Emlékezzünk csak: Csoóri Sándorra is rávágták e jelzőt. Ez volt az antiszemitázás eredője. Orbán Viktorra szintén számtalanszor megpróbálták ráhúzni, hogy összekacsint a "túl-jobboldallal". Igaz, neki nem szokása kacsingatni – vagy mond valamit, vagy nem. Kormányzása idején vezették be a holokauszt emléknapot, és kezdték meg a Holokauszt Dokumentációs Központ építését. Kormányában zsidóságukat felvállaló miniszterek is voltak. A jól bevált bélyeg szerint ők "öngyűlölő" zsidók. Hogy is van ez?
Én, aki nemrég még a Mazsihiszban tevékenykedtem – de nyilvánvalóan az Echo tévés és magyar hírlapos munkám miatt onnan eltávolítottak –, kénytelen vagyok leírni: kollégáim "leantiszemitázását" visszautasítom. A hamis vád már rég nem arról szól, hogy ki antiszemita, hanem hogy mindenáron ébren kell tartani a félelmet. Az antiszemitázás ma Magyarországon az engedély nélkül tartható legveszedelmesebb fegyver. Bárkire rá lehet fogni, akit tönkre akarunk tenni, mert mindenki szemlesütve-szégyenkezve menekül előle: nyoma letörölhetetlen. És ez talán az álságos rendszerváltozás leggyilkosabb képződménye. Választásokat lehetett vele nyerni és veszíteni. Az Antall-kormány még nem is volt hatalmon – ha egyáltalán egyetlen percre is hatalmon volt, mert mi azt hittük… –, már ráfogták ezt a veszedelmes fegyvert. Majd a Landeszmann–Zoltai páros, arcul csapva az egész nemzetet, kijelentette: a magyaroknak csak bő gatyájuk és pálinkájuk van. Aztán Landeszmann elhagyta az országot, Zoltai azonban hatalmon maradt. A Kanadáig meg sem álló rabbi elvitte helyette a balhét.
Az önjelölt antiszemitázók először csak "magyarnak" degradálták, majd rásütötték az antiszemita bélyeget Csoórira, Für Lajosra, Bíró Zoltánra. A Horn-féle bolseviki hatalomátvétel után – persze, közösen a Szadesszal – kényelmesen hátradőltek az antiszemitázók. Aztán az Orbán-kormány megalakulása után újra rázendítettek. A rekordgyorsasággal kifizetett, de ennek ellenére balul sikeredett kárpótlási pénzek kiutalása miatt buzdított "forradalomra" a Síp utca. Feldmájer és társai megállás nélkül orbánoztak, szaladtak fűhöz-fához itthon és külföldön, méltatlannak titulálva a kárpótlás összegét. Hogy mindezt kinek az utasítására tették, a mai napig homály fedi, de vannak elképzeléseim. Mindezek megértéséhez tudnunk kell azt, hogy a zsidó érdekvédelmi képviselet, mai nevén Mazsihisz, egyfajta menedékhelyet jelentett 1990 előtt és után is a pártállami kiszolgálóknak. Előnyt jelentett, ha valaki – még jobb, ha a családja is – ávós, munkásőr, KISZ- vagy párttitkár volt. De hagyjuk is a Mazsihiszt, már úgysem fog jelenlegi összetételében megváltozni.
2002 után újjáéledt a roham a polgári oldal ellen, és ez azóta is tart. Kampányszerűen nyomják a lejárt lemezt, ha jön Orbán, a zsidóknak jaj! Úton-útfélen ezzel riogatják a zsidóságot, és akiket ezzel fel lehet ültetni, félnek. Pedig ennek az otromba, ócska szövegnek semmilyen valóságtartalma nincs. A bukott miniszterelnök nem egyszer mondta, sulykolta: "Ha kell, zsidó vagyok…" Pedig ezt nem várta el tőle senki. Tavaly nyáron a Hollán Ernő utcában óriási csinnadratta közepette hadat üzent a túl-jobboldalnak, amelyhez még Schröder bukott német kancellárt is igénybe vette. A dolog azonban nem úgy sült el, ahogy elképzelték. A hölgy, aki miatt az egész ügy kirobbant, azóta eltűnt, nem látta, nem hallott róla senki. Az ügy pikantériája, hogy néhány nappal korábban egy másik párthoz tartozó önkormányzati képviselő gerjesztette a helyzetet, aki azóta is időszakosan összetéveszti a kormányzati és az ellenzéki oldalt. Nagy valószínűséggel azért, mert korábban ő is a pártállam kiszolgálója volt.
Az antiszemitizmussal való hamis riogatás semmi másra nem jó, mint arra, hogy a hatalomhoz való beteges ragaszkodást, a hibás gazdaságpolitikát elkendőzze, a nemzeti együvé tartozás érzését kiölje. Az elmúlt húsz év egyértelműen bizonyította, hogy milyen végzetes hibát követtek el mindazok, akik az első szabadon választott parlament alakulása előtt és után engedték a zsidó adu kijátszását. Visszafordíthatatlan, ami már megtörtént, és a stigmát, ezt a már szinte lemoshatatlan, megalázó jelzőt, mely szerint antiszemita minden magyar – mint egy nehéz súlyt, húsz éve cipeli magával a nemzet. Ne féljünk visszautasítani, ne féljünk tiltakozni a rendre feltörő antiszemitázás ellen. Egy nép igenis vissza kell utasítsa, hogy a nem létező bűnnel mindegyre meg akarják bélyegezni. Minden jó érzésű magyart arra buzdítok, ne hagyja magát. A hazai zsidóság pedig higgye el: senki nem kíván bennünket marhavagonokba kényszeríteni vagy – Istenem, micsoda őrült agyrém! – a Dunába lőni. Ne váljunk félelmünk miatt a baloldal politikai játszmáinak eszközévé!
Vámos György,az Echo TV műsorvezetője
