Agrárpolitikai elképzelések a Kisgazdák szellemi háttérműhelyéből.
Döbbenetesen kevés ember dolgozik ma Hazánkban. A vidéki emberek közül túl sokan szociális ellátásokból élnek. Sok ember időtöltését a kocsma, a játékgép és a cigaretta jelenti. Az egykoron szebb napokat látott kultúrház és a vidéki iskola vakolata omlik. Túl sok jövőt ilyen körülmények között nem lehet jósolni a vidéken élő emberek számára. Pedig nem is olyan távol, az egykoron a Magyar Királysághoz tartozó Őrvidéken, - ma hivatalosan Burgenlandnak hívják - teljesen más az élet. Onnan 1955-ben, innen 1990-ben takarodott ki a Szovjet Hadsereg. Ott 20 évvel később lendületesen fejlődő kistelepülések voltak, itt 20 évvel később még sokkal rosszabb a helyzet, mint korábban volt.
Egy félre sikerült kárpótlás után igazi nagybirtok-rendszer alakult ki. A sok ezer hektáron gazdálkodó nagybirtok növénytermesztését a monokultúra, az egyoldalú talaj- és vegyszerhasználat jellemzi. Ez már önmagában is környezeti katasztrófával fenyeget. De ez a nagybirtok, csak a töredékét foglalkoztatja a lassan teljesen elnéptelenedő vidéki települések lakosságának. A kárpótlás után a vidéki lakosság zöme nem tudott gazdaságilag talpra állni. A jogos termőföld tulajdonukat sokan visszakapták ugyan, de a gazdálkodásba már nem tudtak belefogni. Ennek egyszerű oka van. Hiányoztak a gazdálkodáshoz elengedhetetlenül szükséges eszközök. Nem állt a kárpótoltak rendelkezésére a traktor, az eke, a vető- és a betakarítógép, az istálló és a terményszárító meg a tároló. A dolog teljesen világos, a mezőgazdaság eszköz- és tőkeigényes ágazat. Elvben megtörténhetett volna az is, hogy aki kárpótlási jegyért termőföldet szerez, az igényelheti a termőföldhöz az akkor 40 éves időtartamra szóló abszolút földjáradékot, mégpedig annak kamataival együtt és ekkor meg tudta volna vásárolni magának a gazdálkodáshoz szükséges eszközöket. Az Antall-i gazdaságpolitika, - ha volt egyáltalán Antall-i gazdaságpolitika - azt mondta, hogy erre már nincs pénz. Az Ország el van adósodva, nyögjük a kölcsönöket, rossz a gazdasági helyzet, a kárpótolt pedig örüljön, hogy egyáltalán visszalicitálhatott valamit a földjéből. Jó, ezt mondta az Antall-i gazdaságpolitika, de tessék csak mondani, hogy azóta mennyi folyt el ész- és megfontolás nélküli spontán, meg nem spontán privatizációra és a bankok sorozatos konszolidációjára? Rossz, ugye nagyon rossz a gazdasági helyzet 2009-ben. Éppen válság van. De! Vidéken, pontosan az egymillió egykori kárpótolt, és az ő család tagjai nem dolgoznak, mert ehhez soha sem kapták a lehetőséget. Mert, ha ők most dolgoznának, másképpen néznének ki a vidéki települések és mások lennének az ott élő emberek kilátásai és ezek az emberek lényegesen több állami bevételt biztosítanának, mint most. Éppen, ezáltal könnyen és szépen ki tudnánk kerülni ebből a mostani válságból. De! Most sokan nemhogy jövedelmet nem termelnek, hanem ellenkezőleg, sorba állnak segélyekért.
A megoldás: A vidék gazdaságát fel kell tőkésíteni. Ismét el kell indítani a háztáji mozgalmat, az élelmiszer belkereskedelmet, a mezőgazdasági termelők tulajdonába mini vágóhidakat, kis- és közepes élelmiszer-feldolgozókat, valamint élelmiszer-kereskedelmi láncokat kell juttatni! A fiatalok körében osztrák mintára be kell vezetni a gazdasszonyképzést, vissza kell állítani az ezüst- és aranykalászos gazdaképzést. Oda kell figyelni az élelmiszer-piaci viszonyokra és megálljt kell parancsolni a nagybirtokok féktelen terjeszkedésének.
Nézzük a megoldás imént vázolt kulcsszavait egy kicsit kicsomagolva:
A vidék gazdaságát fel kell tőkésíteni:
Ez azt jelenti, hogy a rendszerváltás korábbi nyerteseitől az adópolitika eszközeivel pénzt kell elvonni és azt a rendszerváltás korábbi veszteseihez kell áramoltatni.
A kölcsönöket ne a mindenkori Magyar Kormány vegyen fel, hanem közvetlenül a kis- és közepes vállalkozások. Ők ugyanis ezeket a pénzeket normálisan teljesíthető feltételek mellett vissza fogják fizetni.
A képzésről írottak önmagukért beszélnek. Használható, gyakorlati ismeretek kellenek a sikeres gazdálkodáshoz.
Oda kell figyelni a piaci viszonyokra:
Minden termelésnek akkor van értelme, ha biztosítottak az értékesítés lehetőségei is. Nagyon jól tudjuk, hogy a "szép" új világunkban a "mindenható" WTO elvárásainak megfelelően az EU belső piacai is nyitottak, továbbá a személyek, a tőke és az áruk szabad áramlása az alapvető elvárás.
