Beszélgetés Becsey Zsolt európai parlamenti képviselővel.
Magyarország európai parlamenti képviselői közül senki nem járt annyiszor a Vajdaságban, mint Becsey Zsolt fideszes képviselő, aki aktív volt a magyarverések és az 1944-es magyarellenes atrocitások ügyében, de más alkalmakkor is a helyszínen termett, ha úgy érezte, tenni tud a határon túli nemzetrész érdekében. Lévén, hogy hamarosan újabb EP- választásokra kerül sor, és Becsey Zsolt neve nem szerepel a képviselőjelöltek listáján, elmúlt négyévi tapasztalatairól, és terveiről kérdeztük.
- Mit sikerült megvalósítania az elmúlt parlamenti ciklusban? Mi az, amire a legbüszkébb?
- Ki tudtam alakítani egy olyan profilt, amiről úgy gondoltam, hogy egy magyar EP-képviselőnek ki kell alakítania az első parlamenti ciklusban. Ez volt a legnagyobb kihívás. Ezen belül úgy érzem, hogy nagyon jól sikerült a szakmai és a politikai profilomat is elfogadtatni, aminek köszönhetően eredményeket tudtam elérni. Választott funkcióba kerültem, hiszen a kis- és középvállalkozásokkal foglalkozó frakció-munkacsoport elnöke vagyok. E mellett a pénzügyi szolgáltatásokkal foglalkozó fórumnak elnökségi tagja vagyok. Tehát rengeteg helyre meg tudtak hívni, sok ügyben tudtam egyeztetni. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a teljesítményemet nem kell magyaráznom, hiszen hét nagyon stabil jogszabály-alkotás fűződik a nevemhez. Kilencvenkét százalék felett volt a szavazási részvételi listám a plenáris üléseken és a bizottságokban is, és emellett ki tudtam alakítani egy regionális profilt a Dél-Alföldre vonatkozóan. Ehhez kapcsolódóan egy nagyon pozitív élménynek tudom fölsorolni azt is, hogy a Vajdasággal, amely része a Dél-Alföldnek, azzal is külön tudtam foglalkozni. A politikai elit, valamint a civil szféra is elfogadott, ennek köszönhetően konkrét eredményeket tudtam megvalósítani. Így már fölállítás alatt áll a dél-alföldi régiónak egy irodája. Merem remélni, hogy hamarosan, a vajdasági statútum elfogadása után a Vajdaságnak is lesz Brüsszelben egy irodája, ami egy óriási eredmény és áttörés, hiszen sem Magyarországon, sem pedig Szerbiában nem nyilvánvaló, hogy a nemzeti szint alatt is reprezentálni kell magunkat Brüsszelben. Viszont ez itt egy bevett szokás, és egy nagyon előremutató dolog. De mondhatnám azt is, hogy kiállításaim voltak nem csak Verespatak ügyben, hanem a Bácska-Bánát és a Dél-Alföld fejlődéséről van egy vándorkiállításom. Sokat tudtam tenni a kiutazók ügyében, hogy Brüsszelben lássák a munkámat. A civil szféra érintésében és fölkarolásában azt hiszem, hogy a Vajdaságban is sok mindent el tudtam érni, így pl. a szenttamási emberi jogi csapatnak a támogatását élvezve, és több civil szervezettel együttműködve sok kérdést fel tudtunk karolni. Így volt ez a kisebbségi jogok, emberi jogi helyzet és az 1944-45-ös mészárlás ügyében. A civil szférát be tudtam hozni az európai vérkeringésbe, és fel tudtuk mutatni itt Brüsszelben, hogy van vajdasági magyar civil szféra is, amelyik kooperál. De említhetném a jó kapcsolatokat a kamarákkal, a szakmai szövetségekkel. Szintén nagy elismerés, hogy minden ügyben tudták, hogy engem meg kell keresni, és velem lehet kooperálni a magyar ügy érdekében. Mindennek ismeretében remélem, hogy egy nagyon gazdag teljesítményt tudok a hátam mögött hagyni.
Tizenöt év a diplomáciában, négy az EP-ben
- Önt a Vajdaságban elsősorban arról ismerik, hogy megmozdult akkor, amikor elítélték az öt temerini magyar fiatalt, és súlyos büntetést varrtak a nyakukba. Aztán amikor a 44-es történések vonatkozásában színt kellett vallani, de kezdhettük volna a magyarverések ügyével is. Én azonban arra lennék kíváncsi, hogy mi az, amit szakmailag a legnagyobb sikernek érez? Először is, mi a "szakmája"?
- Közgazdasági egyetemet végeztem nemzetközi kapcsolatok szakon, tehát azt lehet mondani, hogy közgazdasági végzettségem van, de alapvetően pallérozott diplomata vagyok. Mielőtt parlamenti képviselő lettem volna, tizenöt évig a külügyminisztériumban ezt a munkát végeztem. Arra a teljesítményemre is büszke lehetek, amit ott be tudtam fejezni, hiszen 1988 óta európai integrációs ügyekkel foglalkoztam, és a végén követi rangban a misszió helyettes-vezetőjeként voltam részese annak a folyamatnak, ami az egész magyar csatlakozási tárgyalást végigvitte. Tehát mind a végzettségem, mind a végzett munkám, úgy érzem, hogy büszkeségre ad okot. Másrészt meg profillirozott arra, hogy európai képviselőként pont a gazdasági területen és a diplomáciai területeken eredményes munkát tudjak végezni.
