Magyar Bálint tevékenysége roppant érdekes. Miért is? Mert azt képzeli, hogy ő az oktatási miniszter. Most persze az az igazi kérdés, hogy Magyar téved, vagy esetleg jól látja a helyzetét. Persze, jól tudjuk, jogi értelemben Hiller Istvánnak nevezik az oktatási minisztert, de Magyarországon – Szürrealisztánban – megtanultuk az elmúlt évtizedekben, hogy ami papíron így vagy úgy van, az a valóságban másképp is lehet.
Nézzük a tényeket. Az SZDSZ nevű, valaha szebb napokat megélt pártra az EP-választásokon a szavazók mindössze 2,16 százaléka, mintegy 62 ezer ember voksolt, megelőzte még a pár hónapja alakult Lehet Más a Politika nevű párt is. Ez egyértelműen megmutatta: az SZDSZ-re nem tartanak igényt a magyar választópolgárok. Mi következne mindebből egy normálisan működő európai demokráciában? Az, hogy ennek a pártnak a prominensei levonják a következtetéseket, a háttérbe húzódnak, igyekeznek nehéz újjáépítési folyamatba kezdeni, vagy ha ehhez nincs erejük, hát szétszélednek, és becsukják maguk mögött az ajtót. Egyet azonban biztosan nem tesznek: azt, hogy egyes vezetőik az országos politika további alakítását tűzik ki célul, mert ehhez a világon semmi erkölcsi és jogi alapjuk nincs – hiszen az emberek határozott nemet mondtak programjukra és megváltó terveikre.
Ezzel szemben mit tesz Magyar Bálint? Elképesztő ámokfutásba kezd. Úgy hiszi, éppen most jött el az ideje annak, hogy alaposan megreformálja a magyar köz- és felsőoktatást. Két reformcélt tűzött ki saját maga és az oktatás elé, s ezt kívánja tűzön-vízen át megvalósítani. Az egyik az egyetemi szférát érintené: ezek szerint külföldi tulajdonú, de nálunk alapított egyetemek is részesülhetnének a magyar állami támogatásból, amelyből eleddig csak – teljes joggal – magyar alapítású és tulajdonú főiskolák részesülhettek. Magyar ez esetben – nevét némileg meghazudtolóan – a külföldi érdekek mellett kötelezte el magát, miközben mindenki tudja, hogy az államnak a magyar egyetemek-főiskolák finanszírozása is óriási gondot okoz, s ha az ő javaslatát elfogadnák, akkor még cudarabb helyzetbe kerülnének intézményeink. Kérdés, vajon miért cél ez. Nem azt akarja elérni Magyar Bálint ügyvivő, hogy például a Soros György által létrehozott egyetem (CEU) pluszforrásokhoz jusson?
És nézzük a másik grandiózus közoktatási reformjavaslatát, amelyhez már Sándor Klára képviselő is csatlakozott: az első hat osztályban megszűnne az osztályozás, megszűnnének a hétvégi házi feladatok, a feleltetések, s állítólag minőség- és tehetségorientált képzés indulna el. Az első látásra igencsak meghökkentő, a magyar oktatási hagyományokba cseppet sem illeszkedő, külső mintákat mereven követő elképzelés finoman szólva is "kiakasztotta" az oktatási szakértők igen jelentős részét, sőt, még a szocialisták is húzódoznak a dologtól, elsőre maga Hiller István is elutasította. Igaz, később – megdöbbentő módon – már megfontolásra méltónak ítélte Magyar javaslatát. Ma úgy tűnik, hogy a szocialisták ismét "húzódoznak" – de ki tudja, mi lesz ennek a vége?
Legyünk méltányosak: minden oktatási reformötletet érdemes megvizsgálni, megvitatni. De kérdezem: hogy jön egy leszerepelt párt ügyvivője ahhoz, hogy mint egyfajta abszolutista uralkodó, elképzeléseit igyekezzen rákényszeríteni az azoktól iszonyodó magyar társadalomra? Honnan veszi a bátorságot Magyar, hogy így megalázza Hiller Istvánt, a szocialista Bajnai-kormányt és az egész magyar társadalmat? Most tekintsünk el attól, hogy ideje lenne Hillernek is a sarkára állnia, mielőtt végleg nevetségessé válik. Inkább arra próbáljunk válaszolni: mi vezetheti Magyar Bálintot? Ki ő valójában, és mit akar?
A minap a közszolgálati tévében Horn Gábor pártja bukásának okait elemezve mondta: az volt velük a baj, hogy mindig azt hitték, Magyarországnak arra van szüksége, amit ők vizionálnak – azaz a neoliberális-kozmopolita jövőre. Horn elismerte, hogy ez felvilágosult abszolutista, aufklérista gondolkodás (lásd: II. József), aminek lényege: nem számít, hányan szavaznak a szabad demokratákra, akkor is az ő víziójukat kell érvényesíteni az országban, és punktum. Ő legalább beismerte, hogy ez a koncepció hiba volt, de mentségül ismételte, nagyon hittek abban, hogy ők kellenek az országnak…
Ez talán az egyik lehetséges magyarázat Magyar viselkedésére. Csak félve vetem fel a másik variációt: hogy Magyar Bálintnak ezeket a vérlázító, a magyar hagyományoktól idegen, külföldi érdekeket előtérbe helyező javaslatait egyszerűen erőltetnie kell, persze nem függetlenül az ő akaratától. Ez a rosszabbik variáció, amit el sem tudok képzelni, ezt sürgősen verje ki mindenki a fejéből, mert ez lehetetlen. Ugye?
Fritz Tamás
