Az Országgyűlés május 26-i ülésnapján Dr. Turi-Kovács Béla napirend előtt szólalt fel a Parlamentben "A Kormány és az aszály kettős szorításában" címmel.
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Hét év telt el a szocialista-liberális regnálásból, hét olyan esztendő, amely után most már a végéhez közeledünk minden bizonnyal ennek a szocialista hatalomátvételnek, uralomnak. Nos, ez az időszak most már lassan elemzést igényel, és különösen aktuálissá teszi ezt az a konkrét helyzet, amely most kialakult a mezőgazdaságban. Az elmúlt hét évben különböző súlyos válságok sújtották a mezőgazdaságot, természeti csapásoktól kezdődően a kormány tevékenységéig, mulasztások, szándékolt cselekvések. Mindezek a mezőgazdaság számára rendkívül nehéz helyzetet teremtettek.
Az az aszályhelyzet, ami most kialakult, nem az egész országban jelentkezik, és éppen ezért különösen veszélyes, hanem egyes térségekben, és már ahogy az lenni szokott, éppen azokban a térségekben, ahol a legnagyobb a munkanélküliség, ahol rendkívüli nagy a szegénység, azokon a helyeken, ahol a kisbirtok úgyis az utolsó és végső csatáit vívja. Ezek a megyék elsősorban Szolnok megye, Hajdú-Bihar megye, Dél-Békés, a homokhátság, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, és bizonyos tekintetben nyilván a homokhátság miatt Bács-Kiskun megye is. Ezekben a megyékben is egyes térségeken belül különösen nagy az eltérés, nem egy-egy egész megyéről van szó időnként, hanem egy-egy kisebb térségről, ahol azonban a pusztítás olyan mértékű, hogy ott a kisebb birtokok nem tudnak talpon maradni segítség nélkül. Ezért itt az azonnali segítség megkerülhetetlen.
Mindenekelőtt úgy gondolom, elsősorban a károk felmérésére van szükség, éspedig nem országos statisztikai adatokra, hanem az egyes kistérségekben megmutatkozó helyzetet kell pontosan felmérni, és ott a segítséget a lehető leggyorsabban megadni. Ahol még az öntözéssel lehet valamit segíteni, ott nyilvánvaló, hogy meg kell teremteni annak a feltételét, hogy az öntözővíz elérhető legyen, azaz ezeken a területeken most az öntözővíz díját el kell törölni. Azokon a helyeken, ahol már nem lehet segíteni, ott garantálni kell, hogy az újraindulás lehetséges legyen, következésképpen a föld ismételt megművelése, a szükséges vetőmag és vetőanyag biztosítása, mindehhez segítség nélkül ezek a kisbirtokok nem juthatnak hozzá.
De hát azt gondolom, hogy a természeti csapások jöttek, újra jönnek, ezek kormányoktól függetlenül újra és újra jelentkeznek. Más kérdés, hogy milyen reakciók vannak. Azt gondolom, mindezeket azonban csökkenteni - ha elkerülni nem is lehet - csak hosszabb távú programokkal lehetséges.
Mindannyian mondjuk, a kormány is mondja évek óta, hogy a magyarországi haszonállattartás, valamint a mezőgazdaságon belül a növénytermesztési ágazat egyensúlya megkerülhetetlen. Ezeken a területeken, éppen Dél-Békésben, a homokhátság nagy részén nagyon jelentős állattartó-társadalom van, amelyek segítség nélkül nem fognak megmaradni, hiszen a takarmány olyan árat fog elérni, aminél már a most is gazdaságtalan állattartás nagyrészt meg fog szűnni. A tejtermelők végveszélybe kerültek, tudjuk, a sertéstartás az 5 millióról a regnálás átvételétől a mai napig mintegy 3 millióra csökkent, a további csökkenés már elviselhetetlen lesz. Azt gondolom, hogy itt, ezeken a helyeken stratégiai beavatkozásra van szükség.
