Balogh József országgyűlési képviselőnk szóbeli kérdése Szűcs Erika szociális és munkaügyi miniszterasszonyhoz.

BALOGH JÓZSEF országgyűlési képviselő(Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Gyenesei István önkormányzati miniszter december 19-én keltezett írásbeli kérdésemre adott válaszában adott felvilágosítást a tanyán élők pontos létszámáról.
A miniszter úr álláspontja szerint mintegy 300 ezer állampolgár lakik ma külterületen, tanyákban. A több százezernyi, tanyán élő honfitársunk számára az esélyegyenlőség csak álom, hiszen a tanyasi életvitel számos pluszkiadással jár, ráadásul több esetben a hétköznapi élet alapvető szükségletei is elérhetetlenek. Többször elmondtam már a tisztelt Ház falai között, hogy a magyarországi tanyákon élők önhibájukon kívül az állam segítségére szorulnak. A vidéki családok, a tanyasi emberek is országunk részei. Szorgalmasak, tisztességesek, munkában meggörnyedtek, rászorultak, hogy a kormány végre figyelembe vegye őket.
A modern jogrendszerek alapvető elve a diszkrimináció tilalma, illetve az egyenlő bánásmód követelménye. Az esélyegyenlőség eszményének megvalósulása érdekében olyan intézkedésekre lenne szükség, amelyek az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény szellemében a tanyákon élők által viselt hátrányokat megszüntetnék, de legalábbis csökkentenék. Meggyőződésem, hogy a tanyán élő embereknek is alanyi jogon járnának azok a kedvezmények, támogatások, amelyeket a nagyvárosban élők megkaphatnak az államtól. A tanyavilág Magyarországon sem kizárólag a több százezer éppen ott élő ember ügye, hanem a magyarság kulturális öröksége, amelynek fennmaradásáért, megőrzéséért, ápolásáért felelősséggel tartozunk.
Kérdezem tehát a tisztelt államtitkár urat, mit kíván tenni a magyarországi tanyákon élő családok életminőségének javítása, valamint esélyegyenlőségük megvalósítása érdekében.
Várom megnyugtató válaszát. Köszönöm a figyelmüket.

KORÓZS LAJOS szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm szépen a kérdését. Tisztelt Képviselő Úr! Európa más országaiban is hasonló problémákkal küszködnek, Lappföldtől teljesen Görögországig említhetném, bár olyan speciális helyzet, mint Magyarországon a tanyavilág, sehol nincs Európában.
Nem gondolom azt, hogy csak és kizárólag szociális problémáról lenne szó. Abban egyetértünk képviselő úrral, hogy a szolgáltatásokhoz való hozzáférés szempontjából bizony hátrányt szenvednek a tanyavilágban élők, ámde minden egyéb más juttatás ugyanúgy, amely más állampolgárnak jár, például a pénzbeli ellátások, ugyanúgy járnak a tanyán élőknek is.
Az Új Magyarország fejlesztési programban a leghátrányosabb helyzetű kistérségekre 1300 millió forint támogatás különült el, 130 milliárd forint az a nagyságrendű összeg, amely kizárólag a leghátrányosabb helyzetű kistérségek felzárkóztatására áll rendelkezésre. Azt gondolom, hogy a probléma kezelése sokkal inkább lokális, mintsem állami feladat. A települési önkormányzatoknál, hiszen a tanyavilág is tartozik valamilyen települési önkormányzathoz, a külterületek általában is tartoznak valamilyen települési önkormányzathoz, és a települési önkormányzatok a kistérségekhez, talán ott kellene nagyobb lobbitevékenységet kifejteni.
Ezen túlmenően az Új Magyarország vidékfejlesztési programban, kedves képviselőtársam, több mint 250 tanyagondnoki szolgálatot működtetünk jelenleg is. Ehhez a nagyon kis településeken lévő több mint 700, hangsúlyozom, 700 falugondnokság kapcsolódik. Ebben a programban több mint 1100 gépkocsit, terepjárót és kisbuszt biztosítottunk rendelkezésre a tanyán élőknek is, és ebből közel egyharmada az új beszerzés és kétharmada a folyamatos csere.
Ezen túlmenően azt gondolom, hogy az európai források arra is alkalmasak, hogy a szociális szolgáltatások, az alapszolgáltatások megszervezését a tanyavilágra is kiterjesszék, de ehhez is a települési önkormányzatoknak és a kistérségeknek kell pályázni, és nem az adott személynek és nem az államnak.
Köszönöm szépen.