Bajnaiék családokat érintő intézkedései tovább növelik a gyermekes családok szegénységi kockázatát.
A gyermekvállalás hosszú távú elkötelezettség, a társadalom érdeke, ezért kiszámítható családpolitikára van szükség. Az MNO által megkérdezett demográfus szerint ilyen 2002 óta nincsen, pedig a kiszámíthatatlanság önmagában is negatív demográfiai következményekkel jár. Az államnak nemcsak az újraelosztás, hanem a szervezés területén is vannak feladatai. A demográfiai válságot nem lehet megállítani, ám a családi adózás nagyon jó eszköz a gyermekvállalás ösztönzésére. Vukovich Gabriellával beszélgettünk.
Amikor egy társadalom demográfiai válságban van, akkor nagyon kemény feladatai vannak magának a társadalomnak, a civil szervezeteknek, a kormánynak s az államnak is - állítja az MNO-nak Vukovich Gabriella. A demográfus szerint ezen szegmenseknek a maguk eszközeivel segíteniük kell abban, hogy minél több gyerek szülessen. Ha ez nem történik meg érdemben - folytatja a szakember -, akkor akár négy évtizeden belül előállhat az a helyzet, hogy a jelenlegi arányokhoz képest feleennyi lesz a gyerek és a fiatal. "A népességfogyást nem lehet megállítani, de a kedvezőtlen folyamatokat lehet és kell is lassítani." Egész Európában tendencia, hogy 30-35 éves kor között érkezik az első gyerek, ám további gyermekvállalás esetén már túlságosan nagy lehet a korkülönbség a gyerek és az édesanyja között. Társadalmilag ezzel a folyamattal nem lehet mit kezdeni, ám különböző ösztönzőkkel lehetséges lenne rábírni a nőket arra, hogy korábban szüljenek, vagy éppen két szülés között kevesebb idő teljen el. A demográfus a svédeket említi példaként, ahol sikerült kedvező irányba terelni a demográfiai folyamatokat ily módon.
"A kiszámíthatatlanság önmagában is negatív demográfiai következményekkel jár"
A gyermekvállalás hosszú távra szóló elkötelezettség, s minden olyan tényező ellene szól, amely veszélyezteti a gyerek egészséges, biztonságos körülmények közötti felnevelését. Jelenleg 20-25 éves időtartamot szán a szülő a gyereke nevelésére, támogatására. Ennek érdekében a családpolitikának kiszámíthatónak kell lennie - jelentette ki Vukovich Gabriella. Tehát nem lehet bizonytalan, hogy milyen juttatások, elvonások, lehetőségek és korlátok állnak fenn a gyermeknevelés idején. Súlyos gondot jelent, ha a családpolitikában egyes rétegekre negatív hatással bíró ingadozások állnak be - teszi hozzá a szakember, mint fogalmaz, "a kiszámíthatatlanság önmagában is negatív demográfiai következményekkel jár".
Vukovich Gabriella megjegyzi azt is: a magyarok többek között a jövő kiszámíthatatlansága miatt vállalnak kevesebb gyermeket, mint amennyit szeretnének. Éppen azért kellene nagyon kiszámíthatónak lennie a családpolitikának, hogy a családok minél jobban megközelítsék eredeti terveiket a gyermekszámot illetően. A demográfus megemlíti: "Franciaországban 65 éve egy irányba megy a családpolitika, egy-egy juttatás időnként bővül, de a struktúra alapvetően nem változik". A francia népesedési helyzet ezért is sokkal kedvezőbb, mint a legtöbb európai országban.
