Szegénységbomba ketyeg Magyarországon, már most is több millióan vegetálnak a létminimumon vagy a létminimumnak nevezett nyomorszint alatt.
Hazánkban, Magyarországon, minden ötödik gyermek éhezik, és ahogy azt a szegénységellenes hálózat munkatársa, Márton Izabella, kihangsúlyozta: olyan tendencia tapasztalható, hogy a közeli években nőhet a nyomorgók száma. A kormányzat és az államigazgatás nincs felkészülve az egyre növekvő szegénység kezelésére – az elmúlt két évtizedben kormányon volt politikai pártok szembe mentek a folyamatokkal: fokozatosan szigorították, szűkítették a segélyezési rendszert, ahelyett, hogy a válság hatásaira való tekintettel erős szociális hálót építettek volna ki.
Jelenleg nem látható, hogy van-e elegendő pénz és kormányzati akarat ennek a kérdésnek a kezelésére – de az tapasztalható, hogy a politikai vezetők a nyugat-európai életnívót jelentősen meghaladó körülmények között élnek, ami növeli a tömegek radikalizálódását, municiót szolgáltat a szélsőséges kezdeményezéseknek, melyek az önkényuralom, a diktatúra alternatíváját kínálják fel a társadalomnak.
Cikksorozatunk eme fejezetében több munkatársa nyilatkozataira, vallomásaira alapozottan, bemutatunk egy olyan politikai-társadalmi vezetőt, akinek a havi több mint egymillió forintos fizetés sem volt elég – bűnszervezetet hozott létre (vagy ahhoz társult), mit sem törődve az ország helyzetével és a gondjaira bízott emberek kétségbeejtő sorsával.
A BŰNSZÖVETKEZET
Hiába van börtönben, mégis, legalább annyit keres havonta, mint egy miniszter, Hunvald György a Budapest Főváros VII. Kerület Erzsébetváros polgármestere. Amint az már a nyilvánosság előtt ismert: az Erzsébetvárost érintő ingatlanbotrány és az önkormányzati képviselők, előljárók által elkövetett bűncselekmények következtében 2009. február elején őrízetbe vették, majd előzetes letartóztatásba helyezték a polgármestert is. A kerület első emberét a Központi Nyomozó Főügyészség többek között bűnszervezet tagjaként elkövetett csalás bűnsegédletével, hivatali visszaéléssel, kötelességszegéssel, valamint üzletszerűen és folyamatosan elkövetett vesztegetéssel gyanúsítja. A Magyar Szocialista Párt delegálta, színeiben megválasztott polgármester 2009. február 10. óta nem jár be a munkahelyére, munkát nem végez – ennek ellenére számára a kerületi önkormányzat havi 742. 560.- Ft juttatást utal. A börtönben lévő előljáró tehát a letartóztatása óta eltelt idő alatt összesen 5. 940. 480.- Ft kapott, anélkül, hogy egyáltalán látta volna a munkahelyét. A jelzett összegen és munkahelyen kívűl két felügyelő bizottságban is tagsága volt: egyik az éppen a vezetése alatt álló erzsébetvárosi önkormányzat területén működő Péterfy Sándor utcai Kórházban, a másik pedig a Fővárosi Csatornázási Műveknél betöltött bizottsági tagsága – e helyekről a 200-200. 000.- Ft illetményét február óta napjainkig havi rendszerességgel utalják számlájára.
Újságírói kérdésre az MSZP budapesti vezetője, Steiner Pál azzal védekezett, hogy az ügyben azért nem léptek eddig, mert ezt nekik nem javasolta senki. – „Sem a felügyelő bizottsági tagoknak, sem az elnöknek nem feladata az ilyen ügyekben javasolni vagy dönteni, ezt mindig a delegáló szervezet határozza el, hogy valakit visszahív (vagy nem) a bizottságból…” – vélekedett Szolnoki Andrea, a Fővárosi Csatornázási Művek felügyelő bizottsági tagja. Havas Szófia (MSZP parlamenti képviselő) mindehhez csak annyit tett hozzá, hogy önmagában a polgármester hiányzása amúgy sem tűnt volna fel senkinek. – „Mindazok a képviselőtársaim, akik egyébként szabadlábon vannak, azok bizony nem igazán szoktak eljárni a felügyelő bizottsági űlésekre”.
GOLCSA JÓZSEF: POLGÁRŐRÖK VAGY BABYSITTEREK?