De ugyanez a helyzet a termelőágazatokon belül a növénytermesztés esetében is. Ha nem tudjuk a hazai vizeinket fölhasználni, ha nincs vízvisszatartás, ha nincs vízgazdálkodás az elkövetkezendő években, és erre nincs egy továbbmutató stratégia, akkor lehet tűzoltással próbálkozni, különböző megállapodásokat kötni, majd azokat meg nem tartani, de ezek nem segítenek sem a kormányon, sem azokon, akik a mezőgazdaságból kívánnának élni. Ezért egy ilyen stratégia kidolgozása párton és kormányon túlmutató, úgy gondolom, hogy az elkövetkező polgári kormány feladata lesz, de már most jó lenne és célszerű lenne, ha legalább elindulnának bizonyos mozzanatok, amelyek segítenék ezt az ügyet.
Én arra kérek mindenkit, elsősorban azokat, akik abban bíznak, hogy ők a 100, 200 vagy akár 500 vagy 1000 hektáros nagybirtokon nincsenek veszélyben - ugyanolyan veszélyben vannak szinte, mint a kisebbek -, hogy legyenek erősek. Ha a tőke elkezd Magyarországon földet fölvásárolni, ők se menekülnek. Következésképpen az egy közös érdek, hogy Magyarországon egy olyan erős gazdaság jöjjön létre, amely képes ellenállni ennek a nyomásnak.
Ezen belül is még egyszer ismételten nagy hangsúllyal mondanám: a kormány felelőssége óriási. Szeretnék erre rámutatni, ha lehet a világban hatalmas autógyárakat óriási állami beavatkozásokkal megmenteni, akkor meg kell menteni a hazai feldolgozóipart, meg lehet menteni. Nem olyan óriási pénz kell ahhoz, hogy az állam be tudjon szállni egy-egy olyan, már csőd közelbe vagy csődbe került cégbe, amelynek az irányítását át kell venni ilyenkor, és értelemszerűen aztán privatizálni vagy aztán ismét privát kézbe adni, ha az már tisztességesen és jól működik, és akkor is az állami felügyeletet biztosítani. Ezek a programok megvalósíthatók. Szándék kell hozzá, olyan szándék, amely a magyar vidéket tartja elsősorban szem előtt.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
ELNÖK: A kormány nevében Gőgös Zoltán államtitkár úr kíván válaszolni az elhangzottakra.
GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Szerencsére az informatika segítségével nagyon könnyen tetten érhetők a korábbi cselekedetek és a mostani szavak közötti különbségek. 2001-ben volt egy nagyon komoly aszály, azt hiszem, a mostanihoz hasonló, amikor képviselő úr még miniszter volt, környezetvédelmi miniszter. Akkor volt egy interpelláció 2000. XI. 28-án, amit egy fideszes képviselő, Vígh Ilona tett fel Torgyán miniszter úrnak, aki nagy büszkén mondta, hogy kárenyhítésre a súlyos aszálykár miatt 300 hektár alatt 2500 forint/hektár forrást szán a kormány.
Ha ezt jól kiszámolom, figyelembe véve a magyarországi birtokviszonyokat, az olyan 1,5 milliárd forint volt akkor. Nem tudom, képviselő úr kormánytagként akkor azt sokallta vagy kevesellte. Mindenesetre azért annyit szeretnék mondani, ha semmi mást nem tennénk, csak a kárenyhítési alapot használnák fel, ami most nagyjából 5 milliárd, az akkor is négyszerese annak, amit akkor tettek, képviselő úr, de én tudom, hogy ez a szlogen él, hogy más egy választási program meg más egy kormányprogram, ezt már megszoktuk, de azért higgye el, hogy felelősen gondolkodunk erről a történetről.
Ezzel szemben 2003-ban, amikor volt szintén egy aszály, szocialista kormány volt akkor is, az első, akkor ezt nagyjából mi 60 milliárddal enyhítettük, ebből 10 milliárd vissza nem térítendő támogatás volt, és egy 50 milliárdos, nagyon kedvező hitelt is kaptak akkor a termelőink. Nyilván ezzel se lehetett az akkori károkat teljes mértékben enyhíteni, ahogy most se lehet várhatóan 5 milliárd forinttal, ezért nyilván mindent meg fogunk tenni azért, hogy az egyébként az Európai Unióban egyedülálló kárenyhítési alapon keresztül valamit tudjunk segíteni.
