Dr. Turi-Kovács Béla hétfői parlamenti hozzászólásának szerkesztett változata a Benes-dekrétumok ügyében.
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szokássá vált - hadd tegyem hozzá: rossz szokássá - a Házban, hogy nemzetközi szerződések, egyezmények, nyilatkozatok esetén szinte kötelező a hallgatás, aztán megnyomjuk a gombot elolvasás... - vagy esetleg anélkül. Azonban most nem ez a helyzet. A most itt előttünk lévő egyezménynek olyan pontjai vannak, olyan megállapításai, olyan fogódzói, amelyekre nemhogy szabad, kötelesek vagyunk hivatkozni, különösen azok után, hogy az előbbi szavazás azt az eredményt hozta, amit rendkívül sajnálatosnak tartok, szomorúnak és érthetetlennek tartom, hogy a közös magyar ügyet képviselő nyilatkozat kicsinyes pártpolitikai okokon elbukhat.
Ha valaki az Európa Tanácsnak a területváltások utáni utódállamokra vonatkozó egyezményét figyelmesen elolvassa, akkor azt kell mondanom, hogy végre olyan európai döntéssel találkozhatunk, amely nekünk, magyaroknak a jövőre nézvést egy nagyon komoly lehetőséget jelent. Világosan tartalmazza - és most hadd ismertessem a tisztelt Házzal, ha netán valaki nem olvasta volna el - a 4. cikkelyben: "Jelen egyezmény alkalmazása során az érintett államok nem tehetnek megkülönböztetéseket az érintett személyek között nem, faj, szín, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet alapján."
Az 5. cikkely pedig egyértelműen a jogutód államok kötelezettségeit állapítja meg, amely azt mondja, hogy "a jogutód állam köteles megadni az állampolgárságot azon személyek számára, akik az államutódlás időpontjában rendelkeznek a jogelőd állam állampolgárságával, és államutódlás következtében hontalanná válnak vagy válhatnak".
Miről van itt szó, tisztelt Ház? Ha ez az egyezmény hatályba lép, tarthatatlanná válik az a szlovák álláspont, amely a mai napig megkísérli fenntartani a Beneš-dekrétumokat. Tarthatatlanná válik, mert ha ezeket az alapjogokat elismerik, akkor nem tehetnek mást, mint hogy a dekrétumokat visszavonják. Ha ezeket az alapjogokat nem ismerik el, hanem változatlanul azt mondják, hogy a Beneš-dekrétum hatályban van, akkor egyértelmű az én álláspontom szerint, világos állásfoglalás az, amely szerint az alapjogok megtagadásával magát az Európai Uniónak a közösségét is megtagadják.
Azt gondolom, tisztelt Ház, hogy egy olyan lehetőséget, mint amit ez az egyezmény jelent, használni kell. Keressük azokat a pontokat, ahol lehet közös nemzeti célokat megtalálni. Erről esik szó ma többször is a Házban. Miért nem találjuk meg azokban, amelyek elérhetőek, kézenfekvőek? Ha komolyan gondoljuk, és komolyan fellépne ez a kormány azért, hogy a Beneš-dekrétumok végre oda kerüljenek, ahova valók, a történelem szemétdombjára, akkor ezzel megerősítjük azt a nemzettudatot, amelyért annyit áldoznak a határon túli nemzettársaink. Ha ezt a célt nem tartjuk eléggé közösnek, akkor rendkívül szomorú helyzet van. Akkor nincs őszinte akarat arra, hogy a nemzet alapvető jogaiért közösen lépjünk fel.
Persze lehet azt mondani, hogy kérem, az egyezmény a jövőre nézve szóló rendelkezés, nincs visszamenőleges hatálya. Nekem az az álláspontom, és ezt az álláspontot, úgy gondolom, képviselni lehet, hogy az alapjogok tekintetében, éspedig az emberiséget érintő alapjogok tekintetében nincs olyan, hogy valami visszamenőleg nem hatályosulhat. Ezek a szabályok érvényesek. Ha ezek a szabályok érvényesek, mint ahogy érvényesek voltak a '44-es, '45-ös háború befejezése után, akkor érvényesek most is.
Következésképpen joggal és alappal lehet ennek alapján is meggyőződésem szerint követelni, hogy a Beneš-dekrétumokról végre mondják ki, hogy azok mélyen az emberi jogokat sértő és mélyen a magyarságot sértő rendelkezések voltak, megértek arra, hogy visszavonják, és végre a szemétdombra kerüljenek. Köszönöm.
(www.kpe.hu)
