A mai nappal beindul az MSZP hatalmas szavazatvásárló hadművelete. Az efféle hadművelet rutinszerű az MSZP-ben, erkölcsi skrupulusai arrafelé senkinek sincsenek. Sorozatunk első részében az MSZP szavazatvásárló múltját tárjuk föl.
A mai nappal az ELMÜ és az ÉMÁSZ is megemeli az áramárat (a DÉMÁSZ és az E.ON már július 1-jén volt szíves, állami engedéllyel, emelni). Mostanra végigért a gazdaságon a 25%-os régi-új áfakulcs, továbbá beindul a mesterségesen elszegényítettek állami segélyezése, az adófizetőktől elrabolt pénzekből.
„Jó hír” viszont: a hagyományos MSZP-szavazóbázisokon, a lakótelepeken központilag csökkentik mától a távhő áfáját, 18 százalékra. Ez a „szociális” intézkedés kizárólag az MSZP szavazatszerzési vágyával magyarázható, valóságos gazdasági érv nincsen amellett, hogy miért pont a távhő, és miért nem mondjuk a tűzifa áfáját csökkentik.
Kormányzati támogatással folyik az emberek elnyomorítása
A mai nappal kezdődik meg a legújabb szavazatvásárlási nagyprojekt a harmadik Magyar Köztársaság történetében.
A kormányzat egyfelől néhány hangos bejelentésen kívül semmit sem tesz az ellen, hogy magyar családok tízezrei váljanak földönfutóvá. Eddig cirka tizenötezer önhibáján kívül fizetésképtelenné vált tulajdonostól vették el a lakását, s csak csütörtökön, egy XIII. kerületi címen, száznegyven lakást árvereztek el, tudatja a Magyar Hírlap. Átfogó, teljes körű adatokat viszont a kormány egyetlen szervének sem enged összegyűjteni, illetve nyilvánosságra hozni.
Csupán szavakkal tiltakozva, ám ugyancsak tétlenül nézi végig a kormány a bankok egyoldalú szerződésmódosításait. Szinte minden banki szolgáltatás nagyot drágul a mai nappal, miközben a magyarországi bankok nyeresége az egész világon a legmagasabbak közt van, ráadásul a mamuthitelek is hozzájuk folynak át az államtól. Csak a visszafizetési kötelezettség marad az állampolgárok (és gyermekeik, unokáik) nyakán.
A nyílt voksvásárló MSZP-politika múltja
Az 1990. évi választást az MSZP meg sem akarta nyerni, mert az országos csődöt rá akarták lőcsölni a frissen formálódott politikai ellenoldalra. Ám az MDF-kormány sikereit látva, továbbá saját elitjének gazdasági térnyerésén fölbuzdulva 1994-ben már akart nyerni, és ezért tett is ígéreteket, elsősorban a nyugdíjasoknak, kisebb részt a kisgyermekeseknek. A győzelem után, még 1994. késő nyarán ki is osztottak több mint 32 milliérd forintot a kisnyugdíjasok között. Ennek az osztogatásnak volt része abban, hogy 1995-ben jött a Bokros-csomag, de ezek a dolgok még az akkori ellenzékben is feledésbe merültek.
Nem merültek viszont feledésbe a Bokros-csomag gyermekellenes intézkedései, amelyeknek gazdasági hasznuk nem volt, annál több demográfiai (azaz hosszú távú) káruk. Ráadásul az 1997-ben megkezdett osztogatás sem tudta feledtetni Bokros Lajos arrogáns, mindenkit sértegető pénzügyminiszteri stílusát. Az 1998. évi választást az MSZP elveszítette, de időzített bomba gyanánt ottmaradt a politikai porondon egy (megalapozatlan) 1999. évi nyugdíjemelés ígérete - amivel sok borsot tört később a Fidesz orra alá.
A 2002. évi országgyűlési választások előtt az MSZP azt sulykolta, hogy „az Orbán-kormány adhatott volna, de nem adott”, de majd a Medgyessy-kormány „jóléti rendszerváltást” csinál, „Több pénzt az embereknek!” és „Több pénzt az önkormányzatoknak!”
Ennek jegyében ígértek azonnali 19 ezer forintot a nyugdíjasoknak, 50% fizetésemelést a közalkalmazottaknak, 13. havi nyugdíjat meg négyévenkénti hűségjutalmat az egészségügyben és a többi, s a többi.
