A jelenlegi neoliberális, globalizmuspárti út rossz irányba visz. Ezt bizonyítja egyebek között az is, hogy ma már hazánk a régió legglobalizáltabb országa, mégis az átlagos életszinvonalban minden kérnyező ország elhagyott bennünket. De ez igaz az egészségügyi állapotunkra is. Emlegetni szoktunk riasztó halálozási statisztikáinkat és az alacsony várható élettartamot. A helyzet azonban még ennél is rosszabb. Ugyanis ha azt is figyelembe vesszük, hogy a várható élettartamon belül milyen hosszú az az életszakasz, amelyet teljes egészségben élünk le, akkor még rémisztőbb adatokhoz jutunk. Akkor pedig baj van "globalizáltságunkkal” és nem sokat ér az ezzel kapcsolatban a politikusok által dicsért magas növekedési ütem sem.
A GDP-mutató bűvöletében élést végre fel kellene váltania az emberközpontú és nemzetközpontú gondolkodásnak. A magyar lakosság életszínvonalának és életminőségének javításához, valamint az alkotó élet lehetőségének biztosításához kevés jelenlegi szerepkörünk.
Ha ugyanis továbbra is így integrálódunk a világgazdaságba, akkor örökké másoktól függő, a legjobbak szintjéhez mérten fejletlen ország maradunk. Önálló fejlődésre, a hazai tudás aktív és tudatos építésére és a gazdasági fejlődés energia - és természetierőforrás szegény és tudásgazdag stratégiájának kimunkálására és megvalósítására van szükségünk.
Véget kell vetni annak a gyakorlatnak, amelynek során a külföldi tőke duplán szívja el jövedelmeinket: egyszer akkor amikor megkülönböztetett adókedvezményekbe részesül, másodszor pedig akkor, amikor a jogosnál lényegesen alacsonyabb béreket fizet.
A külföldi cégek által okozott költségeket számításba kell venni és ezek csökkentése érdekében alkalmazni kell a megfelelő adókat: például ki kell számítani a globális cégek óriási szállítási tevékenysége miatti környezetszennyezést és környezeti adók bevezetésével vissza kell szorítani minden a környezet és ezzel az emberek egészségét is károsító tevékenységét.
A gazdaságtörténetből tudjuk, hogy a mai fejlett gazdag országok soha nem érték volna el jelenlegi fejlettségi szintjüket, ha kezdetben nem támogatták volna intenzíven a nemzeti vállalkozásokat, egyben megvédve őket a külföldi versenytársaktól. Ma nálunk éppen fordított a helyzet: a gyenge magyar cégeket tovább gyengítik az erős külföldi cégek. Továbbá hátrányos helyzetbe hozzák őket a külföldi cégeknek a magyar állam által juttatott kedvezmények. Ugyanis nálunk a külföldi cégek és a hozzájuk kapcsolodó érdekcsoportok érdekei megelőzik a nemzet érdekeit.
Ennek a helyzetnek a megváltoztatásához az első lépés, hogy a magyar vezető politikusi réteg ne egy globális vezető gárdához akarjon minél közelebb kerülni, hanem minden tettével a magyar választókhoz, a magyar nemzethez tartozónak érezze magát, amely a mai kormánypártról az MSZP-ről és az álellenzéki SZDSZ-ről nem mondható el.
Harangi Fülöp
A GDP-mutató bűvöletében élést végre fel kellene váltania az emberközpontú és nemzetközpontú gondolkodásnak. A magyar lakosság életszínvonalának és életminőségének javításához, valamint az alkotó élet lehetőségének biztosításához kevés jelenlegi szerepkörünk.
Ha ugyanis továbbra is így integrálódunk a világgazdaságba, akkor örökké másoktól függő, a legjobbak szintjéhez mérten fejletlen ország maradunk. Önálló fejlődésre, a hazai tudás aktív és tudatos építésére és a gazdasági fejlődés energia - és természetierőforrás szegény és tudásgazdag stratégiájának kimunkálására és megvalósítására van szükségünk.
Véget kell vetni annak a gyakorlatnak, amelynek során a külföldi tőke duplán szívja el jövedelmeinket: egyszer akkor amikor megkülönböztetett adókedvezményekbe részesül, másodszor pedig akkor, amikor a jogosnál lényegesen alacsonyabb béreket fizet.
A külföldi cégek által okozott költségeket számításba kell venni és ezek csökkentése érdekében alkalmazni kell a megfelelő adókat: például ki kell számítani a globális cégek óriási szállítási tevékenysége miatti környezetszennyezést és környezeti adók bevezetésével vissza kell szorítani minden a környezet és ezzel az emberek egészségét is károsító tevékenységét.
A gazdaságtörténetből tudjuk, hogy a mai fejlett gazdag országok soha nem érték volna el jelenlegi fejlettségi szintjüket, ha kezdetben nem támogatták volna intenzíven a nemzeti vállalkozásokat, egyben megvédve őket a külföldi versenytársaktól. Ma nálunk éppen fordított a helyzet: a gyenge magyar cégeket tovább gyengítik az erős külföldi cégek. Továbbá hátrányos helyzetbe hozzák őket a külföldi cégeknek a magyar állam által juttatott kedvezmények. Ugyanis nálunk a külföldi cégek és a hozzájuk kapcsolodó érdekcsoportok érdekei megelőzik a nemzet érdekeit.
Ennek a helyzetnek a megváltoztatásához az első lépés, hogy a magyar vezető politikusi réteg ne egy globális vezető gárdához akarjon minél közelebb kerülni, hanem minden tettével a magyar választókhoz, a magyar nemzethez tartozónak érezze magát, amely a mai kormánypártról az MSZP-ről és az álellenzéki SZDSZ-ről nem mondható el.
Harangi Fülöp
