Kékkői Zoltán országgyűlési képviselőnk napirend után szólalt fel az Országgyűlés március 9-i ülésén.
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy volt igazgatónő, egyéni érintettségén túllépve, tárgyilagosan, szakmai oldalról megközelítve hívta fel a figyelmemet a közoktatási intézmények összevonásának visszásságaira. Sajnálatos az a tény, hogy a gyerekek száma évről évre csökken. A fokozatosan kiürülő kisiskolák fenntartása egy határon túl valóban ésszerűtlen lehet. De hol van ez a határ? Lehet, hogy egy távoli iskola felszereltsége jobb, de vajon nem akkor jár-e jobban az a 6-10 éves gyerek, ha az utazással töltött időt játszással tölthetné, és tanítója, éppen a kis létszám okán, másrészt abból adódóan, hogy a gyermekek családi körülményeit is ismeri, személyre szóló nevelésben, oktatásban részesíti?
Reményik Sándor "Templom és iskola" című versének gondolatai nagyon idevágnak: "S gyermeketek az iskolában ne hallja szülője szavát?! Ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát!" A nagy létszámú iskolák összevonása viszont teljesen értelmetlen. Talán hihetetlen, de Siklóson a bölcsődések is gimnáziumba járnak vagy fordítva: a bölcsődéből jelentkeznek felsőoktatási intézménybe az érettségizők, hiszen az, ahová járnak, gimnázium, szakiskola, általános iskola, óvoda, bölcsőde és mindezek mellett még alapfokú művészeti oktatási intézmény is. Mivel bölcsődébe gyakran már magzati időszakban be kell íratni a gyereket, kicsit cinikusan elmondhatjuk, hogy a sikeres felvételi feltétele a megszületés.
És nem Siklóson van az egyetlen ilyen. Némileg elfogadhatóbb az, amikor hasonló oktatási intézményeket vontak össze, például csak általános iskolákat vagy csak középiskolákat. Arra hivatkoznak, hogy olcsóbb a működtetés. Vajon miért? Az összevont iskolák élén főigazgató áll, általában van helyettese, titkárnője, s a többi. De a tagiskolákban is megmarad a vezető és helyettese, hiszen azok maguk is nagy intézmények. Az is hivatkozási alap, hogy így lehet előnyhöz jutni a dél-dunántúli operatív program pályázatán, de akkor meg a kiírás volt rossz. Azzal is szoktak érvelni az összevonást forszírozók, hogy így át lehet tanítani a különböző iskolákba, azonban ez ugyancsak megoldható összevonás nélkül is. A karbantartók munkája sem csökken az összevonással, hiszen a különböző épületek ettől nem lesznek közelebb.
Siklóson létrejött egy majdnem 2 ezer fős intézmény. Hogyan látható ez át? A szabad iskolaválasztás korában az is gyenge érv, hogy a bölcsődébe beíratott gyerek majd ugyanott érettségizhet. Az iskolák elveszítik egyéni arcukat, veszélyben vannak a hagyományok, a múltjuk. Ha pedig nem, vagyis mindenki megtartja eredeti arcát, akkor mire volt jó az egész? Sajnos úgy tűnik, álérvek hangoztatásával az egyéni ambíciók most is felülírják a közösségi érdekeket. Nehéz időszakokat élünk. Nem véletlen a sok agresszió, amit a gyerekek követnek el egymás ellen, de a tanárverés sem ritka. Most igazán szükség lenne az átlátható, családias légkörű iskolákra. A gyerekek és a tanárok egyaránt nem érzik jól magukat ezekben a mamutiskolákban.
Az oktatásnak állami feladatnak kellene lennie. Nem szerencsés, ha az önkormányzatok anyagi helyzetétől függnek, és esetleg politikai hatalmi csatározások eszközei az iskolák. Ezen változtatni kellene, akár az önkormányzati törvény módosításával is. Hogyan beszélhetünk a gyerekek esélyegyenlőségéről, ha az önkormányzattól az iskola működtetéséhez az egyik iskola tized akkora támogatást kap, mint a másik hasonló adottságú és méretű? Az állami finanszírozás, mint tudjuk, nem elég. Visszatérve az összevonásokra: nem kérhetné esetleg számon az oktatási tárca azok okát, értelmét? Vagy jogos a címben szereplő felvetés, hogy a nevelési, oktatási intézmények összevonása mindenáron ajánlott?
Köszönöm a figyelmet.
GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Kérdezhetnék, hogy mi köze van ehhez egy FVM-államtitkárnak. Pedig azt gondolom, hogy van, ugyanis ez alapvetően vidéki probléma. Ez az egyik. Kettő. Pontosan tudom, hogy képviselő úr miről beszél, hiszen 1-3-2-4-es iskolából indultam, és most itt vagyok mint parlamenti képviselő és még kormánytag is. Tehát én is azt vallom, hogy ésszerű határon belül helyben kell, főleg 6 és 10 éves koruk között a gyerekeket nevelni. Hozzáteszem, hogy utána mi a szomszéd faluba jártunk, 3 kilométerre, tehát azért túl sokat nem kellett utaznunk, de azért az igazsághoz tartozik, hogy a középiskola első két osztályában az úgymond elit gimnáziumban vért izzadtunk a városi társainkkal szemben. Hozzátéve azt is, hogy abban az időben nekem talán három képesített tanárom volt a felső tagozatban, az összes többi képesítés nélküli, de gondolom, nem csak én voltam ezzel így.
Abban nem látok semmi problémát, ha ilyen típusú ésszerűsítés zajlik. Ugyanis bármennyire is szeretne az állam sok mindent, de amikor jelenleg főleg a vidéki gyerekek 25 százaléka nem a saját falujában jár iskolába, pedig van iskola, és még urambocsá! olyan is előfordul, hogy az ott tanító pedagógus gyereke sem oda jár, hanem a jobb színvonalú, jobb oktatást adó városi iskolába, akkor azért az elég izgalmas kérdés, hogy mikor teszünk jót és mikor nem.
Azzal abszolút egyetértek, amit képviselő úr mond, hogy az állami szerepvállalásnak nagyobbnak kell lennie a különbségek csökkentése miatt. Ha jól emlékszem, itt több napon keresztül erről is szóltak a híradások, hogy miniszter úr is azt javasolta, hogy azokon a helyeken, ahol az önkormányzat úgy gondolja, átvenné az állam ezt az oktatási feladatot.
Ezt nyilván sokan ellenzik, ez még a mai parlamenti vitában is előjött, ha jól emlékszem egy interpelláció vagy azonnali kérdés formájában, hogy miért akar az állam államosítani, miért akar egységes tanrendet, tantervet, egyebet. Nyilván sok érv szól mellette, és sok ellenérv is van. De azt gondolom, hogy az oktatás színvonalában egy dolgot látni kell. A tőlünk fejlettebb világban eszébe nem jutna senkinek, mondjuk, 4-5 gyerekkel tanítani. Hiszen ma odajutottunk, hogy 50-60 gyerekes nyolcosztályos iskolák működnek. Azt hiszem, ott a közösségi létet sem lehet erősíteni. Tehát amennyi előnye lenne annak, hogy közvetlen kapcsolata van a tanárnak a gyerekkel, annyi hátránya van abban, hogy soha nem fogja átélni az a gyerek a közösségi hatásokat, amit már egy 20 fős, ugyanolyan korú osztályközösség jelent. Arról nem beszélve, csak gondoljunk bele, ha felső tagozatban osztályt kellene összevonni, az mivel járna.
Mondom, alsó tagozatban mi átéltünk a hangos óra-csendes óra fogalmát, ettől függetlenül persze írni-olvasni megtanultunk, de másra nem is jó ez a szisztéma. Azért ezt lehet látni a mai világban, amikor még csoportbontáson belül is további korrekciókat kell időnként alkalmazni ahhoz, hogy a jobban haladókat ne nagyon tartsák vissza, akik kevésbé azok. Túl nagyok az ellentétek. Azt hiszem, ebben biztosan van az államnak feladata. De azt nem mondanám ki, hogy melyik a jobb módszer, és abban sem látok gondot, hogy egy intézmény a bölcsődétől a középiskoláig működik. Ez nem azt jelenti, hogy ugyanazt a nevelést kell adni a bölcsődésnek, mint a gimnáziumi tanulónak. De azt jelenti, hogy minden olyan feladat, amit közösen el lehet végezni, az energetikától a karbantartásig, a könyvelésig, azt egy intézményen belül lehet elvégezni, és így lényegében a mai kor színvonalán valószínűleg sokkal olcsóbban. Tehát nem a semmiért csinálják az ilyen típusú, nem szakmai, hanem működtetési összevonásokat. Ugyanis gondolom, itt erről van szó.
Úgyhogy, képviselő úr, mindegyik módszernek megvan az előnye; azt meg, hogy melyik jobb, melyik nem, az élet dönti el, és az, hogy a mindegyik iskolarendszerből kikerülő gyerekek hogyan tudják megállni a helyüket. Hogy valamit tenni kell, az biztos. Azt gondolom, hogy nagyobb állami szerepvállalás kell, ebben egyetértünk, de azt nem gondolnám, hogy 8-10 fős osztályokkal, összevont felső tagozatokban is érdemes dolgozni. Akkor még mindig sokkal jobb a gyereknek, ha inkább elmegy iskolabusszal a szomszéd településre, és egy kicsit nagyobb létszámú, de jobban felszerelt és jobb ellátású iskolában végzi tanulmányait.
Köszönöm szépen a figyelmüket
(parlament.hu)
