KISGAZDÁK BLOGJA

Mindig öröm számomra, ha a választókörzetemben új beruházásokra kerül sor, de különösen az, ha a családok vagy a kiszolgáltatott emberek életét segíti. Ez a mostani beruházás ilyen. Új köntöst kapott a mezőberényi Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat épülete, és ez a köntös sokkal inkább viselhető, mint a korábbi volt. A mozgás és érzékszervi korlátozottságban élőknek sok segítséget jelenthetnek a fizikális és kommunikációs akadálymentesítés céljából létrehozott változtatások: a rámpák, szélesebb nyílászárók, a mozgássérült parkoló és vészjelzővel felszerelt WC, vagy érzékszervi fogyatékkal élőknek a Braille írással ellátott információs tábla, a csúszásmentes padlózat, és a látássérültek számára kialakított vezetősávok. Sajnos még mindig álmélkodva nézünk, ha ilyen fejlesztésekről hallunk, holott a mai világban már természetesnek kellene lennie, hogy minden közintézmény ilyen lehetőségekkel segítse azokat az embertársainkat, akik valamilyen okból korlátozva vannak. Mezőberény most megtette azt a lépést, amely közelebb hozhatja Európához, egy emberibb világhoz, és ami a legfontosabb: azokhoz az emberekhez, akik igénybe veszik a Szolgálat tevékenységét.

„Ha adsz nekem egy halat, mára lesz mit ennem. Ha hálót adsz a kezembe és megtanítasz halat fogni, életem végéig sem fogok éhezni.”

Olvashatjuk az intézmény által kibocsátott kiadványban. A kínai közmondás örök igazsága arra hívja fel a figyelmet, hogy habár sokszor jól jön az azonnali, sürgős gondokat orvosló segítség, mégis a prevenció, a problémák gyökerének feltárása az elsődleges. Erre mutat jó példát a családsegítő és gyermekjóléti szolgálat, hiszen erről szól a mindennapi tevékenységük. Ha kell, tanácsadással, folyamatos tájékoztatással, és ha kell programok szervezésével segítik a családok és gyermekek életminőségének jobbítását, teszik ezt mindazért, mert ráébredtek, hogy egy nemzet, egy társadalom legfontosabb egysége a család. Egy egészséges, jól működő családi környezetben felnövő gyermek magabiztosabban boldogul az életben, hiszen mindig van mellette támasz, van hova fordulnia. Éppen ezért fontos a szolgálat abbéli tevékenysége, hogy helyes mederbe próbálja terelni az adott családok működését, és ha ez mégsem lehetséges, a gyermekek segítése számára a legfontosabb. A gyermek a jövő záloga. Ők a mi reménységeink, hogy ők talán megváltoztatják a mára már kaotikussá vált világban folyó szemléletet, és túlzott realitás helyett az igaz útra térítik az emberiséget. Engedjék meg, hogy Hamvas Béla szavait citáljam ide, amely talán a közelgő gyermeknap vetületében még inkább útmutatást adhat nekünk.

„Mindenki olyan reális lett, hogy semmit sem hitt el. Íme az ártatlanságát vesztett, bukott emberiség, amely azt hiszi, hogy a benne lévő romlottság értelem. Ezért mondják a régiek, hogy a hatalmat ilyenkor egy parasztra kell bízni, mert a paraszt még nem romlott; ezért mondják, hogy a hatalmat egy vademberre kell bízni, mert a vadember ártatlan; ezért mondják a még régebbiek, hogy a hatalmat egy asszonyra kell bízni, mert az asszony tapasztalatlan. A világot ismét a romlatlanra, az ártatlanra és a tapasztalatlanra kell bízni. S ezért mondom én, hogy az uralmat egy ötéves gyermekre kell bízni, mert a gyermek nem reális. A gyermek nem korlátolt, nincsenek elvei, nem tud se jóról, se rosszról, csak nevet és játszik. A játék pedig a legnagyobb misztérium: ez a szellem gyöngédsége. A gyermeknek van szíve és nincs előítélete, nem ismeri a hatalmi viszonyokat, és az uralmat hamarabb unná meg, semhogy megbukna. Milyen megkönnyebbülés! A realitásban meghülyült szív után végre valaki, akinek nincs tapasztalata, hanem kedélye, akinek nem az élvezet a fontos, hanem az öröm, nem a hatalom, hanem az igazság, nem a vagyon, hanem a szépség. Láttál már gyermeket a homokban ülni és játszani? Nincs nála komolyabb lény. Több: nincs szakszerűbb. Amit tesz, azt jószívvel és odaadással teszi. Isten elemi alkotó szenvedélye még frissen él benne. Ha Isten reális lett volna, csak gyárat, bankot, hivatalt, tudományt teremtett volna, de sohasem: virágot, szép lányt és verseket. De hála legyen neki, Isten nem reális. A gyár, a bank, a hivatal, a tudomány nem egyéb, mint az elbukott emberiség alkotása, mert elvesztette, nem érti a virágot, a szép leányt és a verset. Nem hiszem, hogy Isten okos: ellenben van szíve, hogy harmatos, üde és kedves, mint a gyermek. Isten játékai vagyunk, és az van hozzá legközelebb, aki játszik. Gyermekkirályt választanék, és hozzá küldeném a bölcseket, a katonákat, a minisztereket, hogy tanuljanak tőle, nem tapasztalatot, hanem, hogyan kell a dolgokat komolyan venni. Különbséget tenni jó és rossz között? Nem. Örülni annak, ami van. Hasznot várni? Nem. Szépet csinálni. Dolgozni? Nem. Játszani. Boldoggá tenni az embereket? Nem. Szeretni őket. Tapasztaltnak lenni? Nem. Tapasztalatlannak maradni, és ártatlannak, irreálisnak és elfogulatlannak, gyengédnek és romlatlannak. Megőrizni az emberinél magasabb égi realitást: azt, amelyik nem itt tesz bennünket otthonossá, hanem ott, ahol még a gyermek él.”

Hamvas Béla ilyeténképpen fogalmaz, és habár a gyermekekről beszél, mégis nekünk, felnőtteknek állít egy igazi, de mégis görbe tükröt, hogy belenézve lássuk, hogy milyen világot teremtettünk az eljövendő nemzedékek számára. A gyárak, a bankok, a hivatalok helyett teremtsünk inkább valódi értékeket, ahol a szeretet az elsődleges szempont, ahol a gyermekek és családok sorsa a legfontosabb. Építsünk inkább családsegítő és gyermekjóléti szolgálatokat, és tegyük ezt úgy, hogy mindenki számára hozzáférhetőek legyenek, mint ahogy ez most, itt Mezőberényben is történt.

Az intézmény dolgozóinak és a szolgáltatásait igénybe vevő családoknak, és különös hangsúllyal a gyermeknap közeledtén a gyermekeknek kívánom, hogy használják egészséggel ezt az új és csodálatos épületet.

Köszönöm, hogy meghallgattak.