Az Eurostat, az Európai Unió Statisztikai Hivatala június 15-én megjelent adatai szerint az év első három hónapjában 1,9 millió ember veszítette el az állását az unióban. Ez volt a legnagyobb elbocsátási hullám a válság kezdete óta.
Szakértői elemzések szerint a munkanélküliség növekedése még 2010-ben is folytatódhat. Ez azt bizonyítja, hogy a politikusi kijelentésekkel ellentétben a gazdasági válság még nem érte el a mélypontját. Ezért minden ország vezetésének az a legfontosabb feladata, hogy a gazdaság élénkítésére és ezzel a munkahelyek megőrzésére összpontosítsa figyelmét. Erre nemrégiben az Európai Bizottság is figyelmeztette a kormányokat.
Minden ország keresi a megoldásokat. Van, ahol az általános forgalmi adót csökkentik, máshol a banki kamatokat és az adókat mérsékelik, vagy a fogyasztást ösztönzik. Általános irány a gazdasági tevékenységek, a vállalkozások és a beruházások ösztönzése, továbbá a kutatás-fejlesztés, az innováció támogatása. Egyetlen kivétel van: a Bajnai-kormány, amely szembemegy mindezekkel a tendenciákkal: adót emel, öt százalékkal növeli az áfát, s az adóemelésekkel és elvonásokkal drasztikusan csökkenti a fogyasztást, nem ösztönzi a vállalkozásokat és a fejlesztéseket, ráadásul az MNB magasan tartja a kamatokat.
Ez a csőd forgatókönyve. A négy éve tartó megszorítások hatására mára egyébként is valamennyi gazdasági mutatónk sokkal rosszabb, mint az első megszorítócsomag, az úgynevezett konvergenciaterv indításakor volt. A költségvetési hiány ma is magas, az államadósság pedig messze túllépte a nemzeti jövedelem hatvan százalékát. Jelenleg pedig a harmadik fontos mutató, az infláció romlása kezdődött meg. 2006-ban, a konvergenciaterv kezdetekor az infláció 3,6 százalékos volt. A nemzetközi elemzések szerint 2009-ben az általános forgalmiadó-növekedés, az egyre mélyebb válságba zuhanó gazdaság és ezzel összefüggésben a forint várható további gyengülése miatt viszont a hét-nyolc százalékot is elérheti. Az infláció pedig, mint tudjuk, a "szegények adója". Csökkenti a családok vásárlóerejét akkor, amikor a munkanélküliség is növekszik.
A közgazdászok ezt az együttes hatást az úgynevezett "misery index"-szel, azaz az elkeseredettségi mutatóval mérik. Ezt úgy számítják ki, hogy összeadják az infláció és a munkanélküliség százalékát. A mostani tízszázalékos munkanélküliség és mondjuk hétszázalékos infláció mellett ez az index nálunk 17 százalékos. Ez már – nemzetközi szakértők szerint – nemcsak gazdasági, hanem komoly társadalmi válságot is jelez. De a Bajnai-kormány erről sem vesz tudomást. Folytatja a megszorításokat, amelyek tovább növelik a munkanélküliséget, amit súlyosbít az is, hogy az EU-ban folytatódó gazdasági válság miatt sok külföldön dolgozó magyar is elveszti munkahelyét, és kénytelen lesz hazajönni, növelve ezzel az itthoni munkanélküliek számát.
A Bajnai-kormány és az IMF közötti legutóbbi tárgyalások alapján június végén várhatóan további 1,43 milliárd euró – körülbelül négyszázmilliárd forint – hitel hívható le. Ezt azonban ismét a költségvetési hiány finanszírozására, az adósság és kamatai törlesztésére, nem pedig a gazdaság ösztönzésére és ezzel a munkahelyek megőrzésére fordítja majd a kormány. Ráadásul, mint hallhatjuk, tovább folytatódnak a megszorítások.
A megszorítások a gazdaságot még kisebbre zsugorítják, s ez együtt jár a költségvetési bevételek csökkenésével. Erre hivatkozva pedig – ha ez a kormány marad – további kiadáscsökkentés és adóemelés, azaz megszorítások lesznek. Ez pedig olyan lejtő, amelyről nehéz a visszautat megtalálni. A lejtő alján a teljes vagyonvesztés, a leépülés vár az országra. Nem csak a nemzeti vagyon, a személyi vagyonok is eltűnnek, kivéve persze azokét, akik már régen biztos helyre, adóparadicsomokba, külföldi ingatlanokba, vállalkozásokba mentették ki a pénzüket és értékeiket.
Ezek között vannak valószínűleg Bajnai és üzlettársai is, akik ma a megszorításokat menedzselik, és úgy látszik, végig is akarják vinni mindenáron, egészen a teljes országvesztésig.
Ha a nemzeti vagyon már elfogyott, és a gazdaság minimálisra zsugorodott, akkor mi lesz a hatalmas adósságteherrel és kamataival? Miből lehet finanszírozni? És mi lesz a magyar emberekkel, a magyar vállalkozásokkal? Milyen jövő vár rájuk? Kiknek a kiszolgálóivá válnak? A jövő érdekében ezt a romboló folyamatot azonnal le kellene leállítani. Az elkeseredettségi index gyors növekedése már máshol is okozta kormányok bukását. Reagan például az 1980-as kampányában így érvelt: Carternek fogalma sincs arról, hogy mit kell tennie a gazdasággal akkor, amikor problémák jelentkeznek.
Ezért nő az elkeseredettségi index. Reagan híres mondása pedig így hangzott: "Recesszió akkor van, amikor a szomszéd elveszti az állását. Depresszió akkor, ha én maradok munka nélkül. A kilábalás pedig akkor kezdődik, amikor Carter elnök veszíti el az állását."
Magyarországon is kilábalásra van szükség: azaz arra, hogy a Bajnai kormány "elveszítse az állását".
Csath Magdolna
Magyar Hírlap