Nos, ebben a szellemben a mindenkori Magyar Kormány felelőssége a lakosság élelmiszerbiztonsága. Az élelmiszerbiztonságot kétféle képpen lehet garantálni. Vagy tüzetesen és alaposan ellenőrizzük a szállítmányokat, vagy figyelemmel kísérjük az élelmiszer útját a szántóföldtől az étkező asztalig. Ez utóbbira csak a hazai termelők esetében van ugye lehetőség. Ettől kezdve viszont az idegenből érkező árukat nagyon szigorúan kell ellenőrizni, ami természetesen azt is kell, hogy maga után vonja, hogy egy hibás tétel esetén az egész szállítmányt vissza kell fordítani! Hangsúlyozom, hogy kizárólag csak a lakosság élelmiszerbiztonsága érdekében.
Persze a külföldi termelőből idővel lehet magyarországi termelő is, hiszen nálunk, mint bármely EU tagállamban külföldi magánszemély is vásárolhat korlátozott mértékben termőföldet. (Most még ugyan tiltott ez Magyarországon, de ez a tilalom rövid időn belül meg fog szűnni). Természetesen a külföldről érkező termőföld-vásárlóknak majd ez után is elő lehet írni a 15 éves helyben lakást, meg a magyar nyelven megszerzett mezőgazdasági szakképesítéseket stb.
Oda kell figyelni a birtokviszonyokra:
Ma már világosan látható, hogy az Alkotmánybíróság előtt álló egységes mezőgazdasági támogatásról szóló törvényjavaslat egyetlen célja a földtulajdonosok megfosztása először a támogatási jogosultságtól, majd ennek révén magától a kárpótlási folyamatban nehezen visszaszerzett termőföld tulajdonuktól is. A szocialisták által erőltetett SPS rendszer ellen számos szakmai érv szól, de a legfontosabb ellenérv az, hogy nem lehet megengedni azt, amit a szocialisták nagyon erőltetnek, nevezetesen, tehát nem engedhető meg a termőföld-tulajdon és a támogatási jogosultság szétválasztása!
Más kérdés természetesen, hogy a támogatási jogosultságot ki gyakorolhatja. Nyilván csak az, aki a termőföldet jogszerűen használja, mert a jogszerű termőföld-használat fontos és lényeges munkaeszköze a mezőgazdasági támogatás.
Van már nekünk egy jól működő termőföld-használatinyilvántartásunk. Ez világosan mutatja, hogy ki a termőföld-használó. Ez lehet elsősorban a termőföld tulajdonosa, vagy a termőföld tulajdonos szabad döntése alapján más természetes, vagy jogi személy válhat határozott időre jogszerű termőföld-használóvá.
A termőföld használatra vonatkozó szerződéseket 5 éves időtartamra célszerű megkötni. Ebben az esetben a termőföld-haszonbérleti díj a mostani jogszabályok szerint is SzJA mentes, azaz nulla-kulcsos. Természetesen, ha a termőföld tulajdonosa önkényesen felrúgná ezt az 5 évre szóló szerződést, meg kell fizetnie az ingatlan-bérbeadás után járó 25 %-os SzJA-t visszamenőleg is. Az így behajtott összeg kerülhetne egy tartalékalapba, amiből átmenetileg segíteni lehetne a hoppon maradó termőföld használókat.
A nagybirtok-rendszer stabilizálódása NEM ENGEDHETŐ meg! Nem engedhető meg, mert ennek nem csak súlyos szociális és társadalmi következményei vannak, hanem, mint már az írásom első részében is említettem, ez beláthatatlan környezeti károkat is okoz.
Továbbra is fenn kell tartani azt a főszabályt, hogy magánszemély legfeljebb csak 300 hektár termőföldet szerezhet, továbbá egy település közigazgatási határain belül a közeli hozzátartozók együttesen nem birtokolhatnak 1000 hektárnál nagyobb termőföld-területet.
Az egyházak és a Magyar Állam kivételével, Magyarországon jogi személynek nem lehet termőföld tulajdona. Természetesen előbb vagy utóbb el fog jönni az idő, amikor külföldiek, - DE CSAK MAGÁNSZEMÉLYEK - is vásárolhatnak Magyarországon termőföldet. A célszerű követendő megoldás az, hogy csak nagyon szigorú, a nemzeti jogalkotás körében megalkotott szakmai szabályok betartása mellett! Továbbá, kvóta rendszerrel megtoldva mindezt. A kvóta rendszer azt jelentené, hogy nyilvántartásba vételre kerülne, hogy melyik magyar állampolgár, melyik külföldi országban, hány hektár termőföldet tudott megvásárolni. Ezt a nyilvántartást napra készen, országonként lehetne összegezni, majd a külföldieknek az igénybejelentések sorrendjében, ebből a kvótából ki lehetne adni a vásárlási engedélyeket, természetesen csak akkor, ha az egyéb szakmai előírásoknak is megfelelnek, és csak az így létre jött kvóta mértékéig. Akinek már nem jut kvóta, de a magyar nemzeti szakmai előírásoknak egyébként megfelel, az a vásárlási igényével az igénybejelentések időbeli sorrendje szerint felépülő várakozó listára kerül. Senki se gondolja, hogy én nem akarom a külföldiek termőföld-tulajdon szerzését Magyarországon. Ez, ugye EU-s elvárás velünk szemben. De! Világosan lássa mindenki! A termőföld, - és ilyen az édesvíz-készlet is - a gazdaság elsőrendű erőforrása. Ezeknek az erőforrásoknak az elvesztése, a helyben élő lakosságot gyarmati sorba taszíthatja!
Kedves Olvasók! Az "Aranyhal" ezzel az írásával sem szeretné feltalálni a "spanyolviaszt". Az én célom csupán csak az, hogy egyfajta vita-alapanyaggal szolgáljak az egyre erősödő polgári-közgazdasági szellemi műhelyeink számára.
Mindenki iránt barátsággal: az "Aranyhal"
