HTML

Kisgazdák Blogja

A polgári kisgazdák nem hivatalos blogja. A bejegyzés tartalmáért a szerző felelős.

Friss topikok

Tájékoztatás és információk a mezőgazdaságról 2002. - 2009. között

Kisgazda 2009.11.10. 02:40

2002. óta a szocialista - szabaddemokrata kormány alatt a mezőgazdaság jelentős átalakuláson ment keresztül, mely talán a közvéleményben nem tudatosult. Az átalakulás fő mozgató rugója, hogy ezek a kormányok egyértelműen kinyilvánították, - na nem kommunikációs szinten - hogy milyen típusú mezőgazdaságot képzelnek el, milyen jövőt szánnak a mezőgazdasági termelőknek. A kommunikációban természetesen az jelent meg, hogy sokszínű, de hatékony mezőgazdaságot szeretnének, melyben minden gazdálkodó megtalálja a helyét és a számítását, függetlenül attól, hogy milyen típusú vállalkozásban foglalkozik gazdálkodással.

A 2002. - 2004. közötti időszak volt az, mely közvetlenül megelőzte az európai uniós csatlakozást, és amely lehetőséget nyújthatott volna, illetve lehetőséget kellett volna nyújtani arra, hogy a gazdálkodók felkészüljenek az uniós csatlakozásra. A felkészülés fogalomkörébe sok minden beletartozhat, kezdve az információ nyújtásától a képzési programokon keresztül a gazdálkodók feltőkésítéséig annak érdekében, hogy versenyképesen tudjanak betagozódni az unió rendszerébe. Ez a felkészülés gyakorlatilag teljesen elmaradt, illetve elmondható, hogy a nagy apparátussal, felkészült szakembergárdával dolgozó nagyüzemek, - melyek ráadásul hazai szinten jelentősnek mondható tőkeerővel is rendelkeznek - könnyebben beilleszkedtek az unió rendszerébe, mint a támasz nélkül maradt családi vállalkozások, kis- és közepes vállalkozók. A Magyarország csatlakozását szabályozó koppenhágai szerződés aláírását diadalittasan jelentette be az akkori magyar kormány, élén Medgyessy Péterrel és Kovács László külügyminiszterrel. Ma már nyilvánvaló, hogy a szerződés rendkívül előnytelen feltételeket tartalmaz. A magyar kormány szervilizmusa és tehetségtelensége miatt sokkal rosszabb feltételeket, mint a velünk együtt csatlakozó más kelet-európai országok szerződése. A kormányzati politika sikertelenségét mutatja, hogy a mai magyar kormány még ebben az egyébként előnytelen szerződésben biztosított lehetőségeket sem képes megadni a magyar gazdálkodóknak.

Az uniós csatlakozás sokkszerűen érte nemcsak a termelőket, hanem az intézményrendszert, sőt a fogyasztókat is. A kormányzati tehetetlenség miatt a kifizető ügynökség gyakorlatilag működésképtelen volt, ami az emlékezetes gazdatüntetéshez vezetett. Az élelmiszerellenőrzés rendszere szétesett, arra a hamis illúzióra alapozva, hogy az unióban az áruk szabad áramlása együtt jár a jó minőségű termékek forgalmazásával. A fogyasztóknak pedig szembesülniük kellett a magyar piacot elárasztó uniós országbeli, de számunkra külföldi termékek tömegével. A szerencselovagok hamar felismerték, hogy a magyarországi élelmiszerellenőrzés megszűnt, és az említett külföldi áruk között rövidesen megjelentek a silány, ellenőrizetlen, rossz minőségű, esetleg az egészségre is káros termékek.

Az uniós csatlakozással megnyílt a lehetőség az európai uniós források igénybevételére is. Ezzel párhuzamosan megmaradt a nemzeti támogatások rendszere is, melyeket notifikáltatni, azaz az unióval jóváhagyatni volt szükséges. Az európai uniós források elosztását gyakorlatilag parlamenti ellenőrzés nélkül a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium végzi azáltal, hogy különböző jogcímekre ír ki pályázatot, amely jogcímekre forrás kereteket határoz meg. Itt válik nyilvánvalóvá a kormányzat szándéka, hiszen már a jogcímek kiírásakor egyértelművé válik, hogy milyen típusú gazdálkodóknak lesz lehetőség pályázni, és ha még bármi kérdéses volna, még átláthatóbbá teszi a helyzetet az egyes jogcímekhez rendelt források nagysága. Az elmúlt években az egyértelműen nagyüzemek érdekeit szolgáló eszköz- és épület beruházások vitték el a források több mint felét, míg az összes többi jogcímre differenciált mértékben osztották el a többi pénzt. Előfordult, hogy a jogcím kiírásra került ugyan, de a pályázat benyújtására csak néhány nap állt rendelkezésre, illetve az arra csoportosított keretösszeg is jelentéktelen volt. Az említett nagyüzemi lobbi érdekeit szolgáló beruházás forrásaira a klasszikus vidékfejlesztési pénzből is csoportosítottak át azzal az indoklással, hogy ott úgysem lehetne felhasználni. Ez a gyakorlat egyébként teljesen ellentétes az Európai Unió működésével, különösen a régi tagországokéval, ahol felismerték a vidékfejlesztés fontosságát, a vidéken élő lakosság jövedelem forrásainak bővítésével. Bár a szakirodalom szerint a tőkekoncentráció világjelenség és az unióban is megfigyelhető bizonyos szinten, a hazai helyzet ezt nagyságrendekkel meghaladja. Természetesen ebben az is benne van, hogy a magyar mezőgazdaság nagyüzemi struktúrára épült - és azt most ne keressük, hogy ez hogyan alakult ki - de tény, hogy a rendszerváltás után is megmaradt a nagyüzemek jelentős szerepe. A polgári kormány ezt a túlsúlyt próbálta ellensúlyozni a családi gazdaságok felkarolásával, azonban 2002. után egyértelművé vált, hogy a kormányzat a nagyüzemi gazdálkodást kívánja erősíteni.