Azért arra felhívnám a figyelmet, hogy nagyon szórt ez a dolog, és hogy kinek mennyi kára van, az nagyon függ attól, hogy mennyire ismeri ennek a szakmának a csínját-bínját, mennyire tartja be azokat a korszerű technológiai követelményeket, amikkel nagyjából megduplázható a termés még akkor is, ha aszályos időszak van.
Képviselő úr is említette, hogy milyen fontos az öntözés. Szeretném jelezni, hogy a mostani helyzetre tekintettel senkinek nem kell megvárnia a vízjogi engedélyt, bárki azonnal, még azon a napon megkezdheti az öntözést, ha ezt benyújtja. Azt hiszem, ez fontos dolog. A másik pedig, hogy két-három éve már nem kell vízkészletjárulékot fizetni. Ezt már eltörölni nem tudjuk, de az, hogy vízdíjat meg valamit fizetni kell, a szolgáltatás része. Nem hiszem, hogy az állam ezt egy magánszereplőtől teljes mértékben át tudja vállalni.
Abban a pályázati rendszerben, amelynek már látszik az eredménye, több mint 9 milliárd forintnyi pályázati pénzt ítéltünk meg öntözésfejlesztésre, ami megoszlott részben az állami szereplők, részben pedig a magánszereplők között. Azért megnyugtató ez a dolog, mert nemcsak hogy meghoztuk ezeket a határozatokat, de valamennyi szereplő beadta az előlegkérelmet is, tehát ezek a pályázatok nagy valószínűséggel meg is fognak valósulni. Ez persze nem azt jelenti, hogy innentől kezdve az ország teljes területe öntözhetővé válik, de egy olyan rést, olyan problémát pótol, ami már régi téma volt, és ebben sem sok minden történt a korábbi kormányzás ideje alatt.
Azt nem vitatom, hogy szükség van egy átfogó aszálystratégiára, ami egyébként egy évvel ezelőtt elkészült a minisztériumban. Ennek az egyedüli akadálya az, hogy sok száz milliárd forint forrásigénye van, amit az 2007-2013 közötti európai uniós pályázati rendszerbe már semmilyen módon nem lehet beilleszteni, hiszen annak a forrásai nagyobb részben lekötöttek. Nálunk ez a forrásallokáció nagyjából 70 százalékon van. Ez arra is válasz, hogy használjuk-e az európai pénzeket vagy sem. Úgy gondolom, Európában példaértékű az, amit konkrétan az Új Magyarország vidékfejlesztési programban ennek az ágán csináltunk.
A másik dolog: ez nyilván azt is jelenti - ahogy képviselő úr is mondta -, hogy térségenként más-más hatása van az aszályos helyzetnek. Ezért mondtuk azt a kárenyhítési törvénynél, hogy nem lehet önkéntes alapon megcsinálni, mert azok a szereplők, akiket kevésbé érint - hiszen általában az alföldi térségek kitettek ennek a dolognak -, nem nagyon voltak hajlandók a kárenyhítési alapba önkéntesen belépni. Ezért egy bizonyos vállalkozási forma fölött - csak az őstermelők maradtak önkéntes alapon - mindenkit köteleztünk arra, hogy ebbe az alapba fizessen be, és ahogy mondtam, a befizetés másik felét az állam már a mostani törvények szerint is ugyanakkora összeggel tudja pótolni. De ha ez nem elég - amit annak idején a fagykár kapcsán is láttunk -, akkor annak is megvan az elvi lehetősége - ez nyilván forrás és költségvetési helyzet kérdése -, hogy ebbe az alapba több forrást is tudjunk tenni, de ehhez már parlamenti döntés kell.
Az időjárást a korábbi kormányokhoz hasonlóan a mi kormányunk se tudja befolyásolni, erre még nem vagyunk képesek. Egyet tehetünk: nagyon komoly forrásokkal megpróbáljuk elterjeszteni azokat a korszerű technológiai módszereket, amelyek ezt részben enyhítik. Másrészt pedig folytatnunk kell az öntözésfejlesztést, főleg az alföldi területeken.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
(parlament.hu)
