A tovább mélyülő gazdasági válság közepette a miniszterelnök nem a válságot próbálja enyhíteni, hanem inkább európai körútra indult, amelynek során több mélyen elítélendő nyilatkozatot is tett. Egyrészt félrevezette tárgyalópartnereit azzal, hogy az ország helyzetéről a valóságosnál sokkal szebb képet festett, másrészt egyértelművé tette, hogy az ország érdekével szemben a külföldi tőke érdekeit szolgálja.
Mit is mondott Bajnai a három meglátogatott országban?
Nagy-Britanniában, a Gordon Brownnal folytatott tárgyalásai során azt bizonygatta, hogy gazdasági válságban a legfontosabb a gazdaság ösztönzése és ennek segítségével a munkahelyek megőrzése. Gordon Brown persze pontosan ezt teszi, ezért nem volt rá szükség, hogy erre éppen Bajnai Gordon figyelmeztesse. Az azonban több mint vérlázító, hogy Bajnai – e nyilatkozatával szöges ellentétben – itthon a legkegyetlenebb megszorítássorozattal tesz meg mindent azért, hogy a gazdaság véletlenül se léphessen növekedési pályára. És erre nem lehet indok az sem, hogy a gazdaság ösztönzése növelné az államháztartási hiányt, hiszen az már most is jóval kisebb, mint például a briteké. Németországban pedig azzal állt elő, hogy a magyar gazdaság kezd kilábalni a válságból, ezért itt az ideje, hogy újra jöjjön a külföldi tőke. Azt természetesen nem tudhatjuk, hogy ehhez – a következő kormány terhére – mennyi költségvetési támogatást helyezett kilátásba. Ezzel a nyilatkozattal még komolyabb szakmai és erkölcsi gondok vannak. Először is nem igaz, hogy gazdasági helyzetünk javulóban lenne. Éppen ellenkezőleg! Növekszik a csődbe menő cégek száma, nő a munkanélküliség, és romlik az életszínvonal. Mindennek pedig nem a nemzetközi gazdasági válság az oka, az ugyanis, egyes jelek szerint valóban enyhülőben van. A hazai helyzet folytatódó romlásának két fő oka: a megszorítások és a pénzhiány. A megszorításokat a vállalkozók Bajnainak, a pénzhiányt pedig a bankoknak köszönhetik. Azoknak a külföldi bankoknak, amelyek a többszöri, a költségvetés, illetve az IMF-hitel terhére szóló jelentős anyagi segítség ellenére megtagadják a hiteleket a magyar kis- és közepes vállalkozásoktól, s olyan feltételeket diktálnak, amelyekkel a hiteleket öngyilkosság lenne igénybe venni. Ezzel a kormány és a bankok együtt satuba fogják a cégeket. Az életszínvonal folyamatos rontásával a kormány elveszi piacaikat, a bankok pedig, a hitelek megtagadásával, a túlélési reményeiktől fosztják meg őket. A hazai cégeket így csődbe kergetik, Bajnai pedig eközben a külföldi cégeket betelepülésre ösztönzi. A kör bezárul: a már eddig is jelentős külföldi befolyás alatt lévő magyar gazdaság függősége tovább növekszik.
Tud-e valaki említeni egyetlenegy európai miniszterelnököt, aki ilyen nyíltan képviseli a külföldi tőke érdekeit? Ha lenne is ilyen bármelyik országban, egészen biztos, hogy nem sokáig maradna a helyén, mert a népharag elsöpörné. Pedig Bajnainak még ez sem volt elég. Párizsba is elutazott, ahol a vízügyekben érdekelt céget engesztelte azért, mert Pécs város fideszes polgármestere kitessékelte a város vízellátási üzletéből. Tette ezt egyébként jogos üzleti alapon. Hiszen a tisztes piacgazdaság éppen arról kellene hogy szóljon: amelyik cég jobb minőséget nyújt a vevőnek, kedvezőbb áron, azé az üzlet. A pécsiek pontosan eszerint jártak el akkor, amikor a vízszolgáltatást saját hatáskörbe vették vissza.
Bajnai azonban elrohant Franciaországba, és biztosította a francia cég vezetőit arról, hogy ő a pártjukon áll. Ezzel sikeresen fel is biztatta a franciákat saját üzleti érdekeik védelmére, ami abból derül ki, hogy a francia elnök is szózatot intézett hozzánk, figyelmeztetve bennünket: jobban kellene tisztelnünk és szeretnünk a külföldi, ez esetben a francia tőkét. Bajnai eme tettét más országban egyszerűen hazaárulásnak minősítenék, és tömegek követelnék a lemondását.
Miközben pedig körútján részben félrevezette Európa vezetőit a magyar helyzettel kapcsolatban, részben pedig az ország további kiárulásán fáradozott, itthon munkatársai a következő kormány gyors ellehetetlenítését célzó aknákkal rakták tele a jövő évi költségvetést. Hiszen nem igazak azok a feltételezések, amelyeken a költségvetés alapul. A tovább csökkenő gazdasági teljesítmény miatt kevesebb lesz a bevétel, és a növekvő szociális és adósságterhek miatt nagyobb lesz a kiadás, azaz a tervezettnél jobban fog nőni a hiány. Akkor pedig ismét közbelép az IMF, és újabb megszorításokat követel majd. Ezt a miniszterelnök is jól tudja. Éppen ezért merészelte kijelenteni Németországban azt, hogy a következő kormánynak sem lesz más lehetősége, mint folytatni a megszorításokat. Természetesen Bajnainak nem feladata programot adni a következő kormánynak. A rossz hír azonban az, hogy minél tovább folytathatja a jelenlegi kormány országellenes ámokfutását, Bajnainak annál inkább igaza lehet.
Nem kellene-e éppen ezért azonnal leállítani az ámokfutást.
Csath Magdolna
Forrás: Magyar Hirlap online