A kis- és közepes gazdálkodókat, illetve a regisztrált termelők 90 %-át kizárták a pályázaton való részvétel lehetőségéből az úgynevezett "életképességi határ" bevezetésével, amely mint egy felvételi vizsga minősíti a gazdálkodókat. A kormányzati politika eredményeképpen minden évben jelentős számban több tízezres nagyságrenddel csökken a kis-és közepes gazdálkodók száma, illetve az általuk használt földterületek mennyisége és fejlődnek, erősödnek a nagyüzemek.

Az európai uniós források felhasználásának másik jellegzetessége, hogy a kormányzati igyekszik kivonulni a mezőgazdaság finanszírozásából, melyet a nemzeti támogatások évről-évre történő csökkenése is mutat. A mezőgazdaság finaszírozását gyakorlatilag rátolják az unióra. A nemzeti források csökkenése azonban azt is jelenti, hogy a koppenhágai szerződésben meghatározott felzárkózási ütem nem következik be, hiszen a támogatottsági szint nem éri el a régi uniós tagországokért, de még a velünk együtt csatlakozott országokét sem. Ez a folyamat - azaz a nemzeti források megvonása - kevésbé látványosan gyakorlatilag 2004. óta zajlik, az a látványos megnyilvánulása a területalapú támogatást és más támogatási formákat tartalmazó top-up három évvel ezelőtti 25 milliárd forintos csökkentése volt. Az intervenciós felvásárlásra való hivatkozás nem volt igaz, hiszen azóta nincs intervenció, a 25 milliárd forintot már három éve nem adják vissza, sőt a 2010. évi költségvetésben újabb 33 milliárd forint megvonását tervezik, íg az eredeti 103 milliárd forintos éves keretből alig marad valami.

A mezőgazdaság jelenlegi helyzetére a legjellemzőbb folyamatok a nagyüzemi gazdálkodás erősítése, a vetésszerkezet egyszerűsödése, nagytömegű alapanyag előállítása ma a vetésterület döntő részét a gabonafélék, ezen belül elsősorban búza, kukorica, napraforgó és a repce foglalja el. Szó sincs diverzifikált, a vidéki élet feltételeinek javításához hozzájáruló, sok embernek munkát adó mezőgazdaságról. Mindezt feláldozták a mindenható hatékonyság oltárán.

Másik jellemző folyamat az állattenyésztés tartós visszaesése, amely minden évben megfigyelhető annak ellenére, hogy a kormányzat kommunikációs szinten ennek ellenkezőjét, az állattenyésztés fejlesztését tűzi ki célul.

Az élelmiszerforgalmazásban megfigyelhető a multinacionális társaságok döntő szerepe, illetve a gabona piacán összefonódó nepperlánc működése.

A kormányváltás után feladatunk ezen negatív folyamatok megfordítása lesz. Vissza kell adni a falvak, a vidék lakhatóságát, meg kell teremteni azt a kapcsolatot, mely gyakorlatilag mára megszűnt a falu és határa között. Meg kell erősíteni a kis- és közepes gazdálkodókat, a sokszínű diverzifikált mezőgazdaság létrehozását tűzzük célul, mely szemben amai helyzettel jelentősen hozzájárul a vidéki emberek foglalkoztatásához. Meg kell teremteni a jogi és szervezeti kereteit az olyan - Európában jól működő mechanizmusoknak - mint pl. a kistérségi értékesítési rendszer. Vissza kell szereznünk elsősorban az elvesztett belföldi piacokat, melyet jó minőségű élelmiszer termékek előállításával valósíthatunk meg, melyek megoldhatják a feldolgozóipar jelenlegi, égető gondjait.

Mezőgazdasági politikánkban nem azt tervezzük, hogy a jelenlegi politikát fogjuk jobban csinálni, hanem azt, hogy mást fogunk csinálni.


Budapest, 2009. október 27.

Dr. Szabó Csaba

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kisgazda.blog.hu/api/trackback/id/tr611514447

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása