A 2008-as pekingi olimpia várakozáson aluli számú aranyai közül a szegedi Vajda Attila, Janics Natasa és a szintén már akkor Szegeden vízipólózó Varga Tamás látványos sikerei a felszínes szemlélő számára azt mutathatják: a sport körül Szegeden minden rendben van. Sajnos ez korántsem igaz.
A szűk élsport egyes sikerei mögött nemcsak a diák- és tömegsport országosan is érvényesülő szegedi leépülése húzódik meg, hanem egy különleges helyi specialitás, a sportlétesítmények alacsony sőt csökkenő száma, egyes létesítmények szembeötlő állagromlása is megfigyelhető.
Szeged város lélekszámához, országos súlyához, de akár a közelmúlt szép sikereihez képest is csak kevés és koncepciótlan esetlegeséggel épített sportlétesítménnyel bír. A történelmi időkben a város sportintézmény hálózatának pilléreit a labdarugó stadionok képezték. Többnyire a szűken vett környék lakosságát szolgálták ki. Kivétel ez alól a város két lelátós reprezentatív stadionja a Szegedi Vasutas, illetve a Szegedi Olajbányász pálya volt. A szocialista időkben ez bővüét fel sportcsarnokkal, asportuszodával,a jégpályával és a Matyéri vízisportcentrummal. Abban az "átkosban" nem igazán volt tulajdonosi szemlélet és közgazdasági racionalitás sem, így ahány létesítmény, annyi elfuseráltság. Uszodának épült, de tervezői-kivitelezői hibák okán végül csarnokká változtatott sportcsarnok, társadalmi felajánlásra (téglajegyre) épülő jégpálya, a kivagyiságból csónakázó tóval is puccosított Dél-Magyarországi Építőipari Vállalati (DÉLÉP) stadion. Egyfajta árukapcsolással,"csak azért is" módon épült a belvizes víztárolós evezőspálya. Ennek eredményeként a jégpálya működött, de sokáig nem volt önálló hűtési rendszere. Később befedésre került ugyan,de továbbra sem volt hozzá öltöző. A Maty-éri ma már olimpiai vízisportközpontra a gyéren lakott oldal felől vezet kerékpár út, nincs a nagyközönség számára állandó kiszolgáló létesítmény, (nyilvános WC étterem, kerékpár tároló, folyamatos program-látványosság). A mai napig sem lehet körbekerekezni. Világversenyeken a közönség mozgatása (megközelítés, parkolás) megoldatlan. A sportuszoda végül egy zsebkendőnyi területen felépült, de nincs önálló öltözője. Állandó fedettségű sportuszodája Szegednek a mai napig sincs, mint ahogy az atlétika is hiába követel már évtizedek óta egy rekortán pályát. A hasonló anomáliákat még hosszasan lehetne sorolni.
A szegedi átgondolatlan egyéni ambíciókra alapozott, elfuserált objektum hálózatán a folyamatos karbantartás elmaradása és a kampányszerű korszerűsítés - mint a szegedi sportcsarnok több ütemben történő felújítása - sem segített- véli Kohári Nándor önkormányzati képviselő a szegedi sportbizottság elnöke. Az irracionalitás szerinte folytatódott a rendszerváltást követően is. A Szeged-dorozsmai városrészi sportcsarnok csatornázás nélküli, mély fekvésű helyen épült fel, emiatt sokáig nem tudták használni. Az új dorozsmai labdarugó pálya a város szélére került egy mocsaras részre. Az újszegedi Ligetfürdő feszített víztükrű nagymedencéje vízvisszaforgató nélkül volt sokáig. A téliesítése később megtörtént, de egy elavult barakkot kellett hozzá öltözőként felújítani. A közelben található úszásra alkalmas sekélyvizes medencére élménymedence települt. A Tisza árterében található, nyáron úszásoktatásra is használható úgynevezett Partfürdő medencék vízforgató hiányában az elmúlt években már ki sem nyitottak.
A közelmúltban egy labdarugó és hozzá kapcsolódó tekepálya szűnt meg. Szeged és közvetlen vonzáskörzetének kétszázezres lakosságára mindössze két versenyméretű úszómedence jut, melyek egyike éppen élményfürdő építési munkálatok miatt nyárra bezár. Azért, hogy a kánikulára ne egyetlen úszómedence maradjon Szegeden az ellenzék követelésére megnyitják a Tisza ártérben lévő Partfürdő elmúlt években egyéb rendezvényhelyszínnek használt medencéit.
Kohári szerint az ember kétféle módon van jelen egy városban, mint lakos és mint tulajdonos. Az előbbiben az átlagpolgárnak joga van ahhoz, hogy alapszinten sportolhasson és sütkérezhessen élsportolói sikerében, az utóbbiban pedig, hogy a városvezetés jól gazdálkodjon a rábízott ingatlanokkal és létesítményekkel. Ezért én kiemelt szerepet szánnék a meglévő létesítmények közösségi célú üzemeltetésére. Ugyanis a modern városok életében a sportlétesítmény üzemeltetés és a fejlesztés profitja egyrészt a munkaerő újratermelődése, másrészt az újkori "élménygazdaság" szerves része. Nem lehet pusztán napi kiadás bevétel egyenleg alapján megítélni. Ha egy uszoda éves szinten 30 millió forint veszteséget termel a városnak, akkor az a városlakók életéveinek meghosszabbítására fordított költség, tehát ennyivel több értéket tudnak termelni az ott lakók. Ez a ráfordítás tehát a városlakóknál nem veszteség, hanem nyereség. Ezt figyelembe vevő, a sportot és a rekreációt politikai ciklusokon túlmutatóan korszerűen támogató önkormányzati környezetre és közgazdasági szemléletre lenne szükség végre Szegeden is.
Magyar Polgármester cikke nyomán
