A Nemzetközi Valutaalappal (IMF) kötött legújabb megállapodást Oszkó Péter és Simor András írta alá. Az ötvennégy oldalas angol nyelvű anyag két részt tartalmaz: egy szándéknyilatkozatot, valamint a hazánkról készített elemzést és az elvárásokat. A szándéknyilatkozatban a pénzügyminiszter és a bankelnök ígéretet tesz azokra a megszorításokra, amelyeket az alap követel. Az elemzés bemutatja, hogy mi történt a gazdaságban az IMF-fel tavaly októberben kötött első egyezség óta, ezenkívül megismétli a szándéknyilatkozatban felajánlott megszorításokat mint az IMF által is követelt teendőket. Így a két rész közös lényege, hogy Magyarországon folytatni kell a megszorításokat, annak ellenére, hogy az eddigiek következtében minden lényeges gazdasági mutatónk zuhanórepülésben van. Az első IMF-megállapodás még 3,3 százalékos nemzetijövedelem-szűküléssel, 3,8 százalékos fogyasztás- és ötszázalékos beruházás-csökkenéssel, továbbá 8,9 százalékos munkanélküliséggel számolt. A megszorítások hatására azonban az ez évi nemzeti jövedelem és fogyasztás zsugorodása 6,7, illetve 6,6 százalékos lesz, a beruházások 10,3 százalékkal esnek vissza, a munkanélküliség pedig már most 10,2 százalékos, és az év végére 11 százalék fölé is emelkedhet.
Ilyen rövid idő alatt ilyen jelentős gazdasági romlás egyetlen környező országban sem volt. Ez világos bizonyítéka annak, hogy a magyar gazdaság lejtmenetét a kormánynak az IMF-fel egyeztetett megszorító politikája okozza. A valutaalap is tisztában van ezzel. Ez kiolvasható abból, hogy az elemzésben megemlíti: a politikai helyzet egyre bizonytalanabb, a társadalom türelme fogy, ezért esély van az előre hozott választásokra. Azonban az elemzés úgy fogalmaz, az IMF már most felkészül arra, hogy az együttműködést majd az új kormánnyal is folytatni akarja. De mit is ért együttműködésen? Az elemzés szerint a megszorítások folytatását. 2010-re 3,8 százalékra kívánja leszorítani az államháztartás hiányát, amit a nemzeti jövedelem 3,6 százalékát kitevő ezermilliárd forintnyi újabb, a társadalmat sújtó sarccal akar elérni.
A megszorítások áldozata lesz ismét a mezőgazdaság. Mintha az lenne a cél, hogy az így ellehetetlenülő termelőket el lehessen hajtani a földjükről, hogy aztán azt mások felvásárolhassák. Az önkormányzatoknál előírt százhúszmilliárdos megszorítás következtében az újabb áldozat az oktatás, az egészségügy és a kultúra területe lesz. Az önkormányzatoktól elvont pénz a lakosság életminőségét tovább rontja azzal, hogy fontos önkormányzati szolgáltatásokról kell majd az embereknek lemondaniuk, illetve azok alacsonyabb szintjével megelégedniük.
A MÁV-nál megvalósítandó negyvenmilliárd forint elvonás a teljes privatizációt készíti elő. A lezüllesztett, tönkretett cég valószínűleg olcsón elkel. Pedig a közlekedés más országban jó üzlet. Nálunk is az lehetne. Az IMF viszont a pénzelvonás erőltetésével lehetetlenné teszi a MÁV működését, és ezzel hozzásegíti az érdekelt külföldi cégeket a nemzeti vasúttársaság megszerzéséhez. Mindeközben Bajnai Gordon és Oszkó Péter elképesztő dolgokat nyilatkozik. Szerintük mi már kezdünk versenyképesek lenni, mivel egyre olcsóbb nálunk a munkaerő. Az olcsóságban igazuk van, hiszen a hazai életszínvonal 2007 óta folyamatosan romlik. Mára már alacsonyabb szintű, mint a nyolcvanas évek elején volt. Csakhogy egy ország nem akkor versenyképes, ha a munkavállalói éhbérért dolgoznak. A szakemberek szerint az az ország versenyképes, amelyik nagy értéket tartalmazó, a piacon keresett termékeket és szolgáltatásokat képes kínálni saját lakosainak és a külföldnek egyaránt, és ezáltal növelni tudja a munkahelyek számát.
A drámaian növekvő munkanélküliség és a csökkenő beruházási kedv éppen versenyképességünk zuhanását jelzi. Ezt mutatta ki az IMD svájci kutatóintézet legfrissebb tanulmánya is, amely szerint 2008-ról 2009-re hét helyet csúsztunk vissza a nemzetek versenyképességi listáján. Lehet, hogy Bajnai és Oszkó nem ismeri a nemzetközi kutatások eredményeit, és nincs vele tisztában, hogy a szakma hogyan méri egy ország versenyképességét? Tanácsadóik sincsenek, akik figyelmeztetnék őket a szakmai hibákra? Vagy azt hiszik, hogy aki pozícióban van, annak mindent elhisznek az emberek?
Az utóbbira gyanakodhatunk, hiszen például a pénzügyminiszter azt is mondta: az újabb megszorítások azért kellenek, hogy beinduljon a növekedés. Ezzel pedig az okot és az okozatot keverte össze, hiszen az összefüggés éppen fordítva igaz. A szigorítás egyre jobban visszaveti a gazdasági növekedést. Ebből az is következik, hogy a további megszorítások nem beindítani, hanem még jobban leültetni fogják a gazdaságot.
A már említett versenyképességi tanulmány szerint Magyarország leggyengébb pontja a kormányzás minősége. E tekintetben 2005 óta 19 hellyel zuhantunk vissza. A versenyképesség növeléséhez és a gazdaság élénkítéséhez ezért nem megszorításokra, hanem színvonalasabb kormányzásra, vagyis kormányváltásra van szükség.
Csath Magdolna
Magyar Hírlap