Tervezett családpolitika 2002-től: mese habbal
Tervezett családpolitikáról 2002 tavasza óta nem lehet beszélni - állítja a szakember, mint mondja, "azóta összekeveredik a családpolitika és a szociálpolitika, s mindkettő koncepciótlan, hektikus változások áldozata". Mára már végképp nem lehet tudni, hogy mit akarnak az azóta kormányzó pártok és kormányok. Szerinte "összességében meglehetősen családellenesek a változások, akár a tényleges juttatásokat, akár a kiszámíthatatlan, tervezhetetlenséggel járó változtatásokat nézzük". Az államnak nem csak az újraelosztás területén - ide kell venni a családtámogatásokat - vannak lehetőségei. Mivel lényegében az egész oktatási és gyermekintézményi rendszer állami vagy önkormányzati struktúrában működik, a demográfus szavai szerint "a szervezési problémákra is oda kellene figyelni".
A bölcsődék, óvodák és a férőhelyek száma forráskérdés is, ám a már meglévő intézmények működését úgy kell megszervezni, hogy annak nyitva tartása alkalmazkodjon a szülők munkaidejéhez, a gyerekek értelmesen töltsék el az idejüket, s a bölcsődések és óvodások ne betegedjenek meg olyan gyakran, mint manapság (kisgyermekes édesanyák aggodalmairól korábbi cikkünkben olvashat - a szerk.) . "Szinte hungarikum, hogy a bölcsődékben állandóan beteg a gyerekek egy része." Ezek a tényezők nagyban hátráltatják a szülőket a munkavállalásban - mondta Vukovich. Az akadálymentesítés sem csak a fogyatékkal élőket kellene, hogy érintse; a gyermekes anyáknak babaszobákkal tehetnék könnyebbé például a hivatali ügyintézést, jelenleg alig lehet babakocsikkal felszállni a buszokra, vonatokra. Igaz, az akadálymentesítés a fogyatékkal élőkkel kapcsolatban sem sikertörténet - jegyzi meg a demográfus.
Össztársadalmi érdek a minél több gyerek
A családi adózás az egyik leghatékonyabb eszköz arra, hogy a társadalom elismerje a munkaerő-piaci részvételt és a gyermeknevelést összeegyeztető családok többlet-erőfeszítését - nevezi meg Vukovich azt a lehetőséget, amely felé 1998-ban már a Fidesz is elindult. "Visszaállították a Bokros-csomag által elvett családi juttatásokat, sőt bevezették a családi adókedvezményt is." Ez utóbbi ugyan nem családi adózás, ám egy jó lépés abba az irányba - teszi hozzá a demográfus. "Minden olyan rendszer, amely figyelembe veszi a gyerekek vagy az eltartottak számát, az mindenképpen igazságosabb", mint amely e tényezőket figyelmen kívül hagyja. Az emberek nem privát hobbiból vállalnak gyereket; a gyermek nemcsak személyes motivációk eredménye, hanem "közjószág" is, aki később dolgozik, adót és járulékot fizet majd. "Tehát társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy minél több gyermek szülessen meg." A gyermektelenséghez nem szabad semmilyen negatív következményt társítani, de a gyermekvállalást támogatni kell, "s végső soron a családpolitikának is az a célja, hogy a gyermekvállalókat pozitív diszkriminációban részesítse".
A generációs önreprodukció is csak mese habbal
Vukovich Gabriella szavai szerint ha a magyar családok az általuk eredetileg tervezett és ideálisnak tartott gyerekszámot meg tudnák valósítani, akkor legalább a generációk képesek lennének az önreprodukcióra. Ez ugyan a népességfogyáson nem változtatna a korstruktúra, illetve a halálozások magas száma miatt, ám szükség lenne egy ilyen korrekcióra, mivel a reprodukciós szinthez képest jelenleg 35 százalékos mínuszban vagyunk - mondta a demográfus. A kívánt gyermekszám megvalósítása ugyanolyan szabadságjog kellene, hogy legyen, mint a termékenység korlátozása. A társadalom számára kifejezetten hasznos magánjellegű döntés - mint a gyermekvállalás - fokozott támogatást és elismerést érdemel. A magasabb végzettségűeknél ritkábban valósulnak meg az eredeti családtervek - folyatja Vukovich Gabriella. Ennek oka részben a karrierépítés, részben pedig a gyermekneveléssel kapcsolatos magasabb anyagi igény is. A családterveket támogató állami intézkedéseket oda kell fókuszálni, ahol ezek nem valósulnak meg. "Itt kell megkeresni az okokat, elhárítani azokat, amelyek leggyakrabban részben anyagiak, részben munkaerő-piaci okok".
