- Mindenki nagy izgalommal várta Gyurcsány legújabb programismertetőjét, amelynek menetrend szerinti érkezésében voltaképpen semmi meglepő nincsen, hiszen az elmúlt négy évben jó néhány "programot" tárt az ország elé. Volt száz lépés, 7 és 48 pont is. Mit lehet várni a legújabb kinyilatkoztatásokból? Ez hogyan befolyásolhatja az őszi eseményeket? Főleg, hogy az SZDSZ "szalonellenzéki" szerepét játssza, miután kilépett a koalícióból.
- Gyurcsánynak ez már a sokadik programtervezete, javaslata. A közvélemény már joggal gondolja, hogy elég a sokféle elképzelésből, koncepcióból, melyekből semmi sem valósul meg. Van egy kisebbségi kormány, amely olyan helyzetben van, hogy az eltelt 100-120 napban láthatóan semmit sem tudott érdemben lépni az ország ügyeivel kapcsolatban. Az igazi kérdés, hogy ez a formáció Magyarországon működőképes variáció-e, vagy sem. Látható: nem az. Vannak országok, ahol léteznek kisebbségi kormányok, ám ott egy egész másféle politikai kultúra él, vannak közösen elfogadott értékek és célok, illetve kedvezőbbek a gazdasági körülmények is. Emellett a kormányzat és az ellenzék viszonya sem a végletekig kiélezett, e tekintetben elég a skandináv országokra gondolni, ahol gyakori a kisebbségi kormányzás. Több probléma is van az MSZP-kormánnyal, egyrészt nincsen olyan társadalmi felhatalmazása, ami egy legitim működést eredményezhetne. Emellett nemcsak társadalmi felhatalmazása nincsen, de az SZDSZ kilépésével és többé-kevésbé szembenállásával parlamenti többsége is elfogyott, és cselekvőképtelen állapotba került. Tehát sem legitimitás, sem cselekvőképesség nem jellemzi a Gyurcsány vezette alakulatot. Ezt mutatja az elmúlt kicsivel több mint száz nap is, hiszen érdemben semmilyen tevékenységet nem folytattak. E két tényező miatt teljesen mindegy, hogy Gyurcsány éppen milyen programmal áll elő, az alapproblémákon ez nem képes változtatni. Nevezetesen, hogy a kisebbségi MSZP-kormány egy cselekvésképtelen konstrukció itt Magyarországon. Az egérút - és ez az egyetlen lehetőségük -, ha újra elkezdik keresni az SZDSZ kegyeit. Vagyis szembemenve azzal, amit az elmúlt hetekben is mondtak, váratlanul meghirdetnek egy komolyabb adó- és járulékcsökkentési programot.
- Kóka éppen az elmúlt hétvégén beszélt mintegy ezermilliárdos kiadáscsökkentés szükségességéről, amely szerinte azt mutatja majd meg teljesülése vagy szőnyeg alá söprése esetén, hogy a kormány versenyben akar-e maradni, vagy éppen csak Gyurcsány túlélése a cél.
- Igen, és ez az egyetlen kiútja az MSZP-kormánynak, hogy ismét teljesen az SZDSZ alá játszik annak érdekében, hogy a Fodor vezette párt mégiscsak támogassa őket. A kérdés az, hogy vajon mennyire vehető komolyan egy ilyen kisebbségi kormány, amelyik immáron sokadik radikális fordulatát hajtja végre - mindig a körülmények változó szorításának megfelelően, s kizárólag mindig a hatalom megtartásának kizárólagos céljától vezérelve. A kiindulópont egy neoliberális megszorító program volt, amely az egészségügyet privatizálni akarta, amely komoly leépítéseken, a szociális megszorítások mentén fejtette volna ki hatását - és ugye a folyamat el is kezdődött -, ám ezt a referendum eredménye miatt egyszerűen eldobták. Gyurcsány ekkor feladta a neoliberális elveit: belehullott a szocialisták ölébe, a hagyományos szocialista koncepcióba. Vagyis március után már a szociális kiadások színvonalának megőrzéséről, az egészségügy privatizációjának leállításáról, az adócsökkentés elhalasztásáról beszéltek. Gyurcsány tehát a népszavazás után nagyot váltott, és maga a kormányzat is, neoliberálisból visszatértek "szocialistába", minek következtében a szabaddemokraták kiléptek a koalícióból. Ha ezt most újra megfordítja a kisebbségi kormányzat a hatalom érdekében, akkor ez az egész politikai "játék" egy nevetséges, teljesen kiszámíthatatlan, szigorúan a hatalom megtartásának érdekében véghezvitt kormányzás marad. Könnyen lehet, hogy előállnak egy - az SZDSZ kegyeit kereső - "gyengített" adócsökkentési programmal. Ez a konstrukció amellett, hogy működésképtelen, hiteltelen is. Persze ettől még elvileg összejöhet egy, az SZDSZ lojális támogatásán nyugvó együttműködés, ami egy ideig eldöcögteti az MSZP-kormány megroggyant szekerét.
