A közelmúltban támadás indult egy tradicionális magyar termék: a libamáj ellen. A Négy Mancs Alapítvány által kezdeményezett, un. kényszertömésekkel szembeni tiltakozó akció súlyosan károsította a teljes magyar májliba-előállító ágazatot és emberek ezreinek a megélhetését tette kétségessé. Vincze László képviselő úr személyében azonban emberükre akadtak a magyar libatartó ágazat ellenségei.
A méltán híres magyar libamájnak komoly európai versenytársai vannak, amelyek kizárólag a magyar libamáj-export rovására, főként pedig annak ellehetetlenülése esetén kerülhetnének helyzetbe az Európai Unió tagállamainak piacain. Ebből is valószínűsíthető, hogy a furmányos módon az állatvédelem köntösébe bújtatott akció valójában a magyar exportérdek ellen irányuló támadás, ezzel együtt pedig a hazai libatartó ágazat tudatos tönkretétele a nyugat-európai konkurensek által.
Vincze László, Csongrád megye 4. számú egyéni választókerületének országgyűlési képviselője - aki 1998 óta tagja az Országgyűlésnek, négy éven át FKgP-s, 2002 óta pedig Fideszes színekben - mindent megtesz a magyar libatömő ágazatot ért támadás által okozott károk enyhítéséért. A képviselő úr 2008. szeptember 11-én, Csongrádon tartott sajtótájékoztatóján tárta a nyilvánosság elé a Négy Mancs által kezdeményezett akció káros hatásait.
A hazai libatartó ágazat védelmében folytatott küzdelem következő lépését Vincze László már a Parlamentben tette meg, írásbeli kérdéssel fordult Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterhez. "A magyar libamájexport egyik fő riválisának számító Franciaországban - ahol a libamájat vásárló háztartások aránya 2003 és 2006 között 39 százalékról 42 százalékra nőtt - a kormány 2006 januárjában védett kulturális örökségnek nyilvánította ezt az ételt. Miközben a híres francia libamájat törvény védi, a magyar kormány a kisujját sem mozdítja a libatartók érdekének védelmében, holott kötelessége lenne a hagyományos haszonállat-tartási formák védelme, a hungarikumok megvédése gazdasági, gasztronómiai és idegenforgalmi szempontból egyaránt." - fogalmazott írásbeli kérdésében Vincze László országgyűlési képviselő.
Az írásbeli kérdést parlamenti felszólalás követte 2008. szeptember 22-én. "Miért engedi a kormány, hogy az állatvédő szervezetek játékszerévé váljanak a libatartók és a magyar libatömő ágazat? Miért engedik meg, hogy több ezer munkahely szűnjön meg, hol az agrárdiplomácia?" - tette fel a kérdést a földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztérium vezetőinek Vincze László. A képviselő a felszólalás folyamán kifejtette: "A libatartók többsége az uniós állatjóléti intézkedések teljesítése végett hiteleket is vett fel, amelyek visszafizetésére a piac beszűkülése esetén esélye sem lesz. A libatartók ellehetetlenítése takarmányfelesleget idézhet elő, ami a takarmányféléket előállító gazdákat is nehéz helyzetbe sodorhatja. Nem tán az a cél, hogy a termőföldet valakik, előretolva ezen állatvédő szervezetet, megkaparintsák, valamint hogy a magyar exportérdekeket súlyosan károsítsák? Vagy talán a libatöméssel foglalkozó hazai ágazat tönkretételében érdekelt külföldi cégek burkolt piacszerző akciójáról van szó?"
A sajtótájékoztató, az írásbeli kérdés, valamint a parlamenti felszólalás is pusztába kiáltott szónak bizonyult: a legkisebb mértékben sem körvonalazódtak olyan kormányzati intézkedések, amelyek kellő hatékonysággal védték volna a libatartókat, a magyar libatömő ágazatot. A kisebbségi kormány alkalmatlanságára újabb bizonyságul szolgáló kormányzati tehetetlenség dacára Vincze László tovább folytatta a küzdelmet a magyar libatartó ágazat védelmében. A képviselő - aki egyben a Fidesz szövetségi rendszerén belül működő Kisgazda Polgári Egyesület - Kisgazda Polgári Szövetségpárt dél-alföldi regionális vezetője is - határozati javaslatot terjesztett az Országgyűlés elé, amellyel a célja az volt, hogy a libamájat, és annak tradicionálisan magyar előállítási formáját az Országgyűlés nemzeti kinccsé, ezzel együtt hungarikummá nyilvánítsa. (Ebben az esetben ugyanis - a francia példához hasonlóan - védelmet élvezne a magyar libamáj, s így kikezdhetetlen lenne a külföldi riválisok által.)
Sajnos az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának többsége pártpolitikai okokból nem engedte át a javaslatot, ehelyett azt az ötpárti kezdeményezést favorizálta, amely Vincze László kezdeményezéséhez képest hat nappal később került benyújtásra, s amely céljait tekintve közel azonos a korábbi javaslattal.
A Csongrád megyei honatya kármentő munkássága nélkül a hazai libatartó ágazatban súlyos károkat okozó Négy Mancs-féle akció azonban aligha került volna ilyen súllyal a nyilvánosság elé. Biztosak lehetünk abban is, hogy a csongrádi képviselő addig folytatja a küzdelmet a magyar libamáj védelmében, ameddig sikerül megállj-t parancsolni a külföldi libamáj-előállítók piacszerző akciójának. Ez ugyanis nem csak a dél-alföldiek, még csak nem is kizárólag a libatartók, hanem a teljes magyar agrárium, ezzel együtt pedig egész Magyarország számára fontos nemzeti ügy.
Chladek Tibor
