Kékkői Zoltán országgyűlési képviselőnk szóbeli kérdése az Országgyűlés 2009. szeptember 28-i ülésnapján.
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! 2008. október 7-én "Mit kíván tenni annak érdekében, hogy az Ormánság ne legyen elzárva a külvilágtól?" című, K/6479. számú, írásbeli kérdésemben már jeleztem a közlekedési tárca akkori minisztere felé, hogy a vezetékes telefon- és ezzel együtt az internetszolgáltatás végveszélybe került az Ormánságban. Miniszter úr így válaszolt írásbeli kérdésemre: "A szerződések meghosszabbításával egyidejűleg külön megállapodást írtunk alá a szolgáltatókkal, amelyben a szolgáltatók kötelezettséget vállaltak arra, hogy az ország hátrányos helyzetű településein is fejlesszék a szélessávú szolgáltatást."
Dr. Szabó Pál miniszter úr ígérete azonban pusztába kiáltott szó maradt, hiszen az Ormánságban a szélessávú szolgáltatások fejlesztésére nem került sor, az internet-hozzáférés több helyen megszűnt. Emellett immáron több településen, így például Kákicson még a vezetékes telefonszolgáltatás sem elérhető. A Gyurcsány-Bajnai-korszak kirívóan vidékellenes lépései, vasúti szárnyvonalak felszámolása, a kisiskolák, a kistelepülési posták megszüntetése már eddig is felért egy hadüzenettel a magyar vidék számára. Kérdezem államtitkár úrtól: ön szerint az Ormánságban már a telefonálás is felesleges luxus? Ha nem, akkor mit kíván tenni annak érdekében, hogy elérhető legyen mindenki számára a vezetékes telefon és az internet? Mielőtt szóvá tenné államtitkár úr, hogy egyszer már írásban válaszolt ezekre a kérdésekre, el kell mondanom, az ismételt kérdésfeltétel oka az, hogy az érintettek tiltakoztak a miniszteri válasz ellen, amit mintegy 150 aláírással is kifejeztek.
Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Válaszadásra megadom a szót Baja Ferenc államtitkár úrnak.
DR. BAJA FERENC, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Természetesen sem az Ormánságban, sem Magyarország bármelyik településén nem luxus telefonálni. Elképzelhetetlen lenne a modern Magyarországon, ha ez így lenne. Ugyanakkor szeretném felhívni a tisztelt Ház és a képviselő úr figyelmét is, hogy Magyarországon az internet- és a telekommunikációs szolgáltatás nem közszolgáltatás. Vagyunk néhányan a Házban, akik ezt szeretnénk elektronikus közszolgáltatássá tenni, de törvényi erővel ez még nincs így. Ebben az értelemben a kormánynak kevés a mozgástere, hiszen a piaci szereplőkkel együttműködve kell ezt a típusú szolgáltatást - amely, még egyszer mondom, nem közszolgáltatás; én sajnálom, hogy így van, de Magyarországon a törvény szerint nem közszolgáltatás - a piacgazdasági keretek között biztosítani Magyarország több településén. Igaz ez az Ormánságra is, ahol egyébként GSM-RLL hozzáféréssel váltották ki a telefonos és internetes szolgáltatásokat. Ezek a szolgáltatások a mi ismereteink szerint jól működnek, de mivel képviselő úr többedik alkalommal kifogásolja ezt, megígérem önnek, hogy a Nemzeti Hírközlési Hatósággal egy helyszíni bejárást fogunk tartani arra nézvést, hogy valójában hogyan működnek ezek a szolgáltatások, és ha nem úgy működnek, ahogy azt a jogszabályok piaci értelemben és szerződésszerűen előírják, azt orvosolnia kell a Nemzeti Hírközlési Hatóságnak, a szolgáltatónak pedig biztosítania kell, mert bár nem közszolgáltatás, de piacszerű szerződési kötelezettsége a vállalkozónak, s ezt ellenőrizni fogjuk a hatósággal.
Ugyanakkor szeretném önnek elmondani, hogy pontosan emiatt foglalkozunk a nemzeti digitális közműprogrammal, de egyébként a GOP- és TÁMOP-támogatásokból is lényegében az Új Magyarország fejlesztési terv keretei között egy szolgáltatóval megállapodtak a térség internetfejlesztéséről, s ezzel reményeink szerint középtávon megoldódik a probléma. Az előbbi problémát pedig helyszíni ellenőrzéssel orvosolni fogjuk.
Köszönöm a figyelmet, és köszönöm a meghallgatást.
(parlament.hu)
