Nem adható fel a magyar gazdaság exportorientációja és a gazdaság duális szerkezete a válságból való kilábalás folyamatában – jelentette ki Inotai András, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének (VKI) igazgatója az Ecostat kutatóintézettel közösen készített tanulmány csütörtöki bemutatóján.
„A magyar gazdaság számára nem kérdéses, hogy a 490 millió lakosú uniós piac több lehetőséget kínál, mint a 10 milliós belső piac” – mondta.
A kutató súlyos etikai kérdésnek nevezte, hogy a válságkezelő mentőcsomagok miatt növekvő költségvetési hiányokat a következő generációnak kell törlesztenie. Úgy vélte: az emelkedő deficitek miatti adósságkezelés erős inflációs nyomással jár majd. Ennél is súlyosabb problémának tartotta azonban azt, hogy „a válság olyan negatív ideológiai, tudati változásokhoz vezet, amely a válságból való kilábalás után is visszahat a társadalmi-politikai helyzetre”, ami már most is a radikális nézetek előretörésében nyilvánul meg. Bár a VKI igazgatója nem részletezte a magyar gazdaság lehetséges kitörési pontjait, példaként említette, hogy Svédországban 3 milliárd euró összegű mentőcsomagot juttatott a kormány az autóiparnak, de azt csak kutatásra és fejlesztésre lehet felhasználni.
Simai Mihály akadémikus, a VKI tudományos tanácsadója szerint a nemzetközi társaságok jövőbeni befektetési stratégiája elsősorban a nagy és gyorsan bővülő felvevőpiacok felé irányul, fontos szempont a stabil politikai berendezkedés, illetve a munkaerőbázis, valamint a beszállítói héttér léte. Hozzátette, hogy egy nemrég közzétett tanulmány szerint ezeknek a feltételeknek leginkább Kína és az Egyesült Államok felel meg, a régióban Lengyelország a lehetséges célpont, Magyarországot a tanulmány nem említi.
Magyarországnak jelentős tartalékai vannak, amelyekre fejlesztési stratégiát lehet építeni, de ezek kihasználása a rendelkezésre álló emberi erőforrás minőségén és mennyiségén múlik – jelezte Zádor Márta. Az Ecostat főigazgató-helyettese hozzátette: a fejlesztő államok eddigi tapasztalatai csak korlátozottan követhetők, mivel a távol-keleti példa a világgazdaság konjunkturális szakaszával esett egybe. Az ír példa pedig azt mutatja, hogy a gazdaság és a társadalom fejlődését csak harmonikus összhangban lehet megvalósítani, különben sérül a fenntarthatósági kritérium.
(MTI)
