Én leragadtam a 20 évvel ezelőtti képeknél. Amikor harcoltak önmagukkal és a hatalommal. Ebből lett valami. Valami lett. Ma a semmire játszik az, aki ezt elfelejtette és parttalanul, munka nélkül, a vezető mögé beáll, hogy kedvező profilját mutassa a sajtó. Kitölti a teret. Ezek a megélhetési legények, akik választástól választásig betöltik a képernyőket és elhessentik a munkának még a szelét is. Ők sokan vannak…Nekik gyanús mindenki, aki mozog. Ha valahol mozgolódás van.
Nekem a harcos Orbán a minta, a követendő példa. Aki vereti magát március 15-én, mert valami, valaki vezeti őt. Az Úr tenyerén lépdel.
A szókimondó ember, aki megy a bíróságra, bal profiljára tapadt géppel lép versenyt, hogy időben beérjen a tárgyalásra. Még semmi nem biztos. Lehet börtön is és lehet kijjebb tolni a szabadság falát. De ott van a hiábavalóság rémképe is. Mégis megy, baljára tapadt kamerával és megfeszül benne a várakozás. Aki ezt nem érti, a Fidesz lényegét nem érti.
Nekem a tetőre kimerészkedő Fidesz a követendő példa, amikor a srácok az antennák között egyensúlyoznak a lehetőség és determináltság pókfonalán. Szikrázó szemekkel és sima arcokkal. És egy gondolattal: ha onnan alászállnak, valamit mondani kell! Kötelező a szólás.
A zsúfolt, izzadságcseppektől terhes terem az én termem, ahol felolvassák a pontokat, melyek teljesülése esetén földre hullna az osztályharcos múlt. Valaki kibetűzi a megtervezett jövőt. Az egész olyan természetes. Határon túli magyarok szövetsége… És bennem Sütő András szellemtársam útba igazító mondata ébred, Farkas Árpád barátsága Sepsiszentgyörgyön, Király Laci és Kányádi Sándor ölelése Kolozsváron, Gál Sanyié Kassán, Váry Fábián Lacié Kárpátalján, Tolnai Ottóé Újvidéken, Baránszky Jób Lacié New Yorkban, Tűz Tamásé Hamiltonban, az Elisabeth Village gyógyintézetben, Határ Győzőé Londonban, Lakatos Demeteré Szabófalván…Aki ezt nem érti, a Fidesz lényegét nem érti.
Nekem a vastraverz alatt beszédét a történelem könyvébe felmondó Orbán Viktor a követendő példa, aki jelzőt ragaszt Nagy Imre neve mellé. A történelemkönyvet mondja tollba. Akinek van füle a hallásra, érti. Kimondja a kimondhatatlant, hogy ruszkik haza és megsejti, bevési a tudatunkba: ők, a kommunista keretlegények, vigyázat, még itt találnak ragadni! Tudja, hogy ezután jönnek majd a fanyalgók, a köpködők, de átlát a történelem falán: majd ők is érdeksorrend szerint kinőtt kiskabátja zsebébe igyekeznek bebújni. A történelem csikorgó fogaskerekű vasútját indította el a Hősök terén borzasan, kinőtt kiskabátban, örökké egyedül. Az ’56-os forradalom alapkövén álló és azt ki is mondó fiatalember a követendő példa nekem, ezért is született minden forradalmi vállalásom. Filmjeim, regényeim és könyveim. És barátaim: Pongrátz Gergely, Wittner Mária, Rácz Sándor, Bánkuty Géza, Obersovszky Gyula és még néhányan, nem sokan, de jelentős számban a legjobbak, a megtörhetetlenek, az igaziak közül.
Azóta, ha valaki azt mondja, csendesebben lépdelj, ne Petőfi forradalmi szele vezessen, mert az nem kell, idejét múlt és szalonképtelen a politika platformján, azt mondom: a Fidesz lényegét nem érted, barátom. Lehet, hogy az idő eljárt fölöttem, de a lehulló zászlót még felveszem és meglengetem, mert én még emlékszem a fiúkra: kinőtt kiskabátban, borzasan kik álmodtak valami nagyot.
Hát ezért vagyok én tántoríthatatlanul szabad. Még ha idejét múlt forradalmár is, ezerszer feljelentve. Rongyos zászlót lengető, föld- és kórházvédő.
v.Szíki Károly,
a Kisgazda Polgári Szövetség Heves Megyei elnöke
