A magyarországi közvélemény ambivalensen viszonyul a 2009. június 7-én megtartásra kerülő Európai Parlamenti képviselőválasztásokhoz. Sokan még a belpolitika világától is elfordultak, hónapról-hónapra nő azoknak a száma a mértékadó közvélemény-kutató intézetek felmérései szerint, akik nem biztosak abban, hogy a következő választáson bármelyik politikai erő méltó lenne a bizalmukra. Hallható az a vélemény is, hogy „Brüsszel messze van”, hogy a magyarországi viszonyokra nincsen hatással az EP-választás eredménye.Június 7-én elsősorban arról döntünk majd, hogy ki legyen az a 22 képviselő, aki Brüsszelben, az Európai Unió parlamentjében képviselje a nemzeti érdekeinket. Rögtön meg kell jegyeznünk, ez nem elhanyagolható szempont. Nehezen képzelhető el a magyar érdek következetes védelme azokról, akik szívükre tett kezükkel éneklik az Internacionálét („és nemzetközivé lesz holnapra a világ”), de azokról is, akik Magyarországon szinte naponta gúnyt űznek a nemzeti érzésből, történelmi jelképeinkből, hagyományainkból. Márpedig az, hogy Magyarország számára az Európai Uniós tagság inkább előnyös, vagy hátrányos következményekkel jár, a Magyar Kormány tevékenysége mellett az ország brüsszeli képviselőinek érdekérvényesítő képességétől is függ.
A 2004-es tapasztalatok alapján világosan látható az is, hogy komoly belpolitikai következményeket vonhat maga után az EP-választások eredménye. Mint ismeretes, Medgyessy Péter miniszterelnök 2004 nyári bukásában döntő mértékben szerepet játszott az is, hogy a májusi Európai Parlamenti képviselőválasztás során a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és társszervezetei elsöprő győzelmet arattak a megmérettetés során a balliberális kormánykoalíció felett. Meggyőződésem, hogy most is hasonlóra számíthatunk.
Abban a jóérzésű, nyitott szemmel járó emberek között nem lehet vita, hogy Magyarországon ma rossz irányba mennek a dolgok. A megélhetés egyre nehezebb, a vidéket szegénységbe taszítja a kormány tétlensége, sőt mi több, rosszindulata. A miniszterelnök-csere komédiasorozata után a porondmester változott, de a műsorszám ugyanaz marad: hogyan tud az MSZP és koalíciós tettestársa különböző megszorításokkal még több pénzt kisajtolni a már most a végtelenségig megnyomorított és anyagi ellehetetlenülésbe taszított magyar népből. Ezt a népnyúzó kormányt egy sikeres EP-választás után épp úgy el lehet távolítani, amiképpen Medgyessy Péter kormányát sikerült öt esztendővel ezelőtt.
Ehhez azonban először is arra van szükség, hogy mindazok, akik megelégelték a kommunista utódpárt hét esztendeje tartó kormányzati ámokfutását, június 7-én a szavazóurnák elé járuljanak, szavazatuk révén pedig ítéletet mondjanak a gyurcsányi úton haladó kormány tevékenysége felett.
Érdemes azonban átgondolni, kire érdemes adnia a megfontolt választópolgárnak azt az egyetlen voksot, amellyel befolyásolhatja Magyarország jövőjét. Sok párt kopogtat be ajtónkon hangzatos ígéretekkel, fellengzős jelszavakkal, szakértelmet vagy éppen megalkuvást nem ismerő erőként definiálva önmagát. Az EP-választáson induló pártok ígéreteit, programjait azonban kellő gyanakvással kell figyelnünk. A kampány ugyanis olyan időszak, mint a fiatalok életében az udvarlás: mindenki igyekszik legjobb arcát mutatni, hogy elnyerje a várva-várt kegyet – jelen esetünkben az állampolgár szavazatát. A gondok általában nem is az udvarlásnál következnek be, sokkal inkább akkor, ami mindez után következik. Célszerű hát, ha nem a pártok hangzatos ígéreteit, sokkal inkább tetteiket tesszük mérlegre.
