A közszolgálati tévével kapcsolatban sok mindent megértem már, és azt hiszem, sokunk kívánságát mondom ki azzal, hogy a választások után valóban a köz szolgálatába kell kerüljön a Magyar Televízió! Az elmúlt szombati Verebes-szereplés egyszerűen csak alul-, de egyben felülmúlhatatlan is volt. A riportalanynak talán meg sem kellett volna szólalnia, sőt be sem kellett volna mennie a stúdióba. Elég lett volna, ha betesznek egy széket – és ráírják a nevét. Titulusként pedig azt: a múlt, ami egyben a jelenünk. Verebes pedig kérdezhetett és válaszolhatott volna is egyben. Ez úgyis nagyon megy neki, kiváltképp, ha a riportalany erősen balról jön, mert ez az ő szívéhez igazán közel áll.
Kivágó Iván Györgyné, a vendég. Röviden: egykori kémelhárító alezredes, de ki tudja, talán még ma is az. Önéletrajzából: 1972-től a Belügyminisztérium azon osztályán tevékenykedett, ahol az idegenforgalomban, illetve az amnesztiával hazatértek között végeztek elhárító tevékenységet. Bármilyen más süket meghatározás teljesen felesleges, kár szépíteni a dolgot, hacsak valaki a hivatalos verzióval nem kíván vitába keveredni. Kivágó Iván Györgyné többszörösen kistafírozott soroksári alpolgármester, akinek havi bevétele – négy-öt helyről – egymillió forint, avval próbálta szépíteni bizonyítványát, hogy még az Antall-kormány idején is alkalmazásban állt a BM-nél.
Csak adalék: több kormányzati cikluson át szolgálhatott ugyanezen Belügyminisztériumban Császárné Lábas Jolika, minden titkok tudója is. Ő adta ki az igazolást, miszerint "az ávón nem vertek" – időnként ugyan kezeltek sokféle kínzóeszközzel, sőt voltak olyanok, akiket egyenesen a halálba küldtek. Nos, gondolkozzanak el ezeken a tényeken. Volt-e egyáltalán rendszerváltás? Ma már sokan arra hivatkoznak, hogy utasításra tettek mindent. Egyszer Druckernét – azt hiszem, nem ismeretlen önök előtt e név sem –, szóval, a rendőr-alezredes asszonyt, az útlevélalosztály egykori vezetőjét megkérdeztem arról, miért utasította el évekkel ezelőtt útlevélkérelmemet. Csak annyit mondott: parancsra tette.
Nyilvánvaló tehát, mindenki mindent parancsra tett. De ki adta ki azt a parancsot? Nem kellett ezeknek semmiféle parancs, zsigerből is boldogan szolgálták az államhatalmat. Szeretem, amikor azt mondják a régi elvtársakra, "rendes volt". Aczél György is rendes ember volt – a családjához. Kádár – és egykori ávós felesége is – puritán volt, de csak azért, mert a bolsevik igénytelenség működött benne. Igaz, vadászni azért szeretett, és terrorizálni népét, amely ezt rendességnek tudta be. Apró Antal is "jó" ember volt, csak éppen bűnös cinkosságát, a megtorlásban való szerepét ne feledjük, arról nem beszélve, hogy élete végéig a kommunisták által rabolt zsidó villában élt – családjával. Marosán, Biszku is rendes emberek voltak… ’56 leverése után megtorlást követeltek, és akasztattak. Itt mindenki rendes volt tehát, ezért nem volt felelősségre vonás, miért is lett volna, hiszen "rendes" embereket nem lehet felelősségre vonni. Kivágóné múltja sem számít, még ha ez jelene is, épp ezért lehet az MSZ(M)P jelöltje. De hát kit is jelölhet, kit is ajánlhat egy olyan párt, amelyben az egykori cenzor alosztály vezetője pártelnök lehet? Vegyük végre észre, itt semmi sem változott, Kivágóné – és társai – sem, aki még azt is elhiteti, hogy átérzi a szegények problémáját. Ennél az lett volna csak szebb, ha azt mondja az interjúban, hogy akik ellen annak idején parancsot adott, azokat sajnálja, sőt együtt érez velük.
Verebes persze boldogan alákérdezett. Teheti, ameddig csak hagyjuk. Íme, egy újabb antalli örökség jött elő: Kivágóné. Még mennyi ilyen örökség lehet? Gondoljunk csak a KISZ-vagyonból első milliárdjaikat megszerzőkre, vagy az ávós gyerekek pártjára. A titkosszolgálatok elszabotált, titkosított anyagaira, a fillérekért átjátszott nemzeti vagyonra. Pedig meg tudnánk nevezni a kommunista milliárdosokat, hiszen ismerjük őket.
Nem tudom, mire várunk még. Hányan vannak még köztünk pozícióban életünk egykori megnyomorítói? Mint például az NBH nyugdíjas sajtósa, aki először ávós volt, majd III/akárhányas. De dolgozik ott humánpolitikával foglalkozó, Rómában egykori békepapokat beszervező alezredes is. Ha pedig nagyon kutakodunk a múltban, amely akár jelenünk is lehetne, gyártanak rólunk is papírokat, hogy közéjük tartozók voltunk. Mert ez könnyen megy nekik. Tehetik, hiszen a mai napig sem tudjuk, milyen iratok, dossziék kerültek zúzdába.
Ide jutott az ország: sehova. Azt hittük, az ÁVH, a belső karhatalom, a munkásőrség szétszéledt, mert mi ezt bárgyún el akartuk hinni. Vérszomjasan várnak, hogy bármikor lecsaphassanak ránk. Miért nem tetszettünk igazi rendszerváltást csinálni?
Vámos György
MH
