A válság ezen a melegnek ígérkező nyáron is azon lesz, hogy Magyarországot visszavesse legalább a középkor szintjére. A válságok már ilyenek, nem szabad hibáztatnunk őket. De nem kell félnie a népnek. E keserves időkben egyetlen vigaszunk lehet: Bajnaiék itt lesznek, készenlétben, vigyázó szemüket ránk meresztve.
Bajnai megkérte a munkatársait, úgy alakítsák nyári szünidejüket, hogy kéznél legyenek. Csak rövid időre vegyenek ki szabadságot, mert „a válságkezelés sokszor azonnali beavatkozást és folyamatos munkát igényel”. Maga a „válságkezelő mester” is csak – ha hinni lehet a híreknek – alig egy hétre szabadul ki ebből a borzalmas taposómalomból, amelyben csak azért koptatja testét-lelkét, hogy a népnek jobb legyen. Becsülendő dolog ez.
Az a kérdés azért megfogalmazódik az egyszerűbben gondolkodó emberekben, szocialista terminológiában a kisemberekben, hogy a tavaly októberben „begyűrűző” globális krízis hatásai ellen vajon mit is tettek ezek a „szakértők”. A mismásolás, a menetrendszerűen érkező „nem bontottuk ki az igazság minden részletét” kormányzati eljárás „vörös foltot” (no nem a bortól) hagyott egy egész országon, ám az semmi ahhoz képest, amit a „válságkezelő” intézkedések hagynak majd maguk után. Gyakran az az érzése a földi halandónak, hogy az ország a klinikai halál állapotában van, s csak valami csoda húzza vissza az „agyhalálból”.
Az egész intézkedéssorozat, a parlamenti kormányzati színjáték semmi másról nem szólt, mint a nemzetközi hitelezőknek való megfelelésről, illetve valóban brutális megszorítások bevezeteséről. Nagy munkát végeztek, kérdés, annak eredménye hol csapódik le. A családtámogatási rendszer átalakítása után igen nagy bátorság kell a gyermekvállaláshoz. A gyerek egyébként is a szegénység szinonimája (minálunk), de Bajnaiék és a mögöttük állók tesznek arról, hogy ez így is maradjon. A kétéves gyereket majd beteszi az édesanyja addig a kamrába, amíg megpróbál valami munkát találni ott, ahol közel tízszázalékos a munkanélküliség. S a sort lehetne folytatni a devizahitelesek „megsegítésével”, a kis- és közepes vállalkozások erőteljesebb szorongatásáig.
Köszönjük!
Vajon honnan lehetne még lecsippenteni milliárdokat? Ezt kitalálni valóban kemény munka. Egyszerű állampolgár nem lehet olyan leleményes, mint ez a csapat: mindig találnak valamilyen vadhajtást, amit kezelni kell. Szóval azért jár nekik a pihenés, de tényleg kérjük őket – és köszönjük Bajnainak –, ne menjenek messzire. Bármikor beüthet a krach, az államcsőd. S akkor cselekedni kell. Okosan, magabiztosan, Magyarország érdekeit szem előtt tartva. Ahogy eddig is
Lippai Roland ( MNO )
