Meg kell magunkat védenünk, ha már az állam nem védi a társadalom tisztességes részét. Akár azért, mert képtelen rá, akár azért, mert nem is akarja.
A magyar élet odáig romlott, hogy a sokat emlegetett jogállam mindennapi jelenlétéről a társadalom életében már komolyan beszélni sem lehet. Aki ezt az ítéletet túlzásnak tartja, gondolja meg, vajon lehet-e ott jogállamról beszélni, ahol a bűnözőket kivéve csaknem mindenki fenyegetve érzi magát. Ez az érzés már önmagában is aláássa a jogállamiságot, mert azt jelenti, hogy az állampolgár nem érzi az állam védelmét, sem vagyona, értéktárgyai, sem személye, családja és otthona biztonságát. Ez az érzés nem valami megfoghatatlan lélektani jelenség, melyet pszichológusok hadának kellene megfejtenie, hanem olyan, ami napi tapasztalatokból fakad, és amit a mindennapi bűnesetekről tudósító hírözön támaszt alá.
Ezt az állapotot részben előidézte, részben elmélyíti nap nap után az a tapasztalat, hogy a rendőrség nem képes megvédeni az állampolgárokat, és még jó, ha a bűnügyek felderítésében olykor sikeres. Ennél is reménytelenebbé teszi a helyzetet, hogy az emberek bizalma már a bíróságokban is megrendült, jórészt a túlságosan enyhe büntetések hallatán, de azért is, mert törvényeink túlságosan is tiszteletben tartják a bűnözők "emberi jogait", miközben igen súlyos büntetéssel fenyegetik a tisztességes állampolgárt, aki lehetőségei szerint igyekszik védekezni a bűnözőkkel szemben, mert bármikor megvádolhatják azzal, hogy védekezése aránytalan volt a támadóval szemben. Mindez már önmagában biztatás a bűnözésre hajlamos személyeknek. És van még több hajlamosító, késztető körülmény is. Az egyik mindjárt az, hogy ennek a kormánynak a működése következtében óriási tömegek szegényedtek vagy nyomorodtak el, kerültek anyagilag kilátástalan helyzetbe az elmúlt évek során. Az okok között kell említeni azt is, hogy ugyanez a kormány kitenyésztett magának egy politikai célokra használt rendvédelmi szervezetet, de lepusztította és kiszolgáltatta a közbiztonság szolgálatára hivatott rendőrséget. Cigány csoportok rendre támadnak rá járőrszolgálatot teljesítő rendőrökre, akiknél hiába van fegyver, önvédelemre úgyszólván semmi esélyük sincs, mert a hatásos önvédelem lehetőségétől "jogszerűen" meg vannak fosztva.
És itt álljunk meg egy szóra!
Annak a gyalázatos, álságos, hazug és immár joggal gyilkosnak mondható liberális politikának vagyunk az áldozatai valamennyien, amely módszeresen rombolta szét a társadalom erkölcsi normáit, züllesztette le jogi eszközeit és állami intézményeit, és most törvényi erővel akarja hazugságra kényszeríteni az egész társadalmat. A bűnözőt ugyanis nem lehet megnevezni. Amennyiben a bűnelkövető cigány, bűnnek számít még kimondani is, hogy cigány bűnözőről van szó. Mert, ugye, nincs cigánybűnözés, de már cigány bűnöző sincs, vannak viszont rasszisták, akik nevén nevezik a jelenségeket és az elkövetőket is. Így aztán ha néhány cigány megveri az igazoltató rendőröket, akkor a rendőrségi szóvivő elhallgatja, hogy cigányok támadtak, helyette a szemtanú mondja el esetleg a sajtónak, amíg ezért börtönbüntetéssel nem sújtják.
Ennek a magatartásnak az a legsúlyosabb következménye, hogy egyéb hazugságokkal és mellébeszélésekkel együtt hazugságra és sunyításra nevelik az egész társadalmat, és többek között a tisztességes cigány családokat is kétségbeesett helyzetbe sodorják. Mert ha a bűnözőt meg lehet nevezni mint kínait, szerbet vagy szlovákot, de a cigányt nem, akkor ez nem csökkenti, hanem növeli az egész társadalomban az igazságtalan általánosítás lehetőségét a cigány népességgel szemben – és ezzel a magyarok vagy más nemzetiségűek mellett magának a cigányságnak a veszélyeztetettségét is. Arról nem is szólva, hogy ha a bűnözés és a bűnözők természetéről, jellegzetességeiről nem adnak pontos képet a társadalomnak, akkor a társadalmat e kormányzati tényezők szándékosan a tájékozatlanság állapotában tartják, védekező képességeit ezzel is rontják. Ez a "pozitív diszkrimináció" olyan társadalmi igazságtalanság, amely azokat is sújtja, akiket "pozitíve" diszkriminálni akartak.
Mindaddig, amíg ez a neoliberális hatalmi érdekkör uralkodik, és érdekében áll a cigányságot a magyarság ellen uszítani, addig jót nem várhatunk, addig Draskovics idióta "gyűlöletbeszéd-törvénye" készül, a sajtó- és szólásszabadság abszurd korlátozására. Addig a társadalomnak kell – a kormányzat ellenében is – valamiképpen megszerveznie önvédelmét, nemcsak a sorozatos támadások, a fizikai fenyegetések, de a legfelső politikusi körök lelki, szellemi terrorja, csalás- és hazugsághadjárata ellenében is. Egyszerűen szólva: megszervezni a társadalom tisztességes – nagyobbik – részének önvédelmét bárminemű, lenti és fenti, szürke- vagy fehérgalléros bűnözőkkel szemben. Máskülönben a tisztességes többség szorongó kisebbséggé válik.
Biró Zoltán Magyar Hírlap
