Erdős Norbert országgyűlési képviselőnk szóbeli kérdést tett fel Draskovics Tibor IRM miniszterhez "Mi lesz a büntetés-végrehajtási intézetek sorsa, avagy miért a börtönöket zárják be a rabok helyett?" címmel 2009. szeptember 14-én.
Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Nemrégiben hasonló címmel már intéztem önhöz írásban is kérdést. A hír arról szólt, hogy három bv-intézményt és két objektumot kívánnak bezárni költségmegtakarítás címszóval. A válaszában azt írja, hogy a büntetés-végrehajtási szervezet számottevő költségvetési megtakarítást csak olyan intézkedésekkel érhet el, amelyek kiadáscsökkentő hatása jelentős. Önök szerint a megoldás a bezárás, a megszorítás, a leépítés, nem törődve ezen intézkedések emberi és társadalmi következményeivel. A börtönök jelenleg is 130 százalékos telítettséggel működnek, a gyulai börtön kis híján 200 százalékon, a további bezárások csak rontanának ezen a helyzeten. A nagyfai és a többi börtön bezárása miatt olyan nagy volt a szakszervezeti és a társadalmi nyomás, hogy letettek szándékukról. Ezután jött a másik megoldás: nem adtak pénzt az intézeteknek. Gyula odáig jutott, hogy nem tudott fizetni a beszállítóknak és a szolgáltatóknak, és közel álltak ahhoz, hogy nem tudnak enni adni a raboknak.
Szerencsére a médiavisszhangnak köszönhetően a helyzet időlegesen megoldódott, de így is augusztus végére 1,2 milliárd volt a bv lejárt tartozásállománya. A 2009. évre a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága 2,3 milliárdot kért a működésre. Ebből megszavaztak 970 milliót, és ténylegesen megkaptak 469-et. A számok önmagukért beszélnek. A 130 százalékon működő bv-intézetek a működésükhöz igényelt összeg egyötödét kapták meg.
Tisztelt Miniszter Úr! Mi lesz a büntetés-végrehajtási intézetekkel? Várhatóak-e újabb intézménybezárási kísérletek vagy hasonló esetek, mint a gyulai, mármint hogy nincs mit enni adni a raboknak? Tisztelettel várom válaszát.
ELNÖK: Válaszadásra megadom a szót Draskovics Tibor miniszter úrnak.
DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt szeretném megnyugtatni: a fogva tartottak, akiket a bíróság ilyen büntetésre ítélt, be vannak és be is lesznek zárva.
Ami a kérdés anyagiakra vonatkozó részét illeti, az az igazság, hogy ha a képviselő úr tájékozódott volna, akkor nem kellett volna ilyen kitalált történettel fárasztani az Országgyűlést, mert egyébként a helyzet ettől függetlenül is meglehetősen nehéz. De játsszunk el a gondolattal! Nem teszünk semmit a költségtakarékosság érdekében, hanem mondjuk, a Fidesz javaslatát elfogadva, az adófizetők elé állunk, és azt mondjuk: tisztelt magyar adófizetők, a személyi jövedelemadó felső határa ne a kormány eredeti szándékának megfelelő mértékben emelkedjék, hanem mondjuk, százezer forinttal kisebb mértékben, tessék ennek a 17 százalékát adóként befizetni, mert mi szeretnénk a büntetés-végrehajtásra majd többet költeni. Nem hiszem, hogy lenne Magyarországon adófizető, aki ezt a javaslatot támogatná.
Ha az adóemelés nem járható út annak érdekében, hogy valamely fontos közszolgáltatást, például a büntetés-végrehajtást működtessük, akkor úgy gondolom, meg kell találni a módját annak, hogy azon a szervezetrendszeren belül - anélkül, hogy az alapvető elvek és érdekek sérülnének - megtakarításokat lehessen elérni. Ez történik a büntetés-végrehajtásban is. Egyébként mindenhol, így Gyulán is természetes módon van fedezet nemcsak az elítéltek élelmezésére, hanem minden más fontos kiadásra is. Azok a számok, amiket képviselő úr elmondott, egyébként azt bizonyítják, ideértve a kormány 970 millió forintos többlettámogatásra vonatkozó döntését is - nem ez az egész, az egész közel 40 milliárd, képviselő úr -, hogy a kormány nagyon fontosnak tartja a büntetés-végrehajtás helyzetét, sok lépést teszünk a fejlesztés érdekében.
Köszönöm szépen.
(parlament.hu)
