Az angol humor kitűnőségének számító Monty Python Flying Circus c. sorozata kedvenceim között található. Az abszurd helyzetkomikumokra épülő sorozat - amely Galla Miklós fordításában jutott el az angol humor magyar kedvelőihez - számos emlékezetes jelenettel bír.
Aki látta, biztos nem felejtette el azt az epizódot, amikor ufók érkeznek a Földre, akik pudingnak álcázzák magukat, s a világ lakosságát skótokká kívánják változtatni azért, hogy megnyerhessenek egy földi teniszbajnokságot - lévén, hogy a skótok ugyebár nem tudnak teniszezni. De a pudingos történethez hasonlóan humoros a különböző gyümölcsök önvédelmi eszközként való használatáról tartott előadás, avagy a természetfilm a gyilkos hangyáról, amely hátulról támadva belemélyeszti álkapcsait az áldozata tárgyát képező farkas nyakába, majd átharapja - tekintettel a hangya álkapocs méretére, az átharapás folyamata akár tíz évig is eltarthat... S akkor még nem beszéltünk Monty Python többi örökbecsű alkotásáról, a Gyaloggaloppról, avagy a Bryan élete c. filmről. Pártunk és kormányunk - az SZDSZ angolos távozása után még találóbb e pártállami időket idéző szófordulat - minden napja bővelkedik olyan cselekedetekben, amelyek miatt azt hihetnénk, egyenesen egy Monthy Python-i abszurd humorú filmbe csöppentünk bele.
Friss hír az index.hu-n: Láthatatlan tanácsokra fizetett ki a BKV 134 milliót. A hír szerint állítólag létezik egy 5 ezer oldalas dokumentumcsomag, de még a vállalat belső ellenőrei számára sem hozzáférhetőek. Naná, hiszen titkos tanácsokról van szó, amelyek a hírek szerint még a belső ellenőrök számára sem nyilvánosak.
Gyönyörű, Karinthy Frigyes tollára kívánkozó történet.
Vajon mi állhat ezekben a szigorúan titkos és bizalmas tanácsokban, amelyek ilyen nagy összeget értek? S miért ez a nagy titkolódzás?
Egy rosszhiszemű ember biztos azt hinné, hogy egy újabb panamával állunk szemben, s hogy a szolgáltatás tárgyát képező szigorúan titkos anyag éppen azért szigorúan titkos, mert nem is létezik.
Azért próbáljunk meg hinni Aba Botondéknak, s igyekezzünk kitalálni, mi állhat azokban a szigorúan titkos iratokban, amelyek titkossága érdekében még a hűtlen kezelés vádját is inkább vállalja a BKV vezérkar, mintsem hogy nyilvánosságra kerüljenek az iratokban foglaltak.
Elképzelhető, hogy a jegyellenőrök hatékonyságát növelő szakmai fogások találhatóak benne, amelyek ha napvilágra kerülnének, már nem érnének egy fabatkát sem a bliccelők elleni ádáz harcban. De az is lehet, hogy a BKV vezetői meg szeretnék lepni az utasokat, és evégett új színeket kapnak a közlekedési járművek - ha azonban előre kiderül, hogy a villamosok rövid időn belül zöldek, a buszok rózsaszínek, a metrók pedig hupililák lesznek, oda a nagyszerű meglepetés. Még az is elképzelhető, hogy a szigorúan titkos adatokban arról szerepelnek információk, hogy az örök ígéretnek tűnő 4-es metró kapcsán hogyan ködösítsék a közvéleményt addig a napig, amíg azok, akik emlékezhetnének a balliberális városvezetés új metróvonalra vonatkozó ígéretére, mindannyian vagy jobblétre szenderülnek, vagy legalábbis az Alzheimer-kórral küzdenek.
Végiggondolva az eshetőségeket, talán mégis azoknak a rosszhiszemű embereknek van igazuk, akik szerint a szupertitkos tanulmány soha nem is létezett, s az elvtársi hűség jegyében pottyant haveri körök zsebeibe az a bizonyos 134 millió Forint.
Mindenesetre, ha ezt is megússzák az elvtársak - ahogy eddig mindent - akkor mindenkit arra bíztatok, kezdjen el szupertitkos tanácsokat irogatni. Pontosabban szólva, még irogatni sem kell, hiszen úgysem láthatja senki - elvégre épp ezért titkos - ne is beszéljenek róla, mert kiderül a titok, csak szépen simán vegyenek fel a semmiért százmilliós nagyságrendű juttatást. Tuti üzlet, titkosított semmiért százmilliók - csak kell hozzá egy-két csókos elvtárs, aki a pénzt beletömi a zsebünkbe.