Fehér holló a családbarát munkahely
Sajnos nagyon kevés a családbarát munkahely, ami szintén nem kedvez a gyermekvállalási kedvnek, vagy nagyon megnehezíti a helyzetet. Ugyan van erre vonatkozó minisztériumi pályázat - folytatja Vukovich -, és vannak munkáltatók, akik megvalósítottak egy-egy családbarát elképzelést, ám ez kevés. S vannak olyan munkafolyamatok is, amelyeket egyszerűen nem lehet családbaráttá tenni. Ám emellett, ahogy a demográfus mondja, a "munkáltatók hozzáállásának is erősen meg kellene változnia". Fel kellene ismerniük a vállalkozásoknak, hogy "a társadalomnak hosszú távú érdekei vannak, s ha ők is hosszú távra terveznek, akkor nekik is lehetővé kellene tenniük a minél könnyebb gyermekvállalást". És nem minden pénzkérdés - jelentette ki Vukovich, aki szerint a jó szabályok és azok betartása nem feltétlenül költséges. A részmunkaidő, a távfoglalkoztatás ilyen eszközök, azonban ezeket rendszerint ott alkalmazzák, ahol eleve sok energiát - gyakornoki idő, képzések, a tudás szinten tartása - fektet a dolgozóba a munkáltató.
"Egyébként is nehéz egy fiatal nőnek elhelyezkednie a munkaerőpiacon, mert a munkáltató feltételezi, hogy előbb-utóbb gyereket akar, így nem érdemes rá energiát fordítani." A visszatérés szülés után pedig azért nehéz, "mert egy gyerekes nőt nem lehet olyan mértékben és annyi időben terhelni, mint akinek nincsenek ilyen irányú kötelezettségei". Ha gyerek születik, akkor távmunkára, rész- vagy rugalmas munkaidős beosztásra van szükség - nyomatékosította Vukovich Gabriella.
Tovább növekedhet a családok szegénységi kockázata
A családi pótlék összegét már a 2009. évi költségvetésben befagyasztották. A további befagyasztás azt jelenti, hogy a családi pótlék összege 2009-ben, 2010-ben és 2011-ben azonos lesz a 2008. évivel. Az inflációt figyelembe véve ez azt jelenti, hogy a családi pótlék reálértéke több mint 15 százalékkal csökken. A családi pótlék alanyi jogon minden gyermeknek jár. Hangsúlyozni kell, hogy a gyermekeknek és nem a szülőknek jár a családi pótlék. Az egygyermekes családok esetében a családi pótlék a nettó jövedelemnek átlagosan 5,3 százalékát, kétgyermekes családok esetében 10,7 százalékát, 3 vagy többgyermekes családok esetében 21 százalékát teszi ki. Ha ez a jövedelemhányad 15-20 százalékot veszít a reálértékéből, a gyermekes családok aránytalanul magas szegénységi kockázata tovább növekszik. Már ma is legalább 850 ezer gyermek él a létminimum alatt, ezen belül több mint 450 ezer gyermek él mélyszegénységben. A jogosultság 23-ról 20 éves korra csökkentése azokat a szegény sorsú és/vagy többgyermekes családokat érinti rosszul, akiknek van felsőfokú intézményben nappali tagozaton tanuló gyermekük, vagyis az ő esélyegyenlőségüket rontja. A családi pótlék adóalapba emelése pedig rendkívül igazságtalan, ennek következtében ugyanis az azonos mértékű személyi jövedelemadót fizetők közül a gyermeket nevelőket magasabb adó terheli, mint a gyermekteleneket, és minél több gyermeket nevel egy család, annál rosszabb helyzetbe kerül az szja-teher szempontjából.
MNO
