Dr. Turi-Kovács Béla, a KPE-KPSZ elnökének, a Fidesz frakcióvezető-helyettésnek felszólása.
 |
 |
| Dr. Turi-Kovács Béla |
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A hosszú költségvetési vita vége felé közeledünk, pró és kontra úgyszólván minden érv elhangzott. Az ellenzék meggyőződésem szerint folyamatosan a költségvetésnek azt az alapvető hiányosságát ostorozta, amely szerint ez egy szűkítő, megszorító, elvonó, a gazdaságot tönkretevő költségvetés. A kormányoldalnak valójában egyetlen ellenérve volt, arra hivatkozott, hogy válság van. Ez az alapállás, amely szerint válság van, és ha válság van, akkor szűkítés következik.
Talán nem árt így a vita végén, ha egy történelmi példát is felhozok. Magyarország az első világháborút és Trianont követően soha nem látott mélységekbe került. A körülöttünk lévő utódállamok kifejezetten arra törtek, hogy Magyarország hitelt ne kapjon, hogy Magyarország olyan gazdasági helyzetbe kerüljön, amelyben pusztulnia kell. S akkor a Népszövetség adott Magyarországnak egy olyan kölcsönt, amellyel a Bethlen-kormány élni tudott. Adott olyan körülmények között, hogy azt számosan ellenezték. A saját szövetségeseik is ellenezték. Mi volt ennek az oka? Az, hogy a Bethlen-kormánynak hitele volt. Hitele volt Magyarországon és hitele volt a világban. Idejött Magyarországra egy Jeremias Smith nevű nagyszerű ember, aki azért jött ide, hogy ellenőrizze, vajon hogyan használja föl Magyarország, hogyan használja föl a kormány azt a kölcsönt, amit kapott. Jeremias Smith talán többet tett Magyarországért, mint jó néhány olyan ember, akinek a szobra itt még álldogál, többek között itt a Parlament körül is, akiknek hatalmas szerepük volt abban, hogy Magyarország 1918-ban elbukott. Nos, ez az ember egy olyan összefoglaló jelentést írt és állított össze, amely nem arról szólt, hogy Magyarország szorítson meg, hogy Magyarország vonjon el, hogy Magyarország tegye tönkre a saját népességét, hanem azt mondta, hogy kitörési pontokat kell keresni. És megtalálta a kitörési pontot, mert azt mondta, hogy Magyarországnak olyan termőföldje van, amelyre építkezni lehet, amelyre ipart, kereskedelmet lehet telepíteni, és amely alkalmas arra, hogy az országot kiemelje.
Kedves Barátaim! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Rövid hét-nyolc esztendő alatt Magyarország valóban talpra állt, sok hibával, politikai hibával, de gazdaságilag soha nem látott mértékű emelkedéssel. Azt gondolom, ma ez az alapvető különbség köztünk: a kormány és közöttünk.
Mi a feladatunk? Megvonni, elvonni minden területről olyan mértékben, ahogyan azt egyébként azok követelik, akiknek ez a költségvetés készült. Ne áltassuk magunkat! Mi most itt nem a magyar költségvetést tárgyaljuk. Azt a költségvetést tárgyaljuk, amit a hitelezők, a Magyarországot most meghitelezők és pénzüket féltők Magyarországtól megköveteltek, nagyon nagy mértékben.
De lehetett volna másként. Ha Magyarországnak hiteles kormánya van, egészen mást kérnek, egészen másként történik mindaz, ami most ebben a költségvetésben megjelenik. Magyarország keresett kitörési pontokat, tisztelt hölgyeim és uraim, kedves képviselőtársaim. Hiszen elindult 2002-ben egy olyan program, a Vásárhelyi-program, amely egy Alföld-programmal összefonódottan képes lett volna arra, - ha nem pusztán arról szól a történet, hogy védjük meg a gátakat, - képes lett volna arra, hogy Magyarországon megvalósítson valamit, amire még addig nem volt példa, engedjék meg, hogy hivatkozzak, és pontosan idézzem. 1857-ben - nem tegnap volt - dr. Heinrich Dietrich, egy nagyszerű holland tudósember eljött Magyarországra, és azt mondta a magyar mezőgazdaságról: "A Tisza völgyének öntözése olyan szükséglet, amely Magyarországon az Alföldet virágzó kertekké teheti." Hol vagyunk ettől a gondolattól?!
2003-ban megszületett az új Vásárhelyi-terv. Azt ígérték, hogy öt év alatt befejezik. Nemhogy öt év alatt nem fejezték be, hanem ebben a költségvetésben már nincs benne. Eljutottunk odáig, hogy az egyetlen olyan, igazán mind a környezetvédelmet, mind pedig a mezőgazdaságot összefogó lehetőséget is kihagyták a költségvetésből. Eljutottunk odáig, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy azok a pontok, amelyek képesek lennének megmozdítani az embereket, képesek lennének tájegységeket megmozdítani, azok egyszerűen hiányoznak ebből a költségvetésből.
Ezért ki merem mondani, ha ez nem a mi költségvetésünk, mert nem az, ha ez nem az országot szolgálja, akkor egyet tehetünk: most el kell utasítani, és csinálni kell helyette újat.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket.