- Az SZDSZ már koalíciós társnak is mostoha volt, hiszen szinte folyamatosan zsarolták az MSZP-t. Azóta is fenyegetőznek, hogy nyár végére legyen valamilyen program, vagy... igazából senki sem tudja, mi lesz. Gulyás József egy interjúban arról is beszélt, hogy nem az SZDSZ miatt van szükség új programra, hanem mert az ország nem működhet úgy, hogy nem kiszámítható, és nincsen közbizalom. De ez nem egy új megállapítás. Az elmúlt években minden intézkedés az ad hoc jelleget öltötte magára, mintha semmilyen logika nem lenne az intézkedésekben. A közbizalom szintjéről ne is beszéljünk.
- Le kell szögeznünk: az MSZP demokráciafelfogásával óriási problémák vannak. Korábban, amikor felvetődött az előre hozott választások lehetősége - például az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után, amikor kiderült, hogy manipulálták a választásokat, és átverték, becsapták a szavazókat -, akkor ők azt mondták, hogy többségük van a parlamentben, Gyurcsány bizalmi szavazáson is képes volt nyerni. "Többségünk van a parlamentben, hát miért mennénk?" - gondolták a kormánypártok akkor, a következő fordulat viszont már az volt, hogy kisebbségbe kerültek. Immáron nincs meg a többségük a parlamentben, és láss csodát, továbbra is maradnak, ragaszkodnak a hatalomhoz. A legdöbbenetesebb fordulat azonban mégis a legutóbbi: Lendvai Ildikó arról kezd beszélni, hogy ha nem lesz a költségvetés megszavazva, akkor sincs semmi baj. Amit látunk most: döbbenetes távolodás az európai demokratikus normáktól és a közmegegyezéses elvárásoktól. Ha egy kormányzatnak parlamenti többsége van, akkor még formálisan hatalom maradhat, bár emlékezzünk Gerhardt Schröder német kancellárra: meglévő többsége ellenére az előre hozott választások mellett döntött 2005-ben, amikor érezte, hogy elfogyott a bizalom, a támogatás. Ha azonban a kisebbségi létben sem mond le a kormányzat, az már élesen mutatja az eltávolodást a demokratikus normáktól. Ám a Lendvai-féle tézis valóban megdöbbentő, minden elképzelhetőn túltesz. Vagyis: hiába nem fogadja el a parlament a jövő évi költségvetést, mi akkor is kormányzunk tovább - hiszen alkotmányos jogszabály alapján ilyenkor az előző évi büdzsé marad érvényben - nos, ez tipikus pártállami logika. Lendvai szavaiban az a logika tér vissza, hogy mindenképpen "nekünk kell hatalmon maradnunk". Ez olyan élesen ellentmond az európai normáknak, hogy csakis afrikai diktatúrákban tudom elképzelni, hogy költségvetés és társadalmi támogatottság nélkül továbbra is hatalmon maradjon egy kormány.
- Ebben a gondolkodásban benne lehet az is, hogy a szocialisták továbbra is számítanak az SZDSZ jóindulatára? Kalkulálhatnak azzal a forgatókönyvvel, hogy képesek lesznek közös nevezőre jutni az egykori hitvessel. Az SZDSZ "nem fekszik le" - de a tapasztalat azt mutatja, hogy ez előbb-utóbb mindig megtörténik.
