A közgazdászok többsége egyre többet beszél arról, hogy miként lehetne minél előbb beindítani a gazdasági növekedést, amit a GDP-vel mérünk. Ez azonban nem jó mutató. Figyelembe veszi például a külföldi cégek profitját, de nem számít bele az az érték, amely akkor keletkezik, amikor az édesanya otthon tanítja gyermekét, vagy gondozza, ha beteg. Viszont minél több profitot termelnek a külföldi cégek, annál jobban nő a GDP. Akkor is, ha a profitot a cégek elviszik az országból. Éppen ezért a kormányok teljesítményét sem lehet egyedül azzal mérni, hogy hivatalban töltött idejük alatt milyen gyorsan nőtt a bruttó hazai termék. Növeli például a növekvő kamionforgalom által lebonyolított bővülő szállítási tevékenység, amely egyben rongálja az utakat és szennyezi a levegőt. A légszennyezés árt az embereknek, ezért rontja életminőségüket. De növeli az is, ha a bankok növekvő hitelezése miatt az emberek eladósodnak. Ennek romboló hatásait éppen most, a válság alatt láthattuk.
A mutató problémáira a fenntartható fejlődés iránt elkötelezett közgazdászok folyamatosan hívják fel a politikusok és a közvélemény figyelmét, nem sok sikerrel. Most azonban lehetséges, hogy – ha lassan is – elindul a szemléletváltozás. Stiglitz, a Nobel-díjas közgazdász ugyanis további kiváló szakemberekkel együtt, Sarkozy francia elnök kezdeményezésére, tanulmányt írt a témáról. Stiglitz ezt írja: „…olyan sok fontos dolog van az emberek életében, amely nem növeli a GDP–t. Ezért nem elég a gazdasági növekedést mérni, ha egy ország állapotát szeretnénk jellemezni.” Ezért a növekedésen kívül vizsgálni kell az emberek „jóllétét” is. Az emberek „jólléte” ugyanis feltétele annak, hogy egy országban ne csak gazdasági növekedés, de fejlődés is legyen.
A Stiglitz-bizottság által készített, 292 oldalas tanulmányt szeptember 14-én mutatták be a sajtónak. A szerzők elsősorban arra figyelmeztettek, hogy a társadalmi és környezeti tényezők alakulását a bruttó hazai termék egyáltalán nem méri. Ezért nem alkalmas egy ország általános fejlődésének elemzésére. Az életminőség viszont tágabb, átfogóbb fogalom, mint a növekedés. Ezért jó lenne ezt is mérni.
Az emberek életminősége akkor javul, ha tisztább környezetben élhetnek, egészséges élelmiszert fogyaszthatnak, hozzájuthatnak a megfelelő egészségügyi szolgáltatásokhoz, ha javul a közbiztonság és erősödik a demokrácia.
Ezek után nem sok értelme van annak, ha a politikusok a GDP minél nagyobb növekedését tűzik ki egyedüli célként. A társadalom érdeke az, hogy az életminőség is minél jobban javuljon. Ezt az érvelést hazánkra alkalmazva, azonnal levonhatjuk azt a következtetést, hogy nálunk nemcsak a gazdasági növekedés állt le, de az életminőség is drámai romlásnak indult. Erről árulkodik az egészségügy és az oktatás kaotikus helyzete, környezetünk romló állapota, a burjánzó korrupció, továbbá az, hogy a hatalmon lévők naponta sértik meg a demokrácia alapvető szabályait. A svájci Lausanne-ban székelő nemzetközi gazdaságelemző cég, az IMD 2009-es tanulmánya szerint életminőségünk tekintetében a vizsgált 57 országból a 41. helyen vagyunk. Jóval előttünk, a 22. helyen van Csehország, a 25. Szlovénia, a 31. Szlovákia, a 35. Horvátország. De megelőz bennünket Észtország, Litvánia és Törökország is. A következő kormánynak ezért komolyan kell vennie a szakemberek ajánlását, és a GDP növelése mellett az életminőség javítását is célul kell kitűznie. A Fidesz-politikusok legutóbbi ígéretei szerint erre van is remény. Szijjártó Péter szóvivő nemrég kijelentette, hogyha a Fidesz kerül hatalomra, akkor a legkisebb faluban is lesz legalább egy általános iskola. Ez egyértelműen életminőség-javulás, hiszen azt jelenti, hogy nem kell a kisgyermekeknek kora hajnalban buszon utazniuk az iskolába.
De az életminőség javulásával járnak a többi ígéretek is: az egészségügy rendbe hozása, a korrupció felszámolása, és az egymillió új munkahely létrehozása. Az új egészségügyi stratégia várhatóan a megelőzésre összpontosít, illetve ha már megbetegedett valaki, akkor a gyors és teljes gyógyulásra. Ez azt jelenti, hogy nem kell pénzhiány miatt embereknek idő előtt meghalniuk. Ez igazi életminőség-javulás. Éppen úgy, mint a gyermeknevelés segítése és a munkalehetőség teremtés. Amit még hangsúlyozni kellene, az a falu- és tájrehabilitáció, az egészséges környezet megteremtése. Mindezek együtt adják a fenntartható, emberközpontú fejlődést. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a GDP-t mint a gazdaság teljesítményének mérésére szolgáló mutatót teljesen el kellene vetni. Csupán azt, hogy célként nem elég a növelését kitűzni. Az életminőség mutatóinak folyamatos vizsgálata és javításukra stratégiai lépések megfogalmazása végre helyre tenné az értékrendet Magyarországon. A pénz helyett újra az ember és a közösségépítés kerülne a figyelem középpontjába. Indokoltan.
Hiszen nem az ember van a gazdaságért, hanem a gazdaság az emberért.
Csath Magdolna
Forrás: Magyar Hirlap online
