Balogh József országgyűlési képviselőnk napirend után szólalt fel a Parlamentben "Az aszály sújtotta homokhátsági területeken miért kell fizetni vízgazdálkodási érdekeltségi hozzájárulást az ingatlantulajdonosoknak?" címmel.
BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény rendelkezik arról, hogy a helyi közcélú vízi létesítmények kezelése, illetve a közcélú vízi munkák vízgazdálkodási társulat útján is elláthatók.
A közcélú vízi létesítmények, illetve a vízi munkák költségeit vízi társulat esetén a tagok a társulati érdekeltségi szabályok szerint, vízi társulat hiányában az érdekeltek érdekeltségük arányában kötelesek viselni. A Duna Menti és Kiskunsági Vízgazdálkodási Társulat az illetékességi területén megkereste az önkormányzatokat, hogy a levelükhöz mellékelt listán található gazdálkodó emberek érdekeltségi hozzájárulás-tartozását azok adók módjára hajtsák be. A gazdálkodók tartozása széles határok között változik, pár ezer forinttól egészen 100 ezer forintot is meghaladó mértékig. Megállapítható a lista alapján, hogy általában azoknak a gazdáknak van nagyobb összegű tartozása, akik azért nem tudták befizetni a hozzájárulást, mert egyáltalán nem képződik nyereség a munkájuk eredményeként, sőt a többségnek vesztesége termelődik, és csak a föld szeretete hajtja őket, hogy megműveljék birtokaikat.
A homokhátságon élő gazdák jogtalannak tartják az érdekeltségi hozzájárulás kifizetését, mert a csatornákban hosszú évek óta nincs víz, habár arra égetően nagy szükség lenne most is, továbbá a csatornák gondozása is - amire hivatkoznak - a vízgazdálkodási társulat munkatársainak látszattevékenységében merül ki. Vízpótlást elősegítő tevékenységet a homokhátságon a Duna Menti és Kiskunsági Vízgazdálkodási Társulat nem tud végezni. A gazdálkodásból megélni szándékozó embereket a homokhátságon nemcsak az időjárás viszontagságai sújtják, ami önmagában is komoly próbatétel, hanem a kormány, a kormányzat érzékenységet, differenciálást nélkülöző intézkedései is, sajnos.
Ezek a gazdák, akik a földet annyira szeretik, hogy még ráfizetés árán is megművelik azt, megbecsülést, tiszteletet érdemelnek; joggal várják el, hogy segítsen rajtuk a kormányzat, könnyítse a terheiket, ne pedig újabb terheket rakjon rájuk. Most és gyorsan kell segíteni ezeken az embereken, a helyzetük már most olyan rossz, hogy a segítség nem tűr halasztást.
Kérem államtitkár úr segítségét, kezdeményezze a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosítását, hogy az aszály sújtotta területeken ne kelljen vízgazdálkodási érdekeltségi hozzájárulást fizetni a gazdálkodóknak. Kérem továbbá, hogy a kormány végre dolgozzon ki tervet a vízpótlás biztosítására a homokhátságon. Víz nélkül teljesen reménytelenné válik a gazdálkodók túlélési esélye.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket.
ELNÖK: A kormány részéről Gőgös Zoltán államtitkár úr válaszol.
GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! A vízgazdálkodásról szóló törvény értelmében az érdekeltségi területen ingatlantulajdonnal rendelkező vagy az ingatlant egyéb jogcímen használó természetes és jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok kötelesek a társulat közfeladatai ellátásának költségeihez az érdekeltségük egysége arányában hozzájárulni. A homokhátsági ingatlantulajdonosok érdekeltségi hozzájárulás-fizetési kötelezettsége tehát a földtulajdonukból ered, és nincs összefüggésben az adott térséget sújtó árvízzel, belvízzel vagy aszállyal.
A társulat azonban nemcsak a tagok érdekeltségi hozzájárulásából, hanem az érintett helyi önkormányzat és az állam költségvetési, illetve egyéb támogatásaiból látja el közcélú feladatait. A tagok hozzájárulása a törvény értelmében adók módjára behajtható köztartozás. A tagok érdekeltségi hozzájárulásának mértékét és szabályait azonban nem a törvény írja elő, hanem a társulat alapszabályában kell azt rögzíteni. Az alapszabályt, valamint a társulat működésével kapcsolatos legfontosabb kérdéseket, így az érdekeltségi hozzájárulás mértékét is a küldöttgyűlés demokratikus úton, szavazással fogadja el. A helyi közösség határozza meg tehát, hogy a tagoknak miért és mennyit kell fizetniük, illetve a beszedett hozzájárulást mire kívánják felhasználni.
