A 2009. évi költségvetés agrárfejezetének tárgyalása kapcsán természetesen elsődleges kérdés a támogatási összeg nagysága és a kifizetések várható időpontja. Érdemes azonban egy másik nézőpontból is megközelíteni a kérdést, nevezetesen, hogy kik juthatnak ezekhez a támogatásokhoz, és kiket rekesztettek ki a támogatásokból. Ebből a szempontból ugyanis nagyon érdekes megállapításokat tartalmaz a szóban forgó előterjesztés.
A jövő évi költségvetés-tervezetből egyértelműen kitűnik, hogy a földtulajdonosok igen jelentős számban 2009-ben sem juthatnak hozzá jogos tulajdonukhoz, és ezáltal mindennemű támogatásból kirekesztődnek. Mintegy másfél millió hektár osztatlan közös tulajdonról van szó, amely tulajdonosainak tulajdonba helyezését már 2004-re ígérte a kormány. Ez a másfél millió hektárnyi visszatartott tulajdonban a művelhető szántóterület egyharmadát jelenti. Hogy ez milyen hatalmas nemzetgazdasági vagyont jelent, azt abból is érzékelhetjük, hogy szerte a világban néhány négyzetméter tulajdonjogért harcolnak évtizedek óta.
De felmerül az a kérdés is, hogy kiknek szánja a kormány ezt a természetes személyek jogos tulajdonát képező hatalmas földvagyont. A jelenleg is hatályos "földet életjáradékért" rendelet, a 210/2004. számú kormányrendelet tanúsítja, hogy a gátlástalan földszerzés az elsődleges cél, hiszen már a rendelet címében is a termőföld állam által életjáradék fizetése ellenében történő megszerzéséről ír. (Tehát véletlenül sem a piacgazdasági viszonyok között honos "megvásárlás" vagy "megvétel" fogalmakat használja). Hogy mit értenek a szocialisták megszerzés alatt, azt volt módunk megtapasztalni.
Persze a föld megszerzésének egyéb eszközeit is alkalmazza a kormány. Ezt az alantas célt szolgálja a támogatások visszatartása, de ezt szolgálják a mesterségesen előidézett piaci zavarok, továbbá az SPS 2009. január 1-jei bevezetése is. Továbbra is a SAPS és a "top up"szerepel a költségvetés irányszámainál, bár az általános indoklás már megemlíti az SPS-t is.
A törvényjavaslatban olvasható, hogy az osztatlan földtulajdon kimérésének költségeire csupán 200 millió forint a 2009. évi előirányzat. Ráadásul az FVM egészen 2012-ig évente mindössze ennyit szán erre. Az osztatlan közös földtulajdon problémája tehát továbbra is megoldatlan marad még jó időre. Ha az agrárjelentés "kárpótlás, részarány-földtulajdon kiadása, osztatlan földtulajdonok kimérése" alcím alatti megállapítását vesszük alapul, a másfél millió hektárnyi osztatlan közös tulajdont akkor is körülbelül hatvan év alatt lehetne megszüntetni, ha viszont a tervezett költségvetésből indulunk ki, nyolcvan év is kevés lenne.
A 2007. évi agrárjelentésből kiderül, hogy a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma 2003-tól szinte minden évben 10 ezer fővel, több mint 5 százalékkal csökken. 2003-ban még 199 700 foglalkoztatott volt, 2007-ben pedig már csak 168 600. Ahol az állattenyésztés és a kertészet részaránya is csökken. Ez a folyamat katasztrofális, mivel az agrárfoglalkoztatottak tudatos leépítése az országos munkanélküliségi ráta növekedése mellett következett be. Ez is a földtörvény 2002. évi módosításának a következménye, hiszen először a földtulajdonuktól, majd a foglalkoztatásból kerülnek kiszorításra a gazdálkodók. A kormány még a rendelkezésre álló eszközökkel sem segítette a szerencsétleneket.
Összességében elmondható tehát, hogy a most tárgyalt törvényjavaslat továbbra sem ad kielégítő választ az agrárium alapkérdéseire, például az osztatlan közös földtulajdon problémájára, és pedig a mezőgazdasági foglalkoztatásból kiszorultak számának visszaszorítására sem.
Kékkői Zoltán
országgyűlési képviselő