Mivel gátlástalan osztogatási ígéreteik ellenére is csak épp hogy nyertek, kénytelenek voltak a 2002. októberi választásig sok mindent meg is valósítani. A legjellemzőbb volt, hogy amikor ráébredtek, hogy a közalkalmazottak béremelését „rosszul ígérték meg”, mert ha október 1-től adják, akkor csak az október 20-ai önkormányzati választás után kapják kézhez először a szavazók, sebtében előre tették az emelést szeptember 1-re (pedig a választási kampányban nem azt ígérték). A nagy osztogatásnak két eredménye lett: 1. hatalmas MSZP-győzelem 2002. októberben; 2. az ország megindult az eladósodási lejtőn.
Az eladósodási folyamat 2002 után egyre nagyobb méreteket öltött. Kívülálló szakemberek szerint csak akkor adósodik el ilyen felelőtlenül egy ország, ha a vezetését egyáltalán nem érdekli a jövő. Csintalan Sándor (ex-MSZP-vezető, aki 2002 után szakított az MSZP-vel) 2004-ben azt mondta: a Kulcsár-ügy (minden magyar rekordot megdöntő nagyságrendű banki csalás, nem kis részben állami eredetű pénzekkel) legfőbb tanulsága: a szocialisták már a veszélyérzetüket is elveszítették.
2006: voksot venni ígéretekkel is lehet
Az ország elképesztő mértékű adósságban fuldoklott 2006-ra. Azonban a 2004. szeptemberben kormányra került politikai szélhámos, Gyurcsány Ferenc a 2006. évi választás megnyerése érdekében másfél éves hazudozásba fogott, amit – a bűntárs MSZP és baloldali média hathatós támogatásával – sikerre is tudott vinni:
Ígéretekkel megnyerte a 2006. évi országgyűlési választásokat!
A tudatos hazudozás csimborasszója a 2005. november 7-én elfogadott „ötéves adócsökkentési törvénycsomag” volt, amelynek rövid, népszerűen leegyszerűsített foglalatát – közpénzen! – minden magyar adófizetőnek postázta az egyik legfőbb állami szerv, az APEH. Ily módon az adóhatóság is részt vett a magyar választópolgárok tömeges becsapásában, amiért egyszer még felelnie kellene az APEH felelős vezetésének. Ez volt a magyar demokrácia újabb mélypontja.
Azonban a hitelezőket nem érdekelték annyira az MSZP és Magyarország belső problémái, ők a választások után már a pénzüket akarták. Az országáruló Gyurcsány-kormánynak meg kellett kezdenie a törlesztést.
És elkezdődött Magyarország újabb békebeli pusztulási folyamata, mégpedig sokak számára váratlan sebességgel.
Két nagy kérdést oldott meg az MSZP a közelmúltban: 1. Hogyan vegyenek kevés pénzből sok voksot? és 2. Kivel lehetne kifizettetni a voksaikat? Mert arra még sosem gondoltak, hogy saját zsebükből finanszírozzanak valamit, ha lehet a máséból is. A jelek szerint találtak megoldást. Sokba fog kerülni – nekünk.
Sorozatunk előző részében már felidéztük a 2002. évi szavazatszerző ígéreteket, amikor is az Orbán-kormány által feltöltött államkincstár kiosztását ígérték a választási győzelmük esetén. Aztán 2006-ban a semmit ígérték meg, egyébként zseniálisan (ez Gyurcsány Ferenc „történelmi érdeme”). A következő választásra új pénzosztó metódusokat kellett kiötleni, mert a kincstár üres és hitelezők sincsenek.
A feladatot megoldották.
Krízisalap avagy bolond, aki korrektül fizeti a számláját
Elsőként említsük a törvény útján elkövetett rablások újabb fejezetét: a kormány júniusban kitalált egy „Krízisalapot”. A krízisalap ötlete bizonyos értelemben az ellenzékhez is kötődik, a KDNP és a Fidesz követelte ugyanis, hogy a kormány nyújtson segítséget azoknak, akik önhibájukon kívüli okból nem képesek törleszteni a lakáshitelüket. Azt is követelte az ellenzék, hogy a forintromlás nyomán megemelkedett törlesztő részletek számításának titkait fedjék föl a bankok.
Az MSZP természetesen megvédte a bankokat. Nincs banki átláthatóság, és a bankok kirívóan magas nyereségessége is maradhat, hála Bajnaiék „tárgyalástechnikájának”.
Van viszont egy tényleges probléma: sokan – tízezrek! – kerültek és kerülnek a közeljövőben utcára a banki mohóság, az emberellenes hitelezési gyakorlat miatt.
És most jön az MSZP zsenialitása: ezekből akar magának szavazóbázist. Ugyanis a kilakoltatástól rettegő emberek akár a fuldoklók, minden szalmaszálba ösztönösen fognak belekapaszkodni.
Nosza, gründoljunk krízisalapot!