- Az MSZP továbbra is kalkulál az SZDSZ-szel. Úgy gondolják, hogy kisebb engedmények árán félig-harmadáig teljesítik az adóprogramot, és akkor már lehet egyezkedni az SZDSZ-szel, mert az úgyis visszavágyódik a hatalomba, és újra megállapodnak valamilyen konstrukcióban, esetleg az SZDSZ vissza is megy a koalícióba. Ám szerintem a helyzet most változott egy kicsit. Nem gondolták volna Gyurcsányék, hogy az SZDSZ kilép a koalícióból. De a párt ezt megtette, holott senki nem számított rá. Ez mindenképpen jelentős változás. És a vezető SZDSZ-esek legutóbbi nyilatkozatai is arra utalnak, hogy a dolgok nem fekete-fehér alapon dőlnek el. Aki A-t mondott, mondjon B-t is. Az első lépést az SZDSZ megtette, és úgy tűnik, most komolyan végiggondolják, hogy érdemes-e támogatni a kisebbségi kormányt. Nem arról van szó, hogy nem szeretnének visszatérni a hatalomba. Azt kell végiggondolniuk, hogy valóban bennmaradhatnak-e a politikai erőtérben, ha még egyszer visszatáncolnak az MSZP karjaiba. Ha újra támogatják a szocialistákat valamilyen szerencsétlen kompromisszumok mentén, 2010-ben szinte biztos, hogy kiesnek a parlamentből. Ha azonban vállalják, hogy nemet mondanak, nem szavazzák meg a költségvetést - akkor ebből már következik az előre hozott választás is. Hiszen mindegy mit mond az MSZP, megvan a többség a parlament feloszlatásához.
- Fodor többször is szólt arról: ha nincsen megegyezés az MSZP-vel, akkor jöhetne egy szakértői kormány, majd az előre hozott választás is. Kóka ebben a témakörben nem nagyon hallatta a hangját. A törpepártban még nem dőltek el az erőviszonyok, Kókának ott van a frakció, ami erőpozíció akkor is, ha Fodor Gábor az elnök.
- Ez igaz, és jelen pillanatban Gusztos Péter neve lebeg kompromisszumos frakcióvezetőként a párt falai között. Fodor mondja: ha nincs megegyezés a szocialistákkal, akkor a második megoldás a szakértői kormány, és csak azt követően jöhet szóba az előre hozott választás. Én csak feltételeztem azt a helyzetet, hogyha az SZDSZ nem szavazza meg a költségvetést, akkor elvileg lehetőség lenne arra, hogy eljussunk az előre hozott választásokig, mert akkor Fodorék is ellene vannak a kormányprogramnak, illetve a költségvetési koncepciónak is. Az előre hozott választásokra legkorábban tavasszal kerülhetne sor, az még egy szűk egy év. Az SZDSZ gondolhatja azt, hogy ennyi idő alatt vissza tudja csábítani azokat a szavazókat, akik az elmúlt évek, illetve hónapok során elhagyták a pártot - éppen az MSZP-vel való kokettálás miatt. Elvileg egy év alatt az SZDSZ felmutathat egy olyan önálló, markáns, az MSZP-től is távolságot tartó politikát, mely az előre hozott választásokon bejuttatja az SZDSZ-t a parlamentbe. Elképzelhető tehát, hogy az SZDSZ-ben megerősödött egy olyan gondolat, hogy nem kell mindenáron együtt menni az MSZP-vel, mert az valóban a végzetüket jelentheti. Jómagam azt gondolom, hogy az ellenzék összes pártja által létrehozni egy konszenzusos szakértői kormányt gyakorlatilag lehetetlen. Ezért vélem úgy, hogy ebben a pártpolitikai felállásban a szakértői kormánynak jóval kisebb az esélye, mint az előre hozott választásoknak.
- Elképzelhető-e, hogyha mégis előre hozott választások következnek, akkor az SZDSZ arra is használná az aktust, hogy egyfajta tabula rasa keretében Fodor vezetésével egy új politikai korszakot nyisson a választások után? Akkor már egy új, vitális, "ropogós", megújult eszmékkel operáló, antikommunista formáció próbálhatna gyökeret verni a politikai erőtérben.