Ja, hogy a magunkfajta ilyennel nem rendelkezik? Öreg hiba...
Mondhatnám, hogy tegyük félre a tréfát, és egyszer végre komolyan mondjuk már ki, amit gondolunk a balliberális oldal panamáiról. De hát egész egyszerűen nem lehet félretenni a tréfát, az ember már csak sírni vagy röhögni tud rajtuk - és azért nevetni még mindig jobb, mint sírni.
Egy másik hír: Kondorosi Ferenc, az "Új rend és szabadság" programért felelős kormánybiztos befizette a parkolási bírságot. Ez is egy humoreszkbe illő abszurd. Az "Új rend és szabadság" programjáért felelős, tehát az állampolgárokat a törvények betartására serkentő kormánytag a tilosban parkolt, több órán át.
"Amikor az eset napvilágra került, akkor is jeleztem, hogy ennek minden következményét vállalom, természetesen a bírságot befizettem" - vallott az "Új rend és szabadság" programfelelőse, igaz, önmaga mentegetése végett a köztelevízió reggeli műsorában megjegyezte: amikor az autója tilosban parkolt, akkor éppen kuglófot sütött a fiának.
Ez annyira megható. A marcona tekintetű és szigorú szavú kormánybiztos, aki harcot hirdetett a gyorshajtókkal, ittas vezetőkkel és közlekedési szabálysértőkkel szemben, s aki pártállami múltja ellenére a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Justitia et Pax Bizottságának tagja, munkaidején kívül otthon köténykét köt maga elé, tésztát dagaszt, és a saját kezével kuglófot süt a kisfiának. Arany ember, igazi mintaapa. Sajnos már csak ebben a minőségében lehet önmaga szobra, kormánybiztosként nem.
Mi tehát a tanulság a BKV titkos tanulmányából és a tilosban parkoló kormánybiztos esetéből? Ha olykor-olykor elkomorodnánk, nézzünk sok Monty Pythont, és persze sok híradót. Pártunk és kormányunk akaratán kívül is gondoskodik szórakozásunkról.
Persze akkor fogunk majd igazán jót nevetni, ha végre valahára eltakarodnak majd az ország éléről. Az lesz majd igazán nevetnivaló. Legalábbis számunkra.
Chladek Tibor
Aki látta, biztos nem felejtette el azt az epizódot, amikor ufók érkeznek a Földre, akik pudingnak álcázzák magukat, s a világ lakosságát skótokká kívánják változtatni azért, hogy megnyerhessenek egy földi teniszbajnokságot - lévén, hogy a skótok ugyebár nem tudnak teniszezni. De a pudingos történethez hasonlóan humoros a különböző gyümölcsök önvédelmi eszközként való használatáról tartott előadás, avagy a természetfilm a gyilkos hangyáról, amely hátulról támadva belemélyeszti álkapcsait az áldozata tárgyát képező farkas nyakába, majd átharapja - tekintettel a hangya álkapocs méretére, az átharapás folyamata akár tíz évig is eltarthat... S akkor még nem beszéltünk Monty Python többi örökbecsű alkotásáról, a Gyaloggaloppról, avagy a Bryan élete c. filmről. Pártunk és kormányunk - az SZDSZ angolos távozása után még találóbb e pártállami időket idéző szófordulat - minden napja bővelkedik olyan cselekedetekben, amelyek miatt azt hihetnénk, egyenesen egy Monthy Python-i abszurd humorú filmbe csöppentünk bele.
Friss hír az index.hu-n: Láthatatlan tanácsokra fizetett ki a BKV 134 milliót. A hír szerint állítólag létezik egy 5 ezer oldalas dokumentumcsomag, de még a vállalat belső ellenőrei számára sem hozzáférhetőek. Naná, hiszen titkos tanácsokról van szó, amelyek a hírek szerint még a belső ellenőrök számára sem nyilvánosak.
Gyönyörű, Karinthy Frigyes tollára kívánkozó történet.
Vajon mi állhat ezekben a szigorúan titkos és bizalmas tanácsokban, amelyek ilyen nagy összeget értek? S miért ez a nagy titkolódzás?
Egy rosszhiszemű ember biztos azt hinné, hogy egy újabb panamával állunk szemben, s hogy a szolgáltatás tárgyát képező szigorúan titkos anyag éppen azért szigorúan titkos, mert nem is létezik.
