Dr. Turi-Kovács Béla napirend előtti felszólalása írásban és videófelvételen az Országgyűlés október 28-i ülésén.

A válság nem most kezdődött, a válság akkor is jelen volt, amikor még fújták a pénzügyi lufit, a kérdés csak az volt, hogy mikor következik be a nagy bumm, ez nem érhetett senkit meglepetésként, voltak, vannak országok, amelyek készültek is erre. A válságot követően a világ alapvetően változik, ezt egyre többen a döntéshozók közül is kényszerűen felismerik. Különösen igaz ez Magyarországra, hogy miután végzetesen eladósították, az ország népét pedig hazugságokkal elaltatták, most elérkezett az igazságnak nem az órája, hanem annak hosszú évei.

A válság a reálgazdaságban megkerülhetetlenül, mindeddig ismeretlen méretű munkanélküliséggel fenyeget, miközben az emberek számára biztosítható segély központi forrásai nem nőnek, hanem csökkennek. Magyarországon ma vannak olyan térségek, ahol a falvakban élők 80%-a van munka nélkül, de olyan is van, ahol az önkormányzaton kívül senkinek nincs munkája. Az egyetlen megélhetési forrás a segély. A segélyezés jelenlegi formája nyilvánvalóan fenntarthatatlan, ebben egyetértés van. Azt, hogy a segélyt munkához kell kötni, néhány elszánt munkakerülőt kivéve (ezek gyakran jól fizetett alapítványi emberek) senki nem tagadja. Az is tény viszont, hogy a jelenlegi lehetőségek is legfeljebb egyötöd, de egyes források szerint csak egytized részének képes a munkanélkülieknél közmunkát biztosítani. Esély sincs arra, hogy az elkövetkezendő években mindenekelőtt a falvakban, de dél-Baranya, dél-Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi részein, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nógrád megye nagy részében új munkahelyeket lehetne létesíteni.

Ugyanakkor a munkaerkölcs az elmúlt hat esztendőben soha nem látott mélypontra jutott, a falvakban, kistelepüléseken, a háztáji állattartás, zöldség- és gyümölcstermesztés értelmét és okát vesztette, mert már sokkal többen vannak azok, akik csak a megtermelt javak begyűjtésében érdekeltek. A hatóságok tehetetlenek, a lopások következmény nélküliek, a szerencsétlen idős emberek kétségbeesett módon védekeznek, majd maguk is felhagynak a termeléssel. A munka becsületét és értelmét vissza kell állítani. Arra vonatkozó adatok nincsenek, hogy a haszonállattartás a háztartásokban milyen módon csökken, de a tapasztalati tények azt bizonyítják, hogy nagyrészt megszűnt. A sertéstartás példája azt igazolja, hogy ez a folyamat így igaz már az egyéni gazdaságokban is, 2004-ben 1 millió 768 ezer (ebből 117 ezer anyakoca) ugyanez 2008-ban 1 millió 252 ezer (74 ezer). A baromfiállomány: 2004-ben 21 millió 35 ezer, ebből tojó 10 millió 356 ezer, 2008-ban 17 millió 757 ezer, ebből tojó 4 millió 552 ezer.

Azt javasoljuk, hogy elvként általánosan el kell fogadni, felülírhatatlan módon, hogy a szociális segély munkához köthető. Minden olyan helyen, ahol a segélyt igénylő kerttel rendelkezik, az állattartás, a zöldségtermesztés elvárható munkafeladat. A beindításhoz szükséges források megteremtése az Európai Uniós források átcsoportosításával minden nehézség nélkül megoldható. További javaslatunk: egyetlen fillérbe sem kerül, meg kell hozni azt a döntést, hogy az állattartás az állattartás szabályainak betartásával, önkormányzati rendelettel nem tiltható meg. Ma, ha valakit zavar a kakaskukorékolás, akkor addig jár az önkormányzathoz, míg az állattartást be nem tiltják. Aki élt falun, tudja, hogy akinek telke van, annak munkája is lehet.

(kpe.hu)

A felszólalásról készült videofelvétel az alábbi linken olvasható:

http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=122803