- Valószínű, hogy ez az egyetlen járható út az SZDSZ számára. Ha jobban végiggondolják, nem sok választásuk van, minthogy komolyan veszik a liberális értékeket és a szocialista-szociáldemokrata elvekkel szemben is ragaszkodnak hozzájuk. Vagyis valóban egy olyan liberális párttá válik az SZDSZ, amely mintegy "középről" kritizálja a szocialista pártot, és valóban fellép az osztogatás, pártállami attitűdök, a szocialista mutyi és korrupció, az eltúlzott rendőri beavatkozások, túlkapások stb. ellen, illetve a szólás- és gyülekezési szabadság védelmében. Ez az egyetlen lehetősége a pártnak a megmaradásra. A másik verzió, hogy 2010-ben kiesik a parlamentből. Az SZDSZ mára oly mértékben elveszítette az arcát, hogy cselekedniük kell. Látniuk kell azt is, hogy az utolsó sanszba kapaszkodnak bele, ha képesek szembemenni az MSZP-vel. - Úgy tűnik, hogy csend van az MSZP-ben, ám meglehetősen sok ilyen-olyan szervezet, formáció, szerveződés hallatja a hangját a szocialista párt felső vezetésének döntéseivel szemben. A Másképp - más kép mozgalom, amelynek gyökerei egészen az egyik pécsi MSZP-alapszervezethez nyúlnak vissza, egyenesen Gyurcsány leválására buzdít. Ezek a kezdeményezések összeállva a Szili-féle csoportosulással, az MSZP egyik legkritikusabb tagozatával, a Társadalompolitikai Tagozattal, beindíthatnak-e egy valóban erős erjedést, turbulenciát, ami esetleg tényleg eltávolítja Gyurcsányt? - Nagyon komoly figyelmet kell szentelni erre a mozgalomra. Ez a kezdeményezés több parlamenti képviselőt is érint, ez adja a súlyát. Mert például a Társadalompolitikai Tagozat nem elég erős ahhoz, hogy a parlamentben is ellentábort képviseljen. (Interjúnkat Gazsó Ferenccel itt olvashatja - a szerk.) - Őket ráadásul "kinyírták", hiszen megvonták az országos minősítésüket is. - Pontosan így van. A Szili Katalin-féle vonalvezetés számomra túl sok felszínt, ám kevesebb bátorságot, tartalmat mutat. Eléggé szellős ez a csoportosulás, és sokszor torpan meg, esik vissza - akár maga Szili Katalin is. Egy lépést előre, kettőt hátra. A Másképp néven futó kezdeményezés viszont komolyan vehető, és érdemes rá odafigyelni, akár még meglepetést is okozhatnak az ősz folyamán. Ha 30-40 képviselő csatlakozik a pécsiek mozgalmához, akkor már ennek komoly jelentősége lehet. Ők azt akarják: Gyurcsány távozzon, és válasszák külön a pártelnöki és a miniszterelnöki pozíciót. Ez egyfajta kíméletes búcsú is lehetne Gyurcsánytól, afféle "valami maradjon neki"-elképzelés. Azonban hozzá kell tenni ehhez, hogy egy újabb, parlamenti választások nélküli miniszterelnök-cserét már nem fogadhat el az ellenzék. Az elmúlt két évben, a 2006-os, meglehetősen bizonytalan választások óta egy illegitim kormányzat már annyiszor és annyifelé váltott irányt, hogy azt elfogadni, hogy ők most egy kormányfőt egyszerűen lecserélnek egy szimpatikusabb személyre, és ennek semmilyen politikai következménye ne legyen - nos, abba az ellenzék egyszerűen nem mehet bele. És ebben a tekintetben ide értem az SZDSZ-t is. Akkor az ellenzéknek teljes joggal és indokoltan kellene fellépnie azzal szemben, hogy "gyerekek, már megint ti magatok intézitek el magatok között a kormányzás és a hatalom kérdését, örökké ti váltotok és kezdtek új irányt", miközben soha nincsen választás, illetve társadalmi felhatalmazás e folyamatok mögött. Ez egy ponton túl elfogadhatatlan, alapjaiban ellenkezik a demokratikus normákkal, már-már az egypártrendszer visszatérését jelenti. Ám lehet, e csoportozat tagjaiban az is felmerült gondolatként, hogy Gyurcsány