nemzeti csúcs előtt? Nem lehet ennek mégis pozitív üzenete a befektetők számára?
- Nincs jelentősége, mert a Gyurcsány-kormány miatt az ország teljesen megbízhatatlan Európa és a befektetők szemében. Ennek pedig súlyos ára van, ami mindannyiunkat terhel: például az állam a felvett hitelek után évente százmilliárdokkal fizet többet kamatra. Bízom benne, hogy az MSZP-n belül előbb-utóbb csak észreveszi a tagság, hogy már nemcsak rossz irányba mennek a dolgok, de a kormányzati semmittevés és ámokfutás miatt a szakadék szélén áll az ország. Remélem, a szocialisták szólnak Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek, hogy távozzon. A felelősség ugyanis őt, őket terheli. Ami pedig az igazi áttörést hozná, az egy teljesen új, programokban gondolkodó kormány.
- És ha 2010-ig minden marad a régiben?
- A miniszterelnök megpróbálja összemosni a globális válságot és a magyar krízist. Látni kell azonban, hogy a magyarországi helyzetért ő a felelős. Gondoljunk csak a felelősségre a gazdasági életben: ha egy vállalatvezető csődközeli helyzetbe viszi a rá bízott vállalatot, akkor az nem újabb megbízást, hanem útilaput kap. A helyzet súlyos, a pénzügyi válság a reálgazdaságban még csak most fog megjelenni. Már a múlt héten is egyre több helyről lehetett hallani, hogy egyes magyarországi gyárak szüneteltetik a termelést, vagy leálltak, s dolgozóikat az utcára tették. E jelenség el fog hatalmasodni, s tíz- és százezrek kerülnek majd az utcára.
Csákó Attila(Magyar Hírlap)