A krízisalap az egzisztenciálisan végveszélybe került emberek menedéke lesz, várhatóan tízezres nagyságrendben futnak majd be kérelmek. És ez kiváló adatbázis lesz arra, hogy kiken lehet majd a választási kampányban aprópénzzel is nagyot segíteni!
Hol van már 2002! Amikor még 19 ezer kellett egy vokshoz… Jövőre egy élelmiszeres csomag (két kiló liszt, cukor, konzerv, hagyma, egy kis szelet csoki) – fillérekből meglesz egy-egy szavazat. Csak adatbázis kell hozzá.
És lőn krízisalap.
Igen ám, de a krízisalapból fizetni is illenék. Pénz viszont nincs. Nosza, vegyük el attól, akinek egyrészt sok van, másrészt jó barátunk, és az üzleti megbízhatóság jegyében oda is adja. Főleg mert nem is az övé…
Igen, az áramszolgáltatók. Akik az MSZP-nek köszönhetik, hogy elképesztően nagy extraprofittal, monopolhelyzetben szívhatják a lakosság vérét. Ezek az áramszolgáltatók csalfa módon sokkal drágábban mérték az áramot, mint amennyiért szabad lett volna nekik. Az MSZP-kormány persze nem fékezte meg őket. Most viszont, hogy ha már úgyis kiderült, hogy vissza kellene adniuk a szabad rablás keretében beszedett többlet milliárdokat – egyszerűbb elkérni tőlük.
Ha már úgyis ki kell adniuk a kezükből, ne a jogos tulajdonosnak adják vissza, hanem adják a krízisalapnak – hogy legyen miből finanszírozni az adatbázisgyűjtést.
Tehát sok százezer magyar fogyasztó azért fizetett törvénytelenül sok pénzt az áramért, hogy most a nékik visszajáró pénzből az MSZP önmagát fényezhesse.
Megint kiderült, hogy Magyarországon mindenki hülye, aki jogkövető magatartást tanúsít.
Maguk a szerencsétlenül járt kérelmezők pedig még most sem fogják föl, hogy egy fillért sem fognak látni a krízisalapból: az egész el fog vándorolni a bankokhoz meg vissza a szolgáltatókhoz anélkül, hogy csak egy szelet kenyeret is vehetne belőle a rászoruló a gyerekének.
Ismételjük meg: zseniális. A jogkövetők pénzét a kormány átjátssza részint a bankoknak, részint azoknak, akik törvényellenesen szedték be (csak mostantól törvényesen lesz az övék). És az egész pénzkör két haszna: a kormánynak lesz egy fájin adatbázisa a rászoruló segélykérőkről (amit vajon átcsempész-e jövőre az MSZP-nek?), illetve írhat a rászorulóknak egy szép önfényező levelet, hogy mekkorát segített rajtuk. És lesz sok tízezer olyan választó, aki el is hiszi majd, hogy az MSZP és a kormány segített rajta.
Megemelt szociális nyugdíjalap
A kormány 500 millió forintot fordít egyedi döntéssel kiutalható méltányossági nyugdíjra. Ezt a keretet júniusban az eredetileg erre szánt összeg jóval több mint duplája emelték. Miközben az általános tartalékból nem jutott a viharkárosultaknak meg árvízkárosultaknak, most hirtelen jut. Ismételjük meg:
Méltányossági nyugdíjemelésre, egyedi kérelem alapján.
Vak, aki nem látja, hogy mire megy ki a játék. Akárcsak a krízisalap, ez is adatbázisgyűjtésre és szimpátiavásárlásra szolgál.
Senki kívülálló (sem a sajtó, sem az ellenzék, sem az Országgyűlés érdeklődő képviselője vagy bizottsága) nem fogja soha megtudni az igazat erről az 500 millióról.
Pedig ebben az összefüggésben 500 millió forint rengeteg pénz. Ha mondjuk tízezer forintjával kiosztják, akkor ötvenezer nyugdíjasnak jut belőle. Ez, „kellő körültekintés esetén”, ötvenezer voks. És az MSZP összesen 503 ezer szavazatot kapott június 7-én!
Ha a „méltányosság” jól lesz elosztva területileg, akkor lesz néhány tucat választókerület, amelyben "méltányossági alapon" minden további nélkül győzelemre segíthetik az MSZP jelöltjét. Most egy szép levél, amelyben a kormányzat tájékoztatja a szegény nyugdíjast, hogy minden tőle telhető segítséget megad, amiben a maga módján XY képviselő is tevékenyen részt vesz, aztán jövőre XY mint képviselőjelölt hogy, hogy nem éppen arra jár, és visz egy kis ajándékcsomagot (tudják, liszt, cukor, konzerv stb.).
Így épül az MSZP-szocializmus Magyarországon.
Forrás: gondola.hu