Sok párt van Magyarországon, amelyik a soha nem látott népszerűtlenségtől övezett kormánnyal szemben definiálja magát. Ellenzéki szerepben tetszeleg a Bajnai Gordon kormányfőségét megszavazó SZDSZ épp úgy, mint a széthullott parlamenti frakciójú MDF, amely nem mellesleg Pécsett a jobboldal közös jelöltje helyett Szili Katalin MSZP-s politikust támogatja a város polgármesterségéért folyó kampány során. Látható, az MDF valójában a szocialisták szekértolója, eddig is így volt ez a színfalak mögött – a Parlamentben magam is tapasztaltam, hányszor segítették szavazatokkal vagy éppen a szavazástól való távolmaradással az MSZP-t – és most már a nyilvánosság előtt sem szégyellik ezt beismerni, amiképpen a pécsi példa is mutatja. Az MDF EP-listavezetője egyébként a korábban MSZP-s pénzügyminiszter, Bokros Lajos, aki a Horn-kormány idején megszorító csomagjával írta be magát a magyar történelembe. S hogy mindemellett az MDF még a Hit Gyülekezetének támogatására is számíthat a Magyar Hírlap értesülései szerint, az már több, mint furcsa.
Arról sem feledkezzünk el, hogy a Fidesz vezette Szövetségtől jobbra is megjelent egy olyan erő, amelyik jelen állás szerint némi eséllyel kísérli meg átlépni június 7-én az 5%-os küszöböt. Sokaknak szimpatikus lehet ennek a pártnak a harcos kiállása, a nagyrészt valós problémák néven nevezése, és nem utolsó sorban az a tény, hogy ennek a politikai erőnek a radikalizmusához képest a Fidesz politikáját langyosnak, puhának lehet láttatni. A valóság azonban mindig bonyolultabb a látszatnál. Ha a felszín alá nézzük, kiderül: az említett radikális erő pártalapítványa számára Gyurcsány Ferenc a közelmúltban 25 millió Forintot utaltatott át, a párt listavezetőnője pedig korábban liberális jogvédő volt, valamint jelenleg is az egyik közismert balliberális újságíró felesége (Vajon miről beszélgethetnek otthon a vasárnapi ebéd során a gőzölgő húsleves felett?).
S ami a legfontosabb: 2002-ben el lehetett volna kerülni a balliberális kormány hatalomba kerülését, ha a Fidesztől nem vesz el 4%-ot a parlamenti küszöböt megugrani nem képes MIÉP. 2006-ban kormányt váltott volna a Fidesz, ha az MDF nem indul külön, 5%-nyi szavazót elvéve a Szövetségtől, illetve ha egy radikális pártszövetség a bejutás minimális esélye nélkül nem visz el közel 3%-ot a legnagyobb jobboldali párttól. Egyértelmű: minden olyan párt, amelyik a baloldallal szemben definiálja magát, a Fidesztől vesz el szavazatokat, ezáltal pedig – talán nem véletlenül – az MSZP és az SZDSZ szekerét tolja. Be kell látnunk: ezt a két nemzetrontó pártot 2002 óta a radikális szavazók tartják hatalomban, akik nem az egyetlen győzelemre esélyes jobboldali pártot, a Fideszt, hanem bejutásra esélytelen pártocskákat támogatnak. S ha az említett radiális erő listavezetőnője éppen hogy átugraná a lécet, s bejutna Brüsszelbe, akkor sem történne semmi változás. Ellenben ha a Fidesz és társszervezetei, így többek közt a kereszténydemokraták és a kisgazdák toronymagasan győznének június 7-én, akkor Bajnai Gordon is úgy járna, mint Medgyessy Péter öt esztendeje – azzal a különbséggel, hogy már a szocialistáknak nincs elég ereje egy újabb párton belüli miniszterelnök-cserére, így az egyetlen lehetőség egy átütő Fidesz-győzelem után az előrehozott választás lenne.
Emellett a Fidesz vezette Szövetség azért is számít méltán a szavazópolgárok megtisztelő bizalmára, mert képviselői a legnagyobb európai konzervatív erőket tömörítő párt, az Európai Néppárt tagjaként Brüsszelben mindent következetesen megtettek öt esztendőn keresztül Magyarország érdekében – s azért, mert az elmúlt öt esztendő az ország és az Európai Unió viszonylatában nem éppen sikertörténet, azért nem ők, hanem a Gyurcsány-kormány a felelős.
Tisztelettel kérek hát mindenkit, aki egyet ért velem abban, hogy ennek a mostani kormánynak mielőbb mennie kell, a szívére és az eszére egyaránt hallgasson akkor, amikor nyár elején a szavazófülkébe lép!
Vincze László
országgyűlési képviselő