Azért próbáljunk meg hinni Aba Botondéknak, s igyekezzünk kitalálni, mi állhat azokban a szigorúan titkos iratokban, amelyek titkossága érdekében még a hűtlen kezelés vádját is inkább vállalja a BKV vezérkar, mintsem hogy nyilvánosságra kerüljenek az iratokban foglaltak.
Elképzelhető, hogy a jegyellenőrök hatékonyságát növelő szakmai fogások találhatóak benne, amelyek ha napvilágra kerülnének, már nem érnének egy fabatkát sem a bliccelők elleni ádáz harcban. De az is lehet, hogy a BKV vezetői meg szeretnék lepni az utasokat, és evégett új színeket kapnak a közlekedési járművek - ha azonban előre kiderül, hogy a villamosok rövid időn belül zöldek, a buszok rózsaszínek, a metrók pedig hupililák lesznek, oda a nagyszerű meglepetés. Még az is elképzelhető, hogy a szigorúan titkos adatokban arról szerepelnek információk, hogy az örök ígéretnek tűnő 4-es metró kapcsán hogyan ködösítsék a közvéleményt addig a napig, amíg azok, akik emlékezhetnének a balliberális városvezetés új metróvonalra vonatkozó ígéretére, mindannyian vagy jobblétre szenderülnek, vagy legalábbis az Alzheimer-kórral küzdenek.
Végiggondolva az eshetőségeket, talán mégis azoknak a rosszhiszemű embereknek van igazuk, akik szerint a szupertitkos tanulmány soha nem is létezett, s az elvtársi hűség jegyében pottyant haveri körök zsebeibe az a bizonyos 134 millió Forint.
Mindenesetre, ha ezt is megússzák az elvtársak - ahogy eddig mindent - akkor mindenkit arra bíztatok, kezdjen el szupertitkos tanácsokat irogatni. Pontosabban szólva, még irogatni sem kell, hiszen úgysem láthatja senki - elvégre épp ezért titkos - ne is beszéljenek róla, mert kiderül a titok, csak szépen simán vegyenek fel a semmiért százmilliós nagyságrendű juttatást. Tuti üzlet, titkosított semmiért százmilliók - csak kell hozzá egy-két csókos elvtárs, aki a pénzt beletömi a zsebünkbe.
Ja, hogy a magunkfajta ilyennel nem rendelkezik? Öreg hiba...
Mondhatnám, hogy tegyük félre a tréfát, és egyszer végre komolyan mondjuk már ki, amit gondolunk a balliberális oldal panamáiról. De hát egész egyszerűen nem lehet félretenni a tréfát, az ember már csak sírni vagy röhögni tud rajtuk - és azért nevetni még mindig jobb, mint sírni.
Egy másik hír: Kondorosi Ferenc, az "Új rend és szabadság" programért felelős kormánybiztos befizette a parkolási bírságot. Ez is egy humoreszkbe illő abszurd. Az "Új rend és szabadság" programjáért felelős, tehát az állampolgárokat a törvények betartására serkentő kormánytag a tilosban parkolt, több órán át.
"Amikor az eset napvilágra került, akkor is jeleztem, hogy ennek minden következményét vállalom, természetesen a bírságot befizettem" - vallott az "Új rend és szabadság" programfelelőse, igaz, önmaga mentegetése végett a köztelevízió reggeli műsorában megjegyezte: amikor az autója tilosban parkolt, akkor éppen kuglófot sütött a fiának.
Ez annyira megható. A marcona tekintetű és szigorú szavú kormánybiztos, aki harcot hirdetett a gyorshajtókkal, ittas vezetőkkel és közlekedési szabálysértőkkel szemben, s aki pártállami múltja ellenére a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Justitia et Pax Bizottságának tagja, munkaidején kívül otthon köténykét köt maga elé, tésztát dagaszt, és a saját kezével kuglófot süt a kisfiának. Arany ember, igazi mintaapa. Sajnos már csak ebben a minőségében lehet önmaga szobra, kormánybiztosként nem.
Mi tehát a tanulság a BKV titkos tanulmányából és a tilosban parkoló kormánybiztos esetéből? Ha olykor-olykor elkomorodnánk, nézzünk sok Monty Pythont, és persze sok híradót. Pártunk és kormányunk akaratán kívül is gondoskodik szórakozásunkról.
Persze akkor fogunk majd igazán jót nevetni, ha végre valahára eltakarodnak majd az ország éléről. Az lesz majd igazán nevetnivaló. Legalábbis számunkra.
Chladek Tibor
