Az MSZP kétségbeesetten keresi a módszereket, hogy közömbössé vált és elpártolt híveit visszahódítsa. A legújabb ötlet a krízisalap, amelyet a kormány a bajba jutott emberek megsegítésére hozott létre. De ahogy náluk szokás, először az embereket szólították fel az alapba való adakozásra. Később aztán rájöttek, hogy már megint hibáztak, mert a jótékonykodást illett volna magukon kezdeni. Ezért aztán váratlanul bejelentették, hogy a frakciótagok egyhavi fizetésüket beleteszik a krízisalapba.
Szép tett, gondolhatnánk, még akkor is, ha tudjuk, hogy a több milliót keresőknek az egyhavi képviselői fizetés nem fog hiányozni. Azonban az a baj, hogy az egész ötlet cinizmus – a javából! Miért? Két dolog miatt is. Először is azért, mert a válságot, amely miatt az emberek egyre nagyobb százaléka szorul támogatásra, elsősorban a hozzá nem értő, pocsékoló és korrupt kormányzás okozta.
Nézzük a tényeket! Amióta az MSZP–SZDSZ-koalíció kormányoz, szinte folyamatosan megszorításokat alkalmaznak. Természetesen tudom, hogy az SZDSZ már nincs a kormányban. Azonban mindenki számára nyilvánvaló módon – amikor megszorításokról van szó – továbbra is a kormány első számú támogatója. Sőt ellenzékből általában túl is tesz a kormányon, még több megszorítást követelve, mint amennyit a kormány kitalál. Ennek hatására a gazdasági növekedés nálunk már akkor csökkenni kezdett, amikor még híre sem volt a válságnak. 2008 óta pedig zuhanórepülésben szűkül össze a nemzeti jövedelem. Az államadósság viszont gyorsuló ütemben növekszik. Többek között azért, mert a kormány az IMF-től, a Világbanktól, az EU-tól is hitelt vett fel, a pénzt pedig az adósságterhek törlesztésre fordítja. Vagyis nem törődik azzal, hogy ha a gazdaság élénkítésébe továbbra sem fektet be, akkor csak sokkal később és további eladósodás árán lehet majd életet lehelni a gazdaságba. Közben nő az infláció, romlik az életszínvonal, csökken a születések és nő a halálozások száma. Káosz uralkodik az egészségügyben és az oktatásban. Mindemellett tovább fogy a maradék nemzeti vagyon. Az elszegényedés már a külföldi látogatóknak is szemet szúr: nemrégiben egy angol barátom mondta, hogy megrázó számára azt látni, hová csúszott le az ország az elmúlt hét év alatt.
Dióhéjban ennyi az MSZP–SZDSZ-kormányzás mérlege. Ezek után néhány tízezer forintnyi segélyt felkínálni a tönkretett embereknek mértéktelen cinizmus. Akkor, amikor nyilvánvaló, hogy mit kellene tenni: munkahelyeket teremteni, hogy ne nőjön tovább a szegénység; adókat csökkenteni, nem emelni, hogy a cégek terhei csökkenjenek, és tudjanak beruházni, új dolgokba kezdeni, és ehhez embereket felvenni; az életszínvonal megszorításokkal való csökkentése helyett erősíteni a hazai keresletet azért, hogy a hazai piac ne üljön le teljesen, és ne lehetetlenítse el a hazai kis- és közepes vállalkozásokat. Azaz a megoldások nyilvánvalóak: előre és nem hátrafelé kellene menni. A kormány ehelyett továbbra is a gazdaság teljes leültetésén munkálkodik, és az áldozatoknak pedig nem is halat, hanem csak kis "sneciket" kínál. Válsághelyzetben ugyanis néhány tízezer forint talán kitolhatja egy rövid időre a családi csőd bekövetkeztének időpontját, de a csődhelyzet biztos elkerüléséhez kevés.
A következő kérdés az, hogy kiknek és hogyan osztják majd a pénzeket. Ismerve az ország korrupciós helyzetét, nagy a valószínűsége annak: ezek a pénzek sem az igazán rászorulókhoz jutnak el. Hiszen tudjuk, a magyar ember szégyelli a szegénységét, és ezért segélyt kérni sem nagyon szeret. Így könnyen előfordulhat, hogy ezzel az ötlettel az MSZP ismét csak a saját szavazóbázisának üzen, azt próbálja visszahódítani. Ehhez pedig a jól ismert, az embereket megalázó, függővé tevő módszert, a segélyezést alkalmazza. Azonban nem segélyre, hanem munkára lenne szükség. Azt pedig csak hozzáértő gazdaságpolitikával és korrupciómentes kormányzással lehetne teremteni. A gazdaságpolitika fontos eleme kellene, hogy legyen az új állásokat teremteni képes vállalkozói réteg, a középosztály megerősítése, helyzetbe hozása. Ezzel szemben a kormány az adóemelésekkel, az APEH pedig a vállalkozási környezetet rontó gyakorlatával éppen a középosztályra méri a legnagyobb csapást. Az ország pénze ugyanakkor a rossz döntések és a tovább erősödő korrupció miatt fogy.
Ausztráliában a miniszterelnök levelet írt a pénzügyminiszternek, azt kérve, hogy egyik vállalkozó ismerőse pályázatát kedvezően bírálja el. A levél nyilvánosságra került. Most az ellenzék a miniszterelnök és a pénzügyminiszter azonnali lemondását követeli. Nálunk 2002 óta hányszor kellett volna már lemondania a kormánynak sokkal nagyobb korrupciós ügyek miatt? A korrupció éppen úgy rontja a gazdaság megerősödésének esélyeit, mint a színvonaltalan kormányzás. Az embereknek nem kis halat, hanem hálót, azaz munkát kell adni. Ehhez pedig nem krízisalapra, nem jótékonykodásra, hanem kormányváltásra van szükség.
Magyar Hírlap
