Gyurcsány Ferenc már jó néhányszor elszólta magát, mióta miniszterelnöki jelenlétével megtisztelte hazánkat. Emlékszünk arra az esetre, amikor a vállalkozóknak mutatott utat kifelé az országból. Ha itthon nem tetszik, vállalkozzanak a szomszédban, vagy ahol éppen tudnak. Emlékszünk jól arra is, amikor a diplomás fiatalokat küldte ki az országból – nem tanulni, nem tapasztalatokat gyűjteni, hogy visszatérve azokat itthon hasznosítsák, hanem hogy munkát vállaljanak (azután lehetőleg maradjanak is ott). Ez a kormány azóta is olyan helyzeteket teremt és olyan "szellemet" áraszt szét az országban, amely nem a bajból, hanem az országból kivezető utat betonozza a középrétegeknek és elsősorban a fiataloknak. Azért mondom, hogy a miniszterelnök ilyenkor elszólta magát, mert nem egyszerűen csak alkalmi, felelőtlen kijelentésekről van szó, hanem szemléletről és valamiféle politikai szándékról, hogy megszabadítsák az országot minél több magyartól, a túlságosan önálló vagy önállósulni akaró egzisztenciáktól és a lehetséges lázongóktól. Mindenekelőtt olyan értelmiségi fiataloktól, akik alkothatnának egyszer még jól felkészült nemzeti értelmiséget is a magyarságnak.
Hogy nem csak Gyurcsány Ferenc alkalmi esztelenségeiről vagy türelmetlen vagdalkozásairól van szó, azt a másik irányú, az országba befelé vezető út folyamatos bővítése, egyengetése jelzi biztonságosabban. Ez nemcsak az ingatlanpiac széles körű megnyitásában nyilvánul meg, főként az izraeli érdekeltségű tőke előtt, hanem a szellemi életben és intézményekben is. Emlékezzünk rá, hogy még a Gyurcsány előtti időkben a magyar állam milliárdos támogatásával létesült Soros György Közép-európai Egyeteme a fővárosban. Soros a "nyílt társadalom" ideológiájával félpénzen alapított egy kozmopolita-globalista egyetemet nálunk, elitképzőt a liberális eszméknek és a nemzetek feletti érdekcsoportok terjeszkedésének. A hazai egyetemi átlagnál sokkal jobb anyagi feltételekkel létrehozott így egy olyan intézményt, amellyel már a jövőt célozta meg, és amelynek tevékenységébe nemzeti tényezők nem szólhatnak bele.
Miközben Soros György itt teret foglalt, Magyar Bálint oktatási reform címén nekirontott a magyar oktatás teljes intézményrendszerének az általános iskoláktól az egyetemekig, főiskolákig, és mint valami dúvad, úgy zilált szét, úgy rontott le mindent, ami e téren az útjába került, persze mindig felkent liberálishoz illőn. És addig liberalizált – Hiller István gyámoltalan asszisztenciájával –, míg az önálló, jó színvonalú magyar szellemi élet kibontakozásának oktatási-nevelési feltételeit meg nem rendítette, míg le nem pusztította a magyar felsőoktatást annyira, hogy már-már megváltásnak tűnjön, ha meg akarja vásárolni valaki egyik-másik főiskolát és egyetemet. Azt is tudjuk, hogy aki ilyen értékű vásárlásra képes nálunk, az kintről jön a pénzével, mert itthon ilyen vásárlóerő nincs.Időközben létrehoztak egy Habsburg- intézetet is, abban az országban, amely történelme során többet, de legalábbis tartósabban szenvedett a császári háztól, a bécsi kamarilláktól, mint a töröktől. Mert Rákóczi és Kossuth, Petőfi, Széchenyi és Kölcsey hazájában inkább legyen a "tudomány" akár Habsburg is, mint magyar.
A legújabb hír pedig az, hogy Gyurcsány miniszterelnök "emléktörvényt" akar elfogadtatni az Országgyűléssel Tom Lantosról, "Magyarország nagy fiáról" és munkásságáról. A gazdasági válság és az elnyomorodás közepette hárommilliárdos költségvetési támogatással egy Tom Lantos Alapítvány, illetve egy róla elnevezett Nemzetközi Szabadság és Demokrácia Intézet létrehozása kerül napirendre.
Megdöbbentő a hír, hiszen Tom Lantost hazánk nagy fiának nevezni már önmagában is képtelen ötlet és kellően pimasz az egész magyar múlttal és jelennel szemben. Ám hárommilliárd forintért létrehozni egy ilyen nemzetközi intézetet még jól prosperáló gazdaság esetén is értelmetlen pazarlás lenne. Megint arról van szó, hogy újabb intézmény születhessen, ahol otthonra talál a magyarság sorsától, mai helyzetétől idegen gondolat s valamiféle valóság és nemzetek fölött kóválygó demokráciaelmélet címén helyet szorítsanak a liberális testvériségnek, megfelelő honoráriumokkal. Az ügy, az ötlet még inkább arcpirító, ha arra gondolunk, hány valóban magyar érdekű intézet és alapítvány vergődik manapság kormányzati támogatás nélkül. Csak egy példát: az első független, civil adományokból létrejött alapítvány még a rendszerváltás hajnalán született, kiváló magyar személyiségek, magyar kultúrát támogató külföldiek szerény, de igaz megbecsülést tanúsító kitüntetésére. Az alapítvány tavaly már a megszűnés határán volt, anyagiak hiányában. Igaz, ezt az alapítványt nem Tom Lantosról nevezték el, hanem Bethlen Gábor erdélyi fejedelemről.
Kíváncsi vagyok, hogy a parlamentben a honatyák vajon megszavazzák-e ezt az "emléktörvényt" mint Gyurcsány utolsó nagyvonalú gesztusainak egyikét. Tartok tőle, hogy a többség végül igent mond rá, félve az antiszemitizmussal való szokásos megbélyegzéstől.
Bíró Zoltán, irodalomtörténész