miniszterelnöki pozícióból való leváltása magával hozhat egy szakértői kormányt. Most még a folyamatok a mélyben, a háttérben zajlanak, "fecseg a felszín, hallgat a mély", kifejezetten a háttércsapatoké a szerep. Még nem lehet megmondani, hogy mi történik. De elképzelhető: ez az új csoportosulás komoly változásokat hoz az ősszel. - Ezekbe az erjesztő folyamatokba miképpen tudna a Fidesz egyfajta katalizátorként belépni? - A Fidesz hatalmas sikert ért el a népszavazással, 3,3 millió szavazó valóban történelmi léptékű győzelmet hozott. Párt még sosem nyert választásokat ennyi szavazattal. Az viszont kicsit meglepő volt, hogy e hatalmas siker után aznap vagy másnap egyetlen mondatban nem hangzott el, hogy ebből le kell vonni a politikai következtetéseket Gyurcsány Ferencnek és kormányának. - Merthogy a demokratikus attitűd azt követelte volna, hogy ilyen súlyú és mértékű bizalomvesztés után le kell mondani a hatalomról. - Igen, mert ha ekkora tömeg van ellenük, akkor hiába vagyunk két választás között. Nagyon jól tudjuk: az előre hozott választás egy természetes korrekciós intézménye a demokráciáknak. Ugyanis négy éven belül történhet olyan súlyú hitelvesztés, olyan mértékű kormányzati lejáratódás, amikor egyszerűen egy országnak nincsen ideje arra, hogy kivárja a négy évet, mert azalatt tönkremehet az adott ország. - Ez csak erős, stabil demokráciákban működhet. - Erős, nyugat-európai demokráciákban rengeteg előre hozott választás volt, van és lesz is. Egy ilyen népszavazási eredmény után - s persze az őszödi beszéd óta folyamatosan! - ez joggal vetődik fel. A Fidesz tehát eleinte nemigen gyakorolt nyomást a kormányra, azóta változott a helyzet, a párt elnöke például szinte minden lehetséges alkalommal elmondja, hogy Magyarország számára a legjobb megoldás az előre hozott választás lenne, s a Fidesz készen áll a megmérettetésre és a kormányzásra. Az ország igen rossz politika, gazdasági és nem utolsósorban lelkiállapota meg is követeli az ellenzéktől, hogy a lehető leggyorsabban igyekezzen változtatni a fennálló állapotokon, nem pártérdekből, hanem a nemzet sorsa iránt érzett felelősségből. Ezért gondolom, hogy a Fidesz az ősz folyamán minden törvényes és alkotmányos eszközt meg fog ragadni a fenti cél elérése érdekében. Látható, hogy készül-formálódik az ellenzéki párt alternatív kormányzati programja is, amelyből az ősz folyamán nyilván az eddigieknél is többet ismerünk meg. A közvélemény-kutatások is azt jelzik, hogy a társadalom nincs elzárkózva egy előre hozott választások megtartásától.
- Maga a magyar társadalom mint közösség, milyen befolyással lehet e folyamatokra? - Minden közvélemény-kutatás egyöntetűen mutatja, hogy a megkérdezettek igen jelentős többsége az előre hozott választásokat tartja a legmegfelelőbb megoldásnak. Márpedig ez nagyon fontos: nagyon gyakran beleesünk abba a hibába, hogy mindig csak azt figyeljük, mit akar az egyik vagy a másik párt, politikai elitcsoport, azaz "elitpolitizálunk", holott nem az lenne a legfontosabb, hogy a társadalom, a választópolgárok véleményére figyeljünk?
Előre hozott választásokra is éppen azért van szükség, hogy a tekintélyét és a bizalmat teljességgel elvesztő kormányzat helyére társadalmi legitimitással bíró kabinet kerüljön. Éppen ezért érdemes odafigyelni a budakalászi polgári körök által indított aláírásgyűjtő mozgalomra is, mely célul tűzi ki a parlament feloszlatásának kikényszerítését és az előre hozott választásokat. Magyarországnak végre már nem mutyimegoldásokra, hanem katarzisra van szüksége.
MNO