Mindenhol ott kell lenni a helyszínen
- Mi késztette arra, hogy magyarországi képviselő társaitól eltérően jóval nagyobb intenzitással evezzen a határon túli magyarok kérdéskörében a mélyvíz felé, hiszen kétségtelen, hogy egyik magyar képviselő nem fordult meg annyiszor a Vajdaságban, mint Ön?
- Én nagyon óvatos vagyok akkor, amikor a teljesítményemet összehasonlítom képviselőtársaim teljesítményével, hiszen nyilvánvalóan, mindenki a maga módján építette fel képviselői profilját. Én úgy gondoltam, hogy egy magyar EP-képviselőnek, különösen egy első ciklusban, amikor ennek valamiféle presztízsét kell felállítani, mindenhol ott kell lenni a helyszínen. Tehát nem elég Európában a magyar érdekeket képviselni, hanem Európát is képviselni kell a magyar területeken. Másrészt pedig nem lehet úgy a magyar területek problémáit képviselni, legyen az Szeged, Makó, Újvidék vagy Temerin, hogy valaki nincs ott állandóan a helyszínen. Tehát nem érzékeli azt, hogy az emberek miben élnek, nem konzultál személyesen az emberekkel. Az emberek nem tudnak hozzá fordulni, mert nem látják eseményeken. Tehát én, az állandó brüsszeli kitlét kapcsán és annak ellenére, hogy Budapesten él a feleségem és három gyerekem, ennek ellenére, most összeszámoltuk a titkáraimmal, hogy ötvenhatszor jártam csak a Vajdaságban. A Dél-Alföldön meg egy állandó fogadóóra rendszerem volt a megyékben. Nekem ez meggyőződésem volt, és úgy tudtam csak elképzelni az eredményes európai képviselői munkát, ha folyamatosan ott vagyok azoknak a terepén, akikért küzdök.
A kisemberi tragédiák nyomot hagytak
- Mi jelentette számára a legnagyobb kihívást a vajdasági magyarok vonatkozásában?Mi az, ami a legjobban megviselte?
- Legjobban a tragédiák viselik meg az embert legjobban, akkor is, ha az ember folyamatosan próbál építkezni. Ilyen volt a szembesülés a 44-45-ös mészárlással. De a kisemberi tragédiák, a napi tragédiák is megviselnek, amikor a mindennapi megélhetési problémákon túl az embert még magyarságában is megalázták. Ilyen volt az öt temerini fiúnak az esete, a szülőkkel és a rokonokkal való többszöri találkozás. Próbáltuk Strasbourgban is egyengetni a pert. Ezek különösen megható pillanatok voltak, amelyekkel szembesülni kénytelen az ember. És ide sorolhatjuk a magyarverések ügyét. Amikor a tényfeltáró delegáció - amit sikerült kivinni a helyszínre - találkozott néhány áldozattal, akiket megvertek. Az ő elbeszélésük számomra kész tragédia volt. Néhány alkalommal, a családommal is átmentem hét végén Palicsra, Szabadkára, hogy át tudjam érezni az ott élő magyarok helyzetét. Ilyen krisztusi azonosulása is volt az embernek azzal, hogy átélte azt a szenvedést, amin a vajdasági őshonos magyarok nemzeti mivoltukban átélnek.
A munkát tisztességgel be kell fejezni
- Hogyan tovább, lévén, hogy neve nincs ott a Fidesz MPP európa parlamenti képviselőjelöltjeinek listáján?
- Mindenütt azt nyilatkoztam, hogy az emberi tisztesség révén szeretném végig csinálni júliusig ezt a mandátumot. Ezt be kell tisztességgel fejezni. Tehát most nem azzal kell foglalkozni, hogy milyen jövőt tudok magamnak a termek hátuljában kiépíteni, arra majd ráérek utána is, hanem be kell fejezni rendesen ezt a munkát. Futnak jelentéseim, futnak akciók. Éppen most beszéltem az elnök asszonyommal, hogy végezzünk egy felülvizsgálati vitát arról, hogy a Vajdaság emberi jogi kérdései hogy állnak. Ezt még mind szeretném április-májusig befejezni. Láthatóak a kiállításaim is, amit csapatommal hoztunk létre. Ezzel a Vajdaságba is szeretnénk majd megjelenni. Remélem, hogy találunk helyszínt, ahol a kiállítást bemutathatjuk. Tehát intenzív munka van még hátra ebből az öt hónapból. Utána pedig azt hiszem, nagyon fontos az, hogy egy fél évig, amíg a magyarországi kormányváltás be nem következik, egyrészt segítsem a fölkészülést. Másrészt, magamat is fölkészítsem arra, hogy valamilyen kormányzati munkában újra tudjam hasznosítani magam, és a felhalmozott tapasztalatokat, ezzel segítve a magyar nemzetpolitikát, a diplomáciát és a magyar integrációs politikát. Tehát ez az én célom most. És ez úton szeretném megköszönni azt a sok sms-t, e-mailt, telefonhívást, amit a Vajdaságból kaptam az elmúlt hetekben a munkám elismeréseként.
(becseyzsolt.hu)
