Történelmi és logikai tény, hogy a rasszizmus mögöttes lényege nem egyéb, mint ürügy a szabad rablásra. Mintha az Isten nem azonos jogú lénynek teremtett volna bennünket. Mintha a tízparancsolat igéiből nem következne, hogy "a lopott holmi visszajár". A bolsevizmus pedig már a megjelenése pillanatában is hazugságra épült, amikor önmagát "többségnek" (bolsevik) titulálta annak ellenére, hogy csupán pár (mensevik) szabad rabló gyülevész kompániája alkotta a bolsevisták csapatát.
zt, hogy politikai színpadra lépésükkor fosztogató martalóc csoportot alkottak, a történelmi tények tagadhatatlanul bizonyítják. És ami az állami eszközökkel elkövetett emberirtást illeti, azt – a propagandistáik mellébeszélése ellenére – a hozzávetőlegesen száztízmillió ember politikai okokon alapuló brutális lemészárlása, éhhalálba taszítása és a gulágon alkalmazott kínzások leplezik le.
Miközben kifosztották a hatalmuk alá kényszerített embermilliókat, hazugságok áradatával a földi igazságosság és jóság isteni osztogatóinak tüntették fel magukat. Tagadhatatlan, hogy az általuk reflexszerűen alkalmazott megtévesztés és rágalmazás technikái, a lényeglátók kompromittálása mesteri titulusra tarthatnak igényt, ugyanúgy, mint bomlasztó ügynökeik beépítése a társadalom minden elemébe, a korrupció hatékony alkalmazása és a véres kiiktatásokra ürügyet szolgáltató, a jogszolgáltatást megszégyenítő játékaik. Persze potenciális áldozataik félrevezetéséhez – a napvilágra került valós borzalmak igazolására – szükségük volt legalább időnként egy-egy álideológiai magyarázkodásra.
Puskatus és marhavagon
Mégis kínos lehetett volna a nemzedékek szorgos munkájának eredményeit érintő fosztogatásuk és az aktív önvédelmi fegyveres ellenállás megelőzése – amely a kisembert sem kímélő szabad rablásokat váltotta ki. Ha pedig mégis kipattant a botrány, rágalomáriákkal hallgattatták el. Ezért a folyamatosan félrevezető propagandahadjáratuk terelte el a közfigyelmet galerielitjük – kifelé "bolsevik puritanizmust" megjátszó, ám minden képzeletet felülmúló luxusban tobzódó – életvitelének napvilágra kerüléséről.
Eredendő rasszistákként kitalálták, hogy mondvacsinált tulajdonsága, becsületes munkájának gazdasági eredménye vagy történelmi népcsoporthoz való tartozása miatt kell sokakat (tatárok, üzbégek, kalmükök, ukránok, zsidók) a gulágra kényszeríteni, történelmi gyökereitől – legfőképp a vagyonától – megfosztani. Irigységgel beoltott félművelt martalócokkal (akik puskatussal kényszerítették marhavagonokba az embereket) ezt úgy hajtották végre, hogy a földrajzi messzeségek (a tajga, Birobidzsán, Tuva) pusztaságába szállították áldozataikat. A felszámolás maradék munkáját majd amúgy is elvégzi az őslakosok és a deportált áldozatok közötti ellenségkeresés, amelyet ügynök propagandistáikkal terjesztenek. És persze a jó előre kitervelt, időleges privilegizálásokkal kierőszakolt önkéntelen, megosztó irigység.
A rabszolgák kizsákmányolásának leghatékonyabb vezérelveként az utazások korlátozását alkalmazták. Mint aktualizált bolsevik "újparancsolatot": itt élned, de legfőképp, amíg csak bírod, robotolnod kell, s ha már nem megy, úgy a párt és az elit számára kifacsart fölöslegesként – halnod! Mindezt a teheráni, a jaltai, a potsdami és a máltai alkukra alapozva a közép-európai nemzetek jobb sorsra érdemes polgáraival szemben érvényesítették. A második világháború nyertes hatalmai hazánkba delegálták a Szövetséges Ellenőrző Bizottságot, amely legalább a rabnemzeti státusra koncként odadobottak figyelmét felhívhatta volna arra, hogy közöttük és fölöttük eldöntött kérdés a nagyhatalmi befolyásolási övezet osztogatása és a közép-európai kultúra felparcellázása. Ezzel utolsó segítségként megadták volna a lehetőségét annak, hogy aki nem kér a bolsevista paradicsomból és töretlen gerincű, az még idejében szedje a sátorfáját. Feltételezhetően eladatásunk kiterjedt arra is, hogy ha már a bolsevizmusnak további helóták tömege kell, hát akkor nem zavarják meg ezt a nemzeteket rontó maffiás színielőadást.