„Nagyon felháborított ez a dolog, mert én nem kaptam lakást az önkormányzattól… miközben tudtam azt, hogy hány helyi nagyság szeretőjének minden további nélkül kiutalták. Egyszer-egyszer viccesen mondtam is a főnöknek, mennyire sajnálom, hogy nem nőnek születtem. Február elején, még a polgármester letartóztatását megelőző napokban, Hunvald szólt, hogy lemegyünk Siófokra, de előbb felvesszük Kéri Lászlót (a Baloldali Ifjúsági Társulás volt elnökét – a Szerk.) Érden. Kérit a főnök legbizalmasabb embereként, tanácsadójaként ismertem, a polgármesteri hivatalban mindenki tudta, hogy Hunvald távollétében az ő szava döntött. A siófoki útra még a telefonomat sem vihettem magammal, nem hivhattam fel a feleségemet sem – ők ketten egy csomó telefonkártyával bezárkóztak a szállodai szobájukba, nekem pedig egy külön szobát vettek ki…
Amikor megbeszélték, elrendezték, amit akartak, visszajöttünk Pestre – akkor a főnökömet már keresték az önkormányzatnál az ügyészek. Másnap ő maga jelentkezett a nyomozóknál.
Eleinte csak annyi változás állt be a munkámban, hogy a Gyuri (ti. H. Gy.) nem volt velünk. Reggel mentem a gyerekeiért, elvittem őket az iskolába, délután mentem értük megint, vittem őket edzésre, este pedig haza. – A napi feladatokat Kéri Lászlótól kaptam, a menetleveleket pedig Gergely József alpolgármester, a mostani főnök, írta alá. Ez így ment egészen április végéig, amikor az önkormányzat egyik dolgozójától, Hunvald egykori szeretőjétől, aki kedvelt engem, mert a ’mézeshetekben’ én vittem őket külföldre is – Svájcba, Monacóba, Milánóba – szóval tőle tudtam meg, hogy a főnök, másik tanácsadója, Márjássi Károly révén azt üzente ki a Nagy Ignác utcai börtönből, hogy bennem már nem szabad megbízni… Többé már nem kellett mennem a Hunvald gyerekeiért, ezt a feladatot a kerületi Polgárőrség vette át tőlem. Ettől kezdve Gergely József alpolgármestert fuvaroztam vagy vittem a postát, ahová kellett.
Így ment ez 2009. Június közepéig, amikor tanúként idéztek meg a főügyészségre. Kéri László felajánlotta: ad mellém az önkormányzat egy ügyvédet… Én ettől elzárkóztam, mondtam nekik, hogy nem gyanúsított vagyok, hanem csak tanú. Kéri ekkor arra kért, hogy legalább hozzam ki a vallomásomat. – Másnap türelmetlenül kérdezgetett az ügyészségen lezajlott kérdésekről, válaszokról és kérte a vallomásom szövegét. Teljesen el volt hűlve, mikor nem kapta meg. – Még a jegyző asszony, is próbálkozott kiszedni belőlem a történteket, de neki sem tudtam mást választ adni.
Hanem történt olyan dolog is, amitől végképp kitört a botrány. – Amikor idezést kaptam az ügyészi kihallgatásra, akkor a Zichy utcai épület előtt (amíg én benn voltam) lebilincselték az autót, a 607-es szolgálati Peugeot-t, amivel mentem. Felhívtam a gondnokság vezetőjét, Rózsika nénit, mondtam neki, hogy erre nekem nincs 15 ezer forintom, engem hivatalosan idéztek be. Rózsika néni intézkedett is, este negyed hétkor, amikor végeztek velem, levették a bilincset a kocsiról. – Ennek azért volt később jelentősége, mert amikor Kérinek nem tetsző dolgokat mondtam a Polgármesteri Hivatalban, utasította a jegyzőt, hogy kérjék meg tőlem írásban: ki engedélyezte, hogy szolgálati autóval menjek be az ügyészségre. Hát, én meg is válaszoltam… Részletesen beszámoltam a 2004 és 2009 közötti munkámról, arról, hogy milyen szolgálati útakon jártam én a Hunvalddal. – Beszámoltam a svájci utazásainkról, melyeknek persze nyoma sem volt a menetlevelekben és azokról a történetekről is, mikor tulajdonképpen nem is én vezettem a polgármester szolgálati kocsiját, hanem maga a Gyuri, aki imádta az autókat és imádott vezetni. Megemlítettem azokat az utakat is, mikor a Nagyházi Gallériából Hunvald keszthelyi nyaralójába vittem festményeket. Óvatosan kellett bepakolni, mondták, hogy az egyik negyvenmilliót ért – ezért aztán néha háromszor kellett fordulni Budapest és Keszthely között.
