Akár meg is bénulhat a betegellátás Magyarországon, ha a kórházak rövid időn belül nem kapják meg azt a pénzt, amelyet a konvergencia-program keretében megtakarítottak. Amikor a Gyurcsány-kormány spórolásra ösztönözte az egészségügyet, akkor elhangzott az a igéret, hogy az ágázat a legrövidebb időn belül visszakapja a megtakarított pénzt.

Azonban számtalan ígéretéhez hasonlóan ezen igéretének betartásáról is elfeledkezett a kormányzat, amelynek súlyos drámai következményei lehetnek. Az egészségügy romokban hever, több pénzt forrást elvonni képtelenség, mert az a ágazat biztonságos működését veszélyezteti. Az ágazat minden egyes résztvevője megértette azt, hogy a konvergencia-programban részt kell venni és ahol szükséges ott takarékoskodni kell. Az egészségügy összmegtakarítása két év alatt elérte a 50 milliárd forintot. De mára már eljutott az egészségügy arra a szintre, hogy további megtakarításokat elviselni nem tud, mivel a nincsből nem lehet spórolni. Jelen helyzet alapján teljesen indokolt a kormányzat által megígért de a mai napig nem teljesített azon összeg visszaadása az egészségügy számára, amelyet az ágazat megtakarított.

A kórházak idei mérlege siralmas. A Magyar Kórházszövetség az Egészségügyi Minisztériummal közösen végezte el a felméréseket a kórházak helyzetéről. A 128 kórház közül eddig 98 adatait sikerült feldolgozni. Az eddigi eredmények alapján az összadósság mértéke év végére 70 milliárd forint lesz, ami kéthavi dologi kiadásnak felel meg. Csupán 13 olyan szerencsés intézmény van , amelynek pozítiv lesz a mérlege és van már olyan kórház is, ahol 60 százalékos lesz a hiány mértéke, amely csőd közeli állapotnak felel meg. Normális helyzet az lenne ha a kórházak felének legalább 1-2 százalékos megtakarítása lenne, de a rendszer az alulfinanszírozottság miatt felborult.

Ennek a helyzetnek a tragikus következménye már az, hogy beindult a dominóelv. A mai helyzet alapján 70 milliárd forinttal tartoznak a kórházak a beszállítóknak. De ez a helyzet akár már holnap is változhat és újabb milliárdokkal lehet több a tartozás mértéke. A korházak a beszállítóknak azért nem tudnak fizetni, mert minden pénz elmegy a bérekre és a közüzemi díjakra. Így a beszállítók nem tehetnek mást, mint hitelt vesznek fel, ha egyáltalán kapnak és a keletkezet többletköltséget áthárítják a kórházakra, amelyeknek tartózása ismételten megemelkedik.

Ha a kórházaknak nincs elég pénze az előbb vagy utóbb a minőség romlásával fog járni. A jelenlegi rendszerben több beteget ellátni képtelenség. Ha gyorsan nem következik be semmilyen változás a hazai egészségügyben akkor az ágazat előtt két választási lehetőség áll, ha a betegellátás jelenlegi szintjét fenn kívánja tartani: vagy kevesebb intézményt működtet, ami újabb összevonásokat, kórházbezárásokat jelent, vagy hosszabbak lesznek a várólisták. Igaz van egy harmadik lehetőség is, amely azt jelenti, hogy takarékoskodni fognak mindenen. Ennek következtében csökken a minőség, mivel kevesebb orvos, kevesebb nővér, olcsóbb műszerek és olcsóbb gyógyszerek fogják jellemezni a hazai egészségügyet.

Már most döbbenetes az a állapot, amit az egészsügy alulfinanszírozottsága eredményezett. Ugyanis az alulfinanszírozottság következtében 5-6 évvel csökkent hazánkban a születéskor várható átlagéletkor.

A hazai egészségügynek több elvesztegetni való ideje nincsen az ágazat alulfinanszírozottságát mihamarabb meg kell oldani. Ennek következtében még a jelenlegi gazdasági körülmények között sincs más választás, mint visszaadni az ágazat számára az általa megtakarított összeget. Ugyanis a jelenlegi egészségügyi rendszer csak ezáltal hozható normális helyzetbe. Ha ez nem következik be az egyenlő lenne az egészségügy halálos ítéletével.Ugyanis ez azt jelenti, hogy a gyógyuláshoz való jog a gyakorlatban érvényesülni nem fog. Aki képes lesz megfizetni a drága magánkórházak szolgáltatásait az meggyógyulhat, míg aki nem szomorú szociális helyzete következtében az bízhat a jószerencsébe, hogy belefér e a teljesítményvolumen-korlátba. Ha pedig nem fér bele akkor sorsa minden bizonnyal a bekövetkezett halál lesz.

Harangi Fülöp