Következményként az igazságtétel kontrolljának hiánya olyan magabiztos önteltséggel jutalmazta a nemzetidegen erőt kiszolgáló bennfentes politikai elitet és jogutódjait, hogy még a zavartalan magányukban is ("belügyekbe nem avatkozhatunk be!") a saját képükre és önös érdekükre fabrikált magatartási rendet (törvényeket) sem tartották saját magukra kötelező érvényűnek. Ha a pillanatnyi érdek úgy hozta, hát áthághatták a kisemberekre diktátumként húzott rendelkezéseket.
A kifosztás megalapozása
Csupán három példára világítok rá. Először arra, hogy amikor Rákosi "pajtás" megalkotta a gazdaságot megkaparintó 1949. évi 20. törvényt, majd a háborús romok renoválását követően már érdemesnek minősültek az ingatlanok arra, hogy a felettük való rendelkezés joga saját kezükbe kerüljön, akkor közzétette az 1952. évi 4. tvr.-t. De azért a tizedik paragrafusban a látszat és a köznyugalom fenntartása végett papírízű kötelezettséget vállalt. Tette ezt a magyar állam nevében – az elkommunizálás teljes kártalanítására. Az már a hozzá foghatók cezaromániáját világítja meg, hogy amíg a Rákosi-féle ukáz a birtoklástól és a haszon beszerzésétől fosztotta meg az egykori tulajdonos családokat, addig az 1990-es hatalom már magától az érintett gazdasági javak tulajdonától is. (Amit minősít egyébként a visszakövetelési jogokat véglegesen megvonni szándékozó "kárpótlás" értékaránytalan irracionalitása is.) Egyidejűleg lehetővé tette a bukott rablópolitika aktuális élcsapata számára olyan értékek saját nevükre íratását, amelyek az államosításokból és negyven év rabszolgamunkájából eredtek.
Átlátszó átjátszás
Lényegileg tehát amit Rákosi a monolitot képező pártnak ellenérték nélkül megkaparintott, azt negyven évvel később az – addig hithűen kizsákmányolásellenes, akár világháborúra is kész – állítólagos bolsevisták felosztották önmaguk között. Akik a kizsákmányolást mint ördögtől valót üldözték, azok emelt fővel változtatták meg arcukat, munkásőrsisakjaikat. Ha úgy adódott, kapedlira, ha lehetőség nyílt rá – részvénykötegre. Ezzel lényegileg a társadalmak funkcionálásának gazdasági alapjogát hatályon kívül helyezték. Másként mondva: hatályon kívül került a polgári tisztesség megbecsülése, a fejlesztés iránti belső hajtóerő, a törvény és a jog! És ez az oka a munkahelyek megszűnésének is, vagyis a munkanélküliség nemzetrontó csapásának.
Persze ezek az új (hibás) tulajdonosok a szerzeményeik reális forgalmi értékének megfizetését, a privatizációs feltételek maradéktalan teljesítését éppen úgy elmulasztották, mint ahogy tudomást sem akarnak venni arról, hogy a történelmi alkotmányos polgári jog szerint a tulajdonhoz fűződő jog nem évül el, ráadásul tulajdont csak hibátlan, valódi tulajdonostól lehet megszerezni vitathatatlan tulajdonként.
Tehát mind a mai napig az államosítás, a kitelepítés áldozatául esett családok a jogos tulajdonosok!
Vagyis egy kultúrállamban nincs akadálya a sértett alapjogok reparálásának. Ezért indokolt közérdek a jogbiztonság, az igazságosság és természetesen a gazdaság eredményessé tétele. Ezért közérdek egy a hátrányos helyzetbe kényszerítetteket erősen képviselő, hazánk nemzetközi tiszteletét újra kivívni akaró és tudó párt hatalomra segítése, amely kész a demokratikus erőkkel való koalícióra is.
A második példa jóval rövidebb: az említett törvény szerint (negyedik paragrafus, negyedik bekezdés) saját felróható magatartására senki nem hivatkozhat előnyök szerzése végett.
A harmadik példa pedig, hogy a törvény tiltja a joggal való visszaélést (ötödik paragrafus).
Tehát értelmezhetetlen a bekebelezett tulajdonnal kapcsolatban öntelt gőggel hangoztatott hivatkozás: "Mi az hogy! Törvényesen szereztem!" A recept: ha a galeri kezében a magatartási szabály (törvény) megalkotása – ami a kifosztottak alkotmányos alapvető emberi jogát sérti – önellentmondást tartalmaz, az államosításnak csúfolt lopkodást a véd- és dacszövetségen belüli sérthetetlenekkel meg kell ideologizálgatni.
Az csupán a nemzet számára szomorú következmény, hogy a bennfentes tulajdonosok az ölükbe pottyantott vagyonnal nem tudnak célszerűen rendelkezni. Hiszen híján vannak a szakmai ismereteknek, a gazdasági kapcsolatoknak, a nemzetközi szakmai együttműködésnek. Ez óhatatlanul a külföldi konkurencia kezébe játssza át a történelmi gyökereken nyugvó termelést és feldolgozást. És az saját logikája és gazdasági érdeke szerint korrupcióval operálva teszi rá a kezét.
Tímár György
egykori koncepciós elítélt, kifosztott
Forrás: Magyar Hirlap online