Persze nem mindig festményeket vittem, hanem italokat, élelmiszert, volt olyan is, hogy a Hunvald egyik gyerekének gyógyszert… s emiatt kellett néha oda-vissza majd’ négyszáz kilométert autókáznom. – A közpénzek annyira nem számítottak, hogy volt olyan önkormányzati vezető, akinek napilapokat kellett levinni a Balatonra, a nyaralójába, pedig két sarokra volt tőle az újságosbódé.
DR. SEBES PÉTER: „MIBŐL ÉLJEN HUNVALD NÉGY GYERMEKE?”
„Persze, történt más is… Előbb Hunvald felesége hívott fel, hogy megadná az ügyvéd (dr. Sebes Péter) címét, vigyem oda a vallomásom másolatát, ezt követően a polgármester öccse próbált nyomást gyakorolni rám. Fenyegetően mondta: ’Józsi, kell az a vallomás, itt emberéletekről van szó!’ – Akkortól fogva végképp megfagyott körülöttem a levegő az önkormányzatnál, fogást kerestek rajtam, hogy miképpen tudnának kirúgni, de erre azért sem volt lehetőségük, mert még ötvenhárom nap szabadságom maradt benn. Igaz, mielőtt szabadságra mentem, Gergely József titkárnője felhívott, hogy adjam le a kocsit – erre azt válaszoltam, megteszem, de csak akkor, ha erről hivatalos értesítést kapok.
Az alpolgármester – Gergely József – már másnap küldött egy levelet, hogy adjam le a forgalmit, az autót és a kulcsokat, melyeket végül is György Attila, a gondnokság egyik dolgozója vett át. Augusztus 21-én, a szabadság ideje alatt, telefonon kerestek, mondván: be kellene mennem az önkormányzatba. Mikor 27-én végül is bementem, közölték, hogy postán már elküldték a rendkivűli felmondásomat, azzal az indoklással, hogy csak az átvétel után vették észre: valami nem stimmel a kilométerekkel. Nos, a menetlevelekben feltüntetett 156 ezer kilométert korábban a Hunvald, majd Gergely József igazolták, de augusztus végén már azt állították, hogy csupán 69 ezer kilométert ment a kocsi… Nem hagyható figyelmen kívűl: a 120 ezres szervízre éppen az a György Attila vitte el korábban az autót, akivel az állítólagos ’turpisságot’ felfedeztették.
Dr. Sebes Péter, az ügyvédje kérdezi most, mikor problematikussá vált Hunvald munka nélkül felvett 5-6 milliója, hogy miből éljen a négy gyermeke? Hát, hány család található csak az Erzsébetvárosban, ahol egyetlen egy milliót egy egész család 12 hónap alatt összesen nem lát? – Nincs anyjuk, akik munkával eltartsa őket?
A külföldi utakra sokszor a Gyuri nélkülem ment és az ilyen utak nem is kerültek bele a menetlevelekbe. Ilyenkor pénteken átadtam neki az autót, s az általa a kocsiba tett kilométereket hétköznapokon belföldi utakkal kellett lefedezni. Volt úgy, hogy két hónapba telt, amíg apránként be lehetett írogatni a külföldön megtett kilométereket. – A nagy svájci turnén például, amelyre Hunvald a szeretőjével és annak húgával tett meg (illetve akkor én vittem őket), majdnem 8000 kilométert mentünk egy hét alatt. Ennyi kilómétert leírni két hónapig tartott.
Mikor három évvel ezelőtt ki akartam lépni, közölték velem, hogy ilyet nem tehetek, mert túl sokat tudok… A Hunvald se ilyen volt régen. Amikor 2003-ban a sofőrje lettem, emlékszem, egy földön járó segítőkész ember volt, akit kivert a veríték mikor a kerületi tévébe ment, annyira izgult. – Aztán évek múltával lassan megváltozott: egyszer Genfben bement egy órásüzletbe és hét és fél millióért vett egy órát. A pénz meg tudja változtatni az embereket…”
Epilógus:
2009. szeptember 24-én az Igazságügyi Minisztérium állásfoglalást adott ki, melyben közölték, hogy a jelenleg hatályos törvények szerint az előzetes fogvatartásban lévő közszolgálatot ellátott személyek részére nem folyósítható fizetés és semmiféle, más címen elszámolt javadalmazás – így Hunvald György számlájára eddig átutalt összegekkel a kiutalók törvényt sértettek.
A Budapest Főváros VII. kerület Erzsébetváros Önkormányzata pillanatnyilag még szabadlábon lévő vezetői nem reagáltak az Igazságügyi Minisztérium nyilatkozatára.
Szemenyei-Kiss Tamás
Forrás: Magyarorszag.ma
