Nahát! Whoopi Goldberg amerikai színésznő videoüzenetben üdvözölte hazánkat, mint a demokráciáért vívott harc bástyáját. Leszögezte: most, húsz évvel a szovjet blokk bukása után a homoszexuálisok felvonulásával folytatódik e harc. Ugyanakkor rigorózusan felhívta az ellenzők figyelmét, hogy az erőszak nem jó, hanem rossz. (That’s not good. It’s wrong.) Ebben a szellemben adott ki nyilatkozatot tíznél több ország – Ausztrália, Kanada, Csehország, Franciaország, Németország, Hollandia, Norvégia, Szlovénia, Dél-Afrika, Spanyolország, Svédország, az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok – nagykövetsége is. Támogatják a szombati melegmenetet, mint a szabadságjogokért folyó küzdelem részét. Úgyhogy a hét végére szép, nagy, rózsaszín szabadság várható.
Állítólag lebénul a főváros közlekedése, viszont a rendőrség nagy erőkkel védi majd a helyszínt, az oda- és elvezető útvonalakat, sőt a melegbárokat is, több tíz millió forint közpénzből. A BRFK felhívta a szervezők figyelmét, ne tanúsítsanak olyan magatartást, ami alkalmas a közízlés megsértésére. De a szervezők nem kérték meg a felvonulókat, hogy tartózkodjanak elsődleges nemi jegyeik mutogatásától, a nyilvános üzekedéstől vagy annak imitálásától, esetleg vallási csoportok gyalázásától. Viszont leszögezték: „a homoszexualitás nem magánügy, aminek a négy fal között a helye”.
Az ilyen felvonulások arra valók, hogy egy-egy alternatív csoport képébe röhögjön a többségnek. A botránykeltés nem sajnálatos járulék, hanem maga a cél. Aki pedig botránkozást akar okozni, ne csodálkozzék, ha egyesek megbotránkoznak. Tavalyelőtt a rendőrség képtelen volt biztosítani a helyszínt, vagyis összeeresztette a menetet az antimenettel, ami ritkán végződik jól; valakik pofon is csaptak egy fenékrázó pojácát, vagy kettőt, nem emlékszem. Lett felzúdulás, a jogvédők megülték demokráciánk halotti torát. Megrázó képek keringték be a világhálót: barna fiú szorítja magához vérző kedvesét, egy szőke fiút. Mindazáltal Magyarországon e fiaskótól eltekintve senki nem bántalmazott melegeket, pedig idén lesz a tizennegyedik felvonulásuk. Nem nyomja el, nem üldözi, nem rekeszti ki őket a kutya sem. Közéleti személyiségek, politikusok, celebek naponta büszkélkednek az alternatív szexualitásukkal, a publikum pedig tapsol.
Érdekes, hogy a felsorolt államok, amelyek támogatják a homoszexuálisok büszke szabadságharcát, nem szólaltak fel a szlovák nyelvtörvény miatt, ami kulturális terrort jelent a magyar kisebbséggel szemben (húsz évvel a szovjet blokk összeomlása után). Érdekes, amikor a rendőrség a szabadságharc évfordulóján, Budapesten megtámadta és véresre verte az ünneplő tömeget, nem mondta sem Whoopi Goldberg, sem az Európai Unió, hogy not good, meg hogy wrong. Miféle szabadság, miféle büszkeség napja lesz ez a szombat?
Szerintem ha valakik, a magyar pedagógusok tarthatnának büszkeségnapot, akik az összeomló oktatási rendszerben, roszszabbodó körülményeik közt még tanítanak. Vagy a családanyák, akik az örökké rohanó férjük és a nyűgös gyerekeik mellett pluszmunkát vállalnak, hogy ne jelentsen gondot a hó végi számla. Vonulhatnának a fővárosban a parasztok is, akik güriznek kilátástalanul; vagy a három műszakban életeket mentő műtősnők. De lehetne kisnyugdíjas-büszkeség napja is: vonulhatnának a bácsik, a nénik végig az Andrássy úton, egymásba kapaszkodva, bicegve; az a generáció, amely felnevelt minket, s most a gyógyszereit sem tudja kiváltani. Persze, nekik nincs idejük vonulni, büszkélkedni – talán kedvük sincs. Pedig nekik volna miért.
Balavány György
Forrás: mno.hu