A vízgazdálkodási társulatok működését a 160/1995. számú kormányrendelet szabályozza. E kormányrendelet alapján a közcélú érdekeltségi hozzájárulás javasolt összegét minden évben a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szakállamtitkára határozza meg, 2009. évben ez 2000 és 3100 forint/hektár között változik. A vízi társulatok által kivetett érdekeltségi hozzájárulás azonban a javasolt összegnél általában lényegesen alacsonyabb, mert a közgyűlések - élve demokratikus jogaikkal - ennél jóval kisebb összegeket szavaznak csak meg. A kevesebb összegből azonban csak a szükségesnél jóval kevesebb feladat látható el. A víztársulat pedig a rábízott művek megfelelő karbantartását csak a rendelkezésre álló forrás mértékéig tudja elvégezni. A befizetésekből finanszírozott közösségi feladatok ellátása tehát nem terjedhet ki szükségszerűen minden területre, de a befizetett pénzek felhasználásáról a vízi társulat minden tag részére - igény esetén - köteles tájékoztatást adni, a források okszerű felhasználását pedig a tagok bármikor ellenőrizhetik.
A közfeladatok ellátásának alapja a közös teherviselés és a szolidaritási elv érvényesülése. Ezen elvek alapján kell tehát a földtulajdonosoknak érdekeltségi hozzájárulást fizetniük. A vízgazdálkodási társulatok feletti törvényességi felügyeletet a cégbíróság látja el, éppen azért, ha bárkinek kétsége, gyanúja merül fel a vízi társulat feladatellátásával, forrásfelhasználásával kapcsolatban, az ellenőrzőbizottsághoz, az intézőbizottsághoz, a küldöttgyűléshez vagy a cégbírósághoz, illetve jogorvoslatért a bírósághoz fordulhat.
Ezek mellett arról szeretném még a képviselő urat tájékoztatni, hogy az elmúlt évben, az év második felében meghirdetett öntözésfejlesztési pályázatok kapcsán szinte valamennyi vízi társulat európai uniós pályázatot adott be, ezek a határozatok megszülettek, és több milliárd forint fejlesztési támogatást nyertek el ezek a vállalkozások. Nagyon remélem, hogy ez a fejlesztés meg fog látszani majd a bizonyos vízzel kapcsolatos főművek és egyéb alrendszerek működtetése kapcsán. Abból látszik, hogy ezt a beruházást minél hamarabb el is kívánják kezdeni, hogy ezt a kört is betettük abba az előlegkonstrukcióba, amit a múlt héten zártunk le, és valamennyi társulat, miután időben megkapta a határozatot erre az előlegre, és pályázni tudott, meg is fogja kapni heteken belül.
A másik, hogy úgy gondolom, hogy az egész nemcsak homokhátsági, hanem az alföldi rész aszályos problémáit - hiszen alapvetően ez a probléma inkább ott jelentkezik - csak egy olyan teljesen komplex és átfogó vízrendezési ügy tudja megoldani, amiben, azt gondolom, sok korábbi ellenálláson, akár duzzasztóművekkel, egyebekkel kapcsolatos problémákon túl kell lépni. Hiszen rengeteg vizünk van, ezt pontosan tudjuk, de elég szórt a vélemény például a zöldszervezetek részéről is, hogy mit hogyan kellene csinálni.
Azt gondolom, hogy azok nélkül a művek nélkül, amiket már évtizedekkel ezelőtt elterveztek, ez a kérdés nem nagyon megoldható, tehát ebben is, azt gondolom, olyan konszenzus irányába kellene menni, hogy legalább a feladatokat számba venni; hozzáteszem, hogy szakemberek segítségével, akik pontosan tudják, hogy mire lenne szükség, mondjuk, az alföldi térségekben. Úgy gondolom, hogy ennek viszont bizonyos olyan - úgymond környezetvédelmi - érdekeket is alá kellene vetni, hogy ezt a sivatagosodási folyamatot meg tudjuk állítani, hiszen Európa egyik legfontosabb feladata a közeljövőben az lesz, hogy hogyan tudja majd a megfelelő mennyiségű élelmiszert biztosítani az ilyen sivatagosodó környezetben. Erre, úgy gondolom, nekünk jó esélyünk van, főleg ha a két nagy folyónk, illetve mondhatom azt is, hogy több nagyobb folyónk vízszállítási képességét Magyarországon megtartjuk, és ezt hasznosítjuk.
Szerintem ez legalább olyan önálló európai uniós projekt kell hogy legyen, mint amire vannak példák: közútfejlesztés s a többi. Ebben kellene együttműködnünk, képviselő úr, és egy ilyen koncepciót kidolgozni.
Köszönöm szépen a figyelmüket, és elnézést kérek, elnök úr, hogy túlléptem az időkeretet.
