Aláírták a pénzügyi szervezetek magatartási kódexét. Magatartási – etikai – kódex egyébként eddig is volt, csak szinte senki nem tudott róla. Ez egy olyan dokumentum, amit néha aláírnak. Kódex tehát van, volt és lesz. Ami igazán fontos, az a magatartás. Érthetetlen táblázatok, végeláthatatlan, apró betűs szerződéskiegészítések, lekezelő banki ügyintézők, okoskodó biztosítási ügynökök. Ez jellemzi ma ezeket az intézményeket.
A decembertől hatályos, új magatartási kódex egyes részletei már nyilvánosságra kerültek. Kiderült például, hogy a hitelfelvevők és a hitelezők közötti bizalom erősítése a cél, meg az is, hogy a bankok majd nagyobb hangsúlyt fektetnek a tájékoztatásra. Igen, ez lenne, ez lett volna az alfája és az ómegája ennek az egésznek. Csak halkan tegyük fel a kérdést, idáig hány hitelszerződésnél lehettek problémák a tájékoztatással, a bizalomról most ne is beszéljünk. Az adatok a következők: 1,4 millió megállapodás született a bankok és az ügyfelek között, a lakosság hitelállománya jelenleg 9568 milliárd (!) forint. Ezeket a szerződéseket már megkötötték, a hitelt felvették.
A válság kirobbanása után pedig az ügyfelek csak pislogtak, nem volt elég a drámai mértékű forintgyengülés, a bankok kamatot is emeltek. Megtehették. Megtehetik ezután is. Majd arra hivatkoznak, hogy megváltozott a jogi vagy a makrogazdasági környezet, esetleg azt mondják, módosultak a pénzpiaci feltételek. Az új kódex szerint ugyanis ezekre a pontokra hivatkozva emelhetik majd a bankok a kamatot. Eddig a válság idején egyetlen állami vezető, se Gyurcsány Ferenc, se Bajnai Gordon, se Sólyom László köztársasági elnök nem emelte fel a szavát a bankok vérlázító magatartása ellen. Nem mondták, hogy eddig és ne tovább!
A pénzintézetek megregulázása elmaradt. Nem nagy csinnadrattával aláírt új kódex kell ide, hanem határozott üzenet, ellentmondást nem tűrő fellépés és kemény szankciók. Ilyet nálunk nem látni. Mert lehet, hogy a Magyarországon működő bankok külföldi tulajdonban vannak, de a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) és a Gazdasági Versenyhivatal száz százalékig magyar. Ott a végrehajtó hatalom szava a döntő. Onnan lehet visszatámadni. A legkisebb pénzintézeti botlást, ami az ügyfelek megtévesztésére alkalmas, meg kell torolni. De ezek a néhány millió forintos büntetési tételek persze – amiket a PSZÁF mostanában kiszab – tökéletesen alkalmatlanok a rendteremtésre.
Az is tarthatatlan, hogy a bankokkal szemben a megkárosított ügyfelek képtelenek egységesen fellépni. Ennek a megszervezése is gyerekcipőben jár. Hol vannak a precedensértékű próbaperek, amelyeket az átvert ügyfeleket tömörítő szervezeteknek kellene megindítaniuk? Banki Hitel Károsultjainak Egyesülete, ébresztő! Azt mindenki tudja, hogy a bankárok nem Raszkolnyikov típusú, önmarcangoló emberek, ők csak a táblázatokat, a kamatlábakat, a növekedés dinamikáját és a profitot látják, az emberi sorsok alakulására nem igazán fogékonyak. Nekik elhinni, hogy majd bármilyen kódex hatására megváltoztatják az üzletpolitikájukat, ostobaság. Amíg kódexeket írogatnak alá, folynak a kilakoltatások, érkeznek a törlesztőrészletek emelkedését körmönfontan indokló levelek, amelyek kézhezvétele a kiszolgáltatott ügyfelek számára felér egy halántékhoz szorított fegyverrel, amelyben csak egy lövedék van. Ha szerencséjük van, még tovább tudják fizetni a részleteket, csak fordul egyet a tár, ha nincs, vége mindennek. A játék neve: orosz rulett.
Villányi Károly
Forrás: mno.